Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-53
206 Az országgyűlés képviselőházának 53. jellemezhetjük az eddig fennállott mezőgazdasági szakoktatást"/ Kijött egy szaktanár, egy gazdasági is&olát végzett egyén, esetleg maga a gazdasági felügyelő, elment a tkisgazdakörbe, vagy nem tudom milyen körbe s azok előtt, akik ott voltak, elmondta a mondanivalóját, aztán elment háza. Gazdasági szakoktatást így nem lehet adni esnem lehet kapni. Non lehet kapni elsősorban azért, mert különösen az Aliiöldön, ahol nagykiterjedésű határok vannak, ahol tanyarendszer van, ott a tulajdonképpeni gyakorlati gazdák, a fiatal gazdák kinn Laknak a tanyán, s azok ezeketa szakoktatásokat egyáltalán nem hallgatják, odahaza pedig csak az öregek vannak, akik viszont már nem gazdálkodnak. De még ha másképpen lesz is megoldva a szakoktatás kérdése, mint aJhagyan idáig volt, akkor sem látom azt teljes mértékben eredményesnek. Sokkal eredményesebbnek látnám akkor, ha minden nagyobb helyen, minden nagyobb községben, de talán azt is lehetne mondani, hogy minden községben mintagazdaságokat állítanánk fel. (Helyeslés a baloldalon.) Felállítanánk egy-egy ötholdás, vaigy 30 holdas mintagazdaságot, (Meskó Zoltán: Helyes!) s akkor az illető kisgazda nem szakkönyvekből tanulná, hanem odamenve a természetben látná meg, hogy az egyik, vagy a másik munkálás mellett hogyan fejlődik az iá vetemény. Ezekből a mintagazdaságokból ag a kisgazda százszorta többet tanulna meg, mintha akármilyen szakoktatásokat vernek a fejébe, ami úgyis esak addig marad meg benne, amíg kívül nines az ajtón, s aztán már úgyis elfelejti. De én ezeket a mintagazdaságokat is csak úgy látom célravezetőknek, ha önönmaguk tartják fenn magukat. Mert egy olyan mintagazdaság, amelyet úgy állítanak fel és úgy vezetnek, hogy az állam pénztárából számlálatlanul kapják hozzá a pénzt, az sohasem fog bennünket megtanítani. Az a föld maga mutassa meg saját jövedelméből, hogy hogyan lehet rajta eredményesen és gazdaságosan mintagazdálkodást folytatni. (Helyeslés balfelől.) Ennek keresztülvitele erdekében célszerű lenne a gazdasági felügyelők bekapcsolása. Egyes vidékeken a kisemberek nem is ismerik a gazdasági felügyelőket, még azt sem tudják, hogy egyáltalán vannak gazdasági felügyelőségek, mert a gazdasági felügyelőségek munkája eddig tényleg c^ak az aktagyártásban merült ki, a mezőgazdaság kis < ágazataiban azonban egyáltalán semmilyen formában nem éreztették áldásos hatásukat. Ha azonban ilyen mintagazdaságok fognak rendelkezésre állani a határ minden részében, akkor szerintem igenis kitűnően lesz megoldva az oktatás kérdése, mert én azt hiszem, minden kisgazda naponkint, vagy legalább hetenkint el fog oda menni, azt a mintagazdaságot megnézni RS tanulni belőle. Mélyen t. Ház! Sok vád éri a kisgazdákat: konzervatívak, nem akarnak tanulni, hiába vannak előadások. Nagyon jól emlékszünk azonban még azokra az időkre, amikor & traktorokat be akarták vezetni a kisgazdaságokba. (Meskó Zoltán: Be is vezették, el is vitte a magyar földet a traktor!) amikor a jó acélos magyar búzát más fajtákra akarták : kicserélni: a kisgazdák akkor is hajWtak és ma is hallanak az újításokra. Nem áll tehát äz a megállapítás, hogy a kisgazdák maradiak, ülése 