Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-51
10 Az országgyűlés képviselőházának 51 a bíróra mondott, amikor azt mondta, hogy: van még bíró Poroszországban. Mélyen t.. Képviselőház! Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy különösen az utóbbi évek tendenciája következtében a közigazgatás elvesztette a maga pártatlanságát (ügy van! Ügy van! a baloldalon.), sőt a közigazgatás egyenesen pártpolitikai szolgálatban áll. (Úgy van! Ugy van! balfelöl. — ßeibel Mihály: Ez az igazság! — vitéz Keresztes-Fis eher Ferencz belügyminiszter: Ez azután nem igazság!) Igen t. belügyminiszter úr, én elhiszem, hogy nem szívesen hallgatja ezt a megállapítást, (vitéz Lipcsey Márton: De nem is egészen így van!) Elhiszem, hogy a közigazgatásnak nem minden szerve csinálja ezt még ma sem, de állítom, hogy vannak, akik csinálják és ebből folyólag vannak bizonyos különbségek. Ha már méltóztatott nekem erre is módot adni, vagy szinte kényszeríteni, erre is leszek bátor majd rátérni. Nem tudom megérteni, hogyan lehetséges ma az, hogy közigazgatási aktív tisztviselők politikai pártban tisztségeket viseljenek, (Ügy van! a baloldalon), párttitkárok, körzettitkárok és nem tudom, mik lehessenek? (Ügy van! a baloldalon.) Ezt a közigazgatásnak pártpolitikától való mentességével összeegyeztethetőnek találják? Nemcsak ez történik azonban, hanem az is, hogy a választási eljárás során a pártirodákban teljesítenek szolgálatot, egyenesen érre a célra nyert szabadságidő felhasználásával, a szavazás alkalmával a választókat gyűjtik össze és fuvarozzák a szavazóhelyiségekbe. (Egy hang a baloldalon: Tisztviselők?) Aktív közigazgatási tisztviselők. (Szeder János: Azt csinálja, amit akar! A fülkében ki ellenőrzi?) Bocsánatot kérek, egészen más kérdés, hogy kinek mi a politikai meggyőződése és hogyan adja le szavazatát. De ha az 1869 : IV. t-e. az igazságszolgáltatási szerveket eltiltja az efféle funkcióktól, akkor méltóztassék ugyanezeket a rendelkezéseket életbeléptetni és alkalmazni a közigazgatási alkalmazottakra is. Azt hiszem, f t képviselőtársam nem vonja meg a bírótól és az ügyésztől azt a jogot, hogy politikai véleményét nyilváníthatja a maga szavazatának leadásában. Ugyanezeknek a szabályoknak a közigazgatási tisztvisej lökre való alkalmazása szintén nem jelentené az ő politikai joguk' csorbítását és véleménynyilvánítási szabadságuk megszüntetését. Mélyen t. Képviselőház! Hogy azután; milyen különbségek vannak annak következtében, hosry ennyire be 1 "keveredett a közigazgatási tisztikar — ismétlem, nem kivétel nélkül — a pártpolitikai életbe, annak igen érdekes konzekvenciáit lehet me«:^llapítan ; . Az 1929 : XXX. te. végrehajtási utasításával kapcsolatban a belügyminiszter úr azt mondja rendeletében, hogy a jogszabálysértés, a jogszabályok nem ismerés 11 . va°"y tudóan alkalmazása nem is egyszerű, hanem súlyos fegyelmi vétség. Itt van a kezemben egy akta. amelyben a kormányzat es-yik legmagasabb szerve megállapítja az egyik tisztviselőről, hogy jogszabálysértést követett el. Megállapítható az ügy során az is, hogy előre figyelmeztette arra, jogszabálysértés az, amit el akar követni. Előterjesztést tettek, anrre döntést sem hozott, hanem jogszabálysértéssel elmrt politikai okokból. A miniszter megállapította a jogszabálysértést, de mert az illető politikai okokból járt el, nem történt semmi. Itt van e^y másik hivatalos akta is a kezemben, amelyben egy meglehetősen maecasrangú közigazgatási tisztviselő