Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-53
204 Az országgyűlés képviselőházának 53. hatnám tovább. Ne szégyeljük mi a természetes takarmánytermő területek meglétét, mert hiszen van egy francia közmondás: Qui a du foin, a du pain, magyarul: akinek van szénája, annak kenyere is van. Ebben mély, nagy bölcseség van. Ha a francia parasztság közt ilyen közmondás érvényesül, akkor ebben az országban sajnálattal kell látnom és agrár világnézetünk, helyes agráxszemléletünk hiányát kell konstatálnom abban, amikor olyan hangok hangzanak el, hogy a legelőket ebben az országban ki kell irtani. T. Ház! Igen értékesek és figyelemre méltóak azok a kísérletek és kísérleti eredmények, amelyek arra a kérdésre adnak választ, vájjon takarmány szempontjából mit érnek a hazai legelők és rétek. Meglepi az embert az a teljesítmény, amely azokon a legelőkön jelentkezik, amelyekre olyan szívesen kívánják egyes szakemberek az ekét. Meglepő ez különösen akkor, ha a vegetációs időnek két tavaszi előhónapjától az utólegeltetéssel kapcsolatosan szeptember, esetleg október közepéig" terjedő tartama alatt nézzük a legelők takarmányértékét. Ha a külföldi országokat nézzük, még azokat is, amelyek nem vindikálják és nem vindikálhatják maguknak, hogy agrárországok, azt látjuk, hogy az egész mezőgazdaság a takarmánytermesztésre, a takarmánymérlegre épül fel. Ebben az országban is azt kell tehát kutatnunk, keresnünk, vájjon a mezog-azdasági termelés alapját jelentő takarmánymérleffünk milyen. Erre vonatkozóan igen szomorú adatokat látunk, különösen az elmúlt évekre nézve. Azt látjuk, hogy ebben az országban a szükségletet a lényegesen csökkent állatállomány mellett sem tudjuk teljes mértékben kielégíteni. Például az 1933. év, amely azért nevezetes esztendő, mert 1854-től kezdve a középen van részben a csapadékeloszlást, részben a csapadékmennyiséget tekintve, ugyancsak a közepest közelíti meg a terméseredmények szempontjából is. Azt látjuk, hogy száraz anyagban 132 millió métermázsa a szükséglet, keményítőértékben 60 millió, emészthető fehérjében pedig 6.4 millió métermázsa. A tényleges mennyiség ebben az évben száraz anyagban fedezte a szükségletet, mert ez 133 millió métermázsa volt, de a keményítő értéknél már 6 millió métermázsa különbözet volt és ugyanezt kell tapasztalni az emészthető fehérjéknél is, ahol 6.4 millió métermázsa helyett csak 5.8 millió métermázsa állt rendelkezésre. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy nem volt takarmány egy en súly ebben a kiegyensúlyozott esztendőben az országban. De ez azt is jelenti, hogy csak száraz anyaggal tudtuk ellátni ószágainkat, vagyis szalmával, szalmaszecskával és tengeriszárral etettünk, szóval az állattenyésztés igen súlyos helyzetben volt. Azt látjuk, hogy ezekben az esztendőkben és a következő esztendőkben is a hazai takarmányegyensúly, tehát takarmánymérlegünk mindig attól függött, hogy kukoricatermésünk milyen volt. Gyönyörűen látszik ez abból, hogy abban az évben, amikor 20 millió métermázsán felül volt a tengeritermésünk, nem volt szükség behozatalra s akkor a külföldről importált erőtakarmány is — mind a korpa, mind az olajpogácsa — sokkal kisebb mértékben jelentkezett, viszont ha kukoricatermésünk 14 millió métermázsa körül mozgott, akkor ülése 1939 november 17-én, pénteken. előállt az az eset, amire, azt hiszem, senkisenx büszke, hogy egy agrárország kénytelen volt erőtakarmányt külföldről behozni. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy ebben az egész kérdésben a földmívelési költségvetésben látom azt a nagy koncepciót, látom azokat a nagyvonalú megállapításokat és törekvéseket, hogy a takarmánymérleg egyensúlyának helyreállítására vagy más szóval, a takarmányozás tekintetéiben legnagyobb fontosságú úgynevezett fehérjeellátás terén igen komoly és döntő jelentőségű intézkedések történnek,, Legyen szabad rámutatnom arra is, hogy nálunk, az^úgynevezett agrár Magyarországon,, a termés általában becslés útján állapíttatik meg. Ha például a szénát veszem, akkor a rétek becslésénél csak nagy általánosságokat tudok mondani, úgyhogy azok az adatok, amelyek rendelkezésre álltak, a szakembereket bizony nem tudták megnyugtatni és nem is elégíthették ki. De mit látok Azt látom, hogy a földmívelésügyi kormányzat az utóbbi esztendőben félretette ezen a területen a becslések bizonytalan adatait és elrendelte az úgynevezett szénakataszter felvételét. Eddig nyolc vármegyéről készültek el ezek a térképek szakemberek munkájával, — a földmívelésügyi minisT;ter úr ebben a tekintetben a legmesszebbmenőanyagi áldozatokat vállalta .— úgyhogy most nyolc vármegye területén pontosan meg tudjuk állapítani a takarmánymérleget» pontosan tudjuk azt, hogy a rétek mekkora területűek, milyen minőségű széna terem rajtuk vagy milyenek a legelők. De ezekből a térképekből megállapíthatjuk azt is, hogy milyen irányban kell tovább haladnunk. Ezek a térképek igen sok érdekes adatot tartalmaznak. Látjuk belőlük^ többek közt azt, hogy például a rétgazdálkodásban a kisemberek sokkal előbbre vannak, mint a nagy gazdaságok. A nyolc vármegye térképe alapján kétségtelenül megállapítható, hogy a kisemberek tulajdonában lévő közös legelőkön sokkal jobb eredményt lehet elérni, — és jobbat, is értek el — mint a nagybirtokokon. Ha mi a legelők és rétek fehérje- és általában takarmányértékét nézzük, akkor nem lehet közömbös az, hogy a kisemberekben milyen igyekezet van. Lehet, hogy ösztön ez. [Kétségtelen dologhogy a régi tapasztalat és az elődöktől szerzett gyakorlat adta mee a lehetőségét annak r hoery a kisemberek jobban megbecsülik és jobban érdeklik ezeket a területeket. Visszatérve a széhakataszter elkészítésére, merem állítani, hogy ezzel a földmívelésügyi kormányzat a legrkoncepciózusabb és a legnagyobb vonalú intézkedést vezette be. Szerencsés lehettem 1937-ben résztvenni a negyedik zöldmezőkongresszuson Angliában, a mélyen t. miniszter úr vezetése alatt. Ott láttuk azt, micsoda óriási jelentősége van magának a gondolatnak is, amelyet ott a kongresszus szín«* előtt mi előadtunk. Akkor győződhettünk ju eg arról, hogy egy valóban nagyvonalú mezőgazdasági programmot másképpen nem lehet felépíteni, mint csak ugy. ha annak mi a legerősebb fundamentumot biztosítjuk. Ez a fundamentum pedig a fehérjeellátásnak minden körülmények között való biztosításra kell, hogy legyen ebben az országban. (Ügy van! a kö zépen.)
