Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-53

208 Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1939 november 17-én, pénteken. tul el, még pedig nem azért, mintha a mezőgazda, a kisgazda nem tndná az oltások jelentőségét, nem azért, mert a baromfioitás előnyeivel nincs tisztában, hanem azért, mert voltak és vannak esetek, amikor a szérum olyan drága, mint a jószág maga. Egy példát Jiozok fel. Egyszer egy gazdasági felügyelővel utaztam. Amikor szóba került, hogy neki is .gazdasága van és megkérdeztem, foe vannak-e oltva a jószágai, a gazdasági felügyelő azt mondta: nincsenek (Mozgás jobbfelől.)' é» ő is elismerte, hogy ezzel a szérumnál az alacsony jószágáraknál szinte lehetetlen dolgozni, mert nem tudják a szérum árát megfizetni. Ugyanez áll a műtrágya-árakra. Nem azért nein veszik a kisgazdák a műtrágyát, mert nincsenek tisztában a műtrágya jelentőségével és nem azért, mert sajnálják a fáradságot, meg az időt, hanem mert a mezőgazdák is nézik azt, hogy érdemes-e vagy sem. A műtrágyaárak is olyan magasak, hogy a sokszor 3—10 pengős búzaárak idejében csak ráfizet, aki műtrágyáz. Örömmel üdvözlöm egyébként a földniívelésügyi miniszter úrnak azt az elhatározását, amely a költségvetésből is kitűnik, hogy egyes helyeken, ahol erre mód és alkalom kínálkozik, vízi telepeket, vízi műveket kíván létesíteni. Különösen köszönöm a miniszter úrnak a Békés környékén végzendő mederrendezési munkálatokra előirányzott 65.000 pengőt, mert hiszen nagyon jól tudom, hogy milyen előnyök fognak itt mutatkozni, amikor a drága vasúti fuvar helyett vízi úton fogjuk tudni a gabonát szállítani. Ez a mezőgazdaságot nagymértékben meg fogja segíteni. Természetesen ez akkor ér sokat, ha tárházak is fognak épülni. Zsidó tőkebefektetések már idáig is jelentkeztek, de szeretném, ha nem kellene ilyen pénzeket igénybe venni, hanem a lakosság összeállásával és a kormány segítségével magunk tudnánk tárházakat építeni. Pár szóval a hegyközségi törvényre is ki kívánok terejszkedni. Az egész országban nagy felzúdulást keltett a hegyközségi törvény. Nem ismerem ennek jelentőségét 'azokon a vidékeken, ahol nagyterületű szőlőbirtokok és egyéb nagy gyümölcsösök vannak, ellenben ismerem a jelentőségét azon a vidéken, ahol én lakom, ahol legfeljebb 2, 3 vagy 5 négyszögöl kertje vagy gyümölcsöse van valakinek. Ilyen helyen bizony nem nagy szükség van arra, hogy hegyközséget létesítsünk. ' A negyközségi törvény ellen egyébként semmi kifogásom sincsen bizonyos vidékekre nézve, ellenben a földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe ajánlom, nem léhetne-e ezt revízió alá venni azokon a vidékeken, ahol 2—3 négyszögöl területnyi beültetett szőlők vannak. Szeretném, ha a direkttermő szőlők, amelyeket talán nem is bor kisajtolására ültettek és tartanak, hanem kimondottan a családoknak szőlővel való ellátását célozzák, (Ellenmondások a középen.—-Baross Endre közbeszól) kivétetnének az alól a rendelkezés alól. hogy azokat ki kelljen irtani. Ezeken a vidékeken talán a hegyközségi rendszer megszüntetését is keresztül lehetne viinni, mert ezek külön kiadást jelentenek az amúgy is nehéz gazdasági viszonyok között lévő lakosság számára. Befejezem beszédemet, bár még több dolgot el szeretnék mondani a munkásközvetítésről, de tudom, hogy az idő kevés. Befejezem azzal, hegy én szeretném a legjobban, ha azok helyett a gyűlölködő és egymást meg nem értő hangok helyett, amelyek az egyes társadalmi osztályok (között bizonyára a (kenyéririgység miatt merülnek fel, az a gesztus, amelyet nagyatádi Szabó István, az ő emlékezetes kéznyujtásával adott, nem csupán jelkép maradna, hanem élő valósággá is válnék. (Helyeslés balfelől.) Elnök: T. Ház! A házszabályok 148. §-ámak (második bekezdésére való utalással a vitát bezárom. A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. vitéz gr. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy beszédemet köszönettel kezdjem, köszönettel a Mindenhatónak, hogy lehetővé tette, hogy ezt a földmívelésügyi költségvetést én terjesszem be, hiszen húsz év óta nem volt olyan földmívelésügyi miniszter ebben az országban, aki ne szeretett volna olyan költségvetést a Ház elé terjeszteni, amely nemcsak a csonka ország földmívelésügyi vonatkozásairól, hanem a bécsi döntés folytán és Kárpátaljának hozzánk csatolása következtében megnagyobbodott Magyarországnak földmívielésügyi kérdéseiről gondoskodik. (Éljenzés és taps.) Köszönetet kell mondanom a Ház minden egyes tagjának, pártállásra való tekintet nélkül azért, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetését a honvédelmi tárca után az ország szempontjából a legfontosabb tárcának tekintették. (Helyeslés jobbfelöl és a középen.) En mint földmívelésügyi miniszter természetesen magam is ennek tekintem, és igyekeztem is a költségvetést előkészítő tárgyalások során a földmívelésügyi tárca részére minél nagyobb részt biztosítani. Itt köszönetet kell mondanom a pénzügyminiszter úrnak, aíki belátta ennek szükségességét (Éljenzés.) és segítő kezet nyújtott nekem ebben a munkában és küzdelemben. Neki köszönhető az, hogy a visszacsatolt Felvidék és Kárpátalja földmívelésügyi kérdéseit, vonatkozzanak ezek a földmívelésügyi köziigazgatásra, állattenyésztési, termelési kérdésekre, vagy a vízügyi kérdésele rendezésére, sikerült belevennem ebbe a költségvetésbe, úgyhagy ott is meg fog indulni az a munka, amely azokon a részeken húsz éven keresztül nem magyar impérium alatt folyt. T. Képviselőház! Nemrégen nyújtottam be, nemrégen tárgyalta le a t. Ház földbirtokpolitikai javaslatomat, amelynek következtében a kisbirtokok száma nagymértékben szaporodni fog az országban. Már akkor említettem, hogy szükséges, hogy ezeknek a gazdálkodását intenzívebbé, belterjesebbé tegyük, hogy terméskiesés ne legyen ebben az országibaai és már akkor is említettem, hogy ennek a célnak szolgálatában elsőrangú fontosságúnak és elsőrangúan szükségesnek tartom a szakoktatás minél nagyobb fejlesztését és fokozását; fejlesztését és fokozását olyan értelemben, hogy minél nagyobb tömeg részesüljön a helyes és: célirányos gazdálkodás alapvető tudományában. Itt nem az akadémiáknak fejlesztéséről és fokozásáról kell elsősorban gondoskodunk, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) hanem gondoskodnunk kell azon iskolák és azon tanfolyamok számának szaporításáról,