1939 november 17-én, pénteken. mert hiszen jól tudják, hogy ha haladnak, akkor elsősorban saját maguknak, haladnak. — hiszen az adó nem lesz kevesebb, ha konzervatívok maradnak — tehát egészen bizonyos az, hogy nem utasítanak vissza semmi olyan kezdeményezést, amely az Ő érdekeiket szolgálja. Arra azonban mindenesetre nagyon vigyázni kell, hogy ne vigyék bele a kisgazdatársadalmat olyan dolgokba, amelyekből aztán később vissza kell táncolni. Nagyon sok esetet tudok, — ez nem a tudomány lenézése akar lenni, mert én magam is szeretek tanulni es állítom, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy tanuljon — amikor oJ y an fiatal előadók jöttek le a faluba, akik talán éppen csak kikerültek az akadémiáról, a gyakorlati élettel még egyáltalában semmiféle kapcsolatban nem voltak s ezek próbáltak tanítani 60—70 esztendős gazdákat, akik azon a föMÖn élték le életüket és ím ismerve annak éghajlati viszonyait, munkálták meg föjdjüket; bizony nagyon sokszor olyan kérdéseket kapott az a fiatal tanár, hogy akadozva, sehogy sem válaszolva, kitért a kérdések elől. Ha a gazdatársadalom közé oktatókat, tanárokat küldünk, akkor az is szükséges, hogy bizonyos vonatkozásban egységes tanítást vezessünk be, nehogy az egyik hajszra, a másik csáléra vezesse a kisgazdatársadalom gondolkozását. Mélyen r. Ház! Régi kívánsága a kisgazda társadalomnak, hogy új kataszteri felmérések történjenek az egész országban. (Ügy ran! Ügy van! jobb felől.) Nagyon jól tudjuk, hogy az egész adózási rendszerünknek a kataszteri tiszta jüvedelem az alapja. Ha a kataszteri tiszta jövedelmek rosszul vannak megállapítva. mint ahogy rosszul vannak megállapítva, akkor az adókat aránytalanul vetik ki. Vannak vidékek, ahol a kataszteri tiszta jövedelem magassága folytán, amely nem felel meg a föld minőségének, a kataszteri tiszta jövedelem után kivetett adó valósággal elbírhatatlan. Régi fájó sebe a gazdatársadalomnak a következő dolog is: amikor 32 pengős búzaarak voltak, amikor nem tudták a tisztviselőket fizetni, amikor pénzünk bizonyos elértéktelenedésen ment keresztül és a fixfizetéseket fel kellett emelni, akkor a 32 pengős búzaárnak megfelelően felemelték az adókat. Azóta a búzánk sokféle árszínvonalon mozgott, volt már 8—9—10 pengős is, most pedig 19 pengős, a búza áresésével arányosan azonban nemhogy csökkent volna az adó, hanem folyton emelkedett, (Ügy van!) Kénytelen vagyok felhozni itt egy esetet az adózással kapcsolatban. Köztudomású, hogy ebben az évben a kukoricatermést az országsuk részén nagy aszálykárok sújtották. ÍBeniczky Elemér: Ügy van! Gyenge volt!) az aszálynak megfelelően azonban legalább is az én környékemen nem történt semmiféle adóleírás. Endrőd községben egy összefüggő nagy területen. 10—12.000 holdon semmiféle kukoricatermés nem voltjés megpróbáltak adókedvezményt kérni, de a kérelmet elutasították. A múlt vasárnap személyesen kérdeztem meg a községi bírótól, hogy az adókedvezményi kérelmet milyen indokolással utasították el. Azt mondotta a községi bíró, hogy a pénzügyigazgatóság arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem az aszálykár miatt nem volt termés, hanem azért nem volt ott kukoricatermés, mert rosszul gazdálkodtak. Amikor tudott dolog, hogy az