megállapítja ülése- 1939 november 15-én, szerdán. egy másik, alárendelt közigazgatási tisztviselőről, hogy a mezőgazdasági bizottsági névjegyzék, amelyet ez a tisztviselő készített el, mint törvénnyel és rendelettel ellenkező, semmisnek tekintendő. , Ö semmisnek is tekintette és líjnak az elkészítését rendelte el, azonban konzekvencia abszolúte semmi sem volt. Hivatkozhatom arra is, hogy a választási eljárás során egyik tanyai tanító személyeskedő és gyalázkodó, a választási törvény 184. §-ába ütköző cikkeket — rendkívüli kiadást, ujságpéldányt — az iskolásgyermekekkel hordatott szét és osztatott ki. (Tóth János: Tanította korteskedni őket!) A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ezt meg is állapította '. a 113.789. számú elnöki rendeletében és szigorúan figyelmeztette a tanítót a tankerületi főigazgató útján, aki 113/1938—39. szám alatt intézkedett, hogy ilyeneket nem szabad csinálni, (vitéz Bonezos Miklós államtitkár: Nem ide tartozik! Nem a belügyhöz tartozik!) Mélyen t. Képviselőház! Az egyik oldalon áll ez, a tény, a másik oldalon pedig — sajnálom, de most már ezt is elő kell hoznom — áll egy igen tragikus eset, amelyről a Községi Közlönyben Koncz János dr., az Országos Jegyzőegyesület elnöke emlékezett meg, leírván Balmazújváros község főjegyzőjének tragédiáját. Tegnap már utaltam egy súlyos fegyelmi vétségnek nevezett eseményre. Itt csak annyit említek meg ezen túlmenően, hogy az ebben a fegyelmit elrendelő határozatban felsorolt, cselekmények csaknem kivétel nélkül olyanok, amelyek már évekkel ezelőtt vizsgálat tárgyai voltak, részint a közvetlen felettes, részint pedig a mésr felsőbb hatóságnál és eljárás indokánl annakidején alkalmasnak nem találtattak. Méltóztassanak elolvasni azt. amit ebben az ügyben a Községi Közlönyben Koncz János dr. ír s ha el méltóztatnak olvasni, akkor azt hiszem, -mindenki igazat fog adni nekem abban, hogy itt bizony pártatlanságról — tisztelet a kivételeknek — nem lehet beszélni, sőt egyenesen azt kell látnunk, hogy az ország egyeteme által tartott, az ország egyetemének szolgálatára rendelt közigazgatási tisztviselői kart arra kényszerítik, — igen sokszor jobb megayőződése ellenére, önérzetének letagadá; sával és megtinrásával — hogy pártpolitikai szolgálatokat teljesítsen. ÍŰay van! Űay van! balfelol. — vitéz Lipcsey Márton: Ez túlzás! — Szeder Ferenc: Tudok egy tanítóról, akit szabadságoltak hónapokra. Ismerem!) Mélyen t. Ház! Nagyon érdekes dolgokat tudnék felhozni, talán egypárat meg is említek, hogy mennyire érvényesül a pártatlanság. Felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétsége miatt eljárás megindítására vonatkozó engedély megadására tétetett előterjeszr tés a belügyminiszterhez. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy ha a tisztviselő kéri, akkor a törvény értelmében meg kell adni a felhatalmazást, egyedül csak közérdekből lehet azt megtagadni. Nem a közérdekre hivatkozással történt a felhatalmazás megtagadása, hanem arra hivatkozással, hogy a királyi Kúriának a Büntetőjogi Határozatok Tára IX. kötet 907. szám alatt közölt jogegységi határozata szerint tanú ellen nem lehet bűnvádi eljárást folyamatba tenni, ha közvetlen észleleten alánuló tudomását adja elő és nem lépi túl a kötelességszerű feleletadás keretét, inert akkor csak tanuzási kötelezettségét teljesítette. Az érdekes csak az — és bocsánatot kérek, hogy ezt az egy részt befelezhessem —, hogy ebben a kérdésben a királyi Kúriának
