Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-53

Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1939 november 17-én, pénteken. uyegesen elősegíthetnénk állattenyésztésünk fejlő dését. Sajnos, nem tudtam mindenre rátérnie amire szerettem volna. A költségvetést, mivel ez a 70 millió pengő nagyon kevés a földmívelésügyi tárca dotálására, továbbá az összkormánnyal szemben érzett bizalmatlanságom miatt nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Stitz János! Elnök: Stitz János képviselő urat illeti a szó. Stitz János: T. Ház! Az 1930. évi statisztika szerint Magyarország lakosainak 55'7%-a őstermelő. Nyilvánvaló tehát, hogy ennek a tárcának tárgyalása talán valamennyi között a legfontosabbak közé tartozik. De szubjektív szálak is fűznek engem ehhez a tárcához, mert hiszen hivatali működésemnek 15 esztendeje zajlott le a mezőgazdasági kísérletügy keretében és így ennek az intézménynek minden bánatát, mmden gondját, minden munkáját, de egyszersmind minden kvalitását és erényét is módomban all ismerni. A mezőgazdasági kísérletügy a XVIII. század második feleben és a XIX. század elején megalakult gazdasági tanintézetek egyes tanszemeiből nőtt ki és lassacskán fejlődött, míg végre jött a nagy Darányi Ignác, aki a maga áttogó zsenijéval meglátta, hogy mit jelent az, amikor a mezőgazdaságot tudományos alapokra lehet fektetni, hogy a tudományos alapon kikísérletezett eredményeket a gyakorlatban megfelelően alkalmazzuk. Darányi Ignác minisztersége alatt az akkori 18 kis kezdetleges kisérletügyi intézményből 23 lett és az ő utódai nyomán a mai napig 41 pompásan működő kisérletügyi intézmény működik. Ezeknek a kisérletügyi intézményeknek a célja kettős. Az egyik céljuk az, hogy mint^ az előbb említettem, tudományosan dolgozzák fel a mezőgazdaságban és az' állattenyésztésben adódó problémákat, a másik céljuk pedig az, hogy az 1895 : XL VI. te. mint alaptörvény és az, ezt követő egyéb törvények és rendeletek alapján a mezőgazdasági termények, termékek és cikkek valódiságát ellenőrizzék, hogy így megóvják a fogyasztóközönséget a hamisítástól és a gazdaközönséget az illetéktelen konkurrenciától, és a becsapások által okozott károktól. Ezek a feladatok, ezek a problémák azonban mindinkább súlyosbodtak. Kezemben van a Magyar Mérnök- és Építészegylet vegyészmérnöki szakosztályának egy roppant értékes kiadványa, amely a magyar mezőgazdasági termelés hatásfokának és minőségének javításáról szól és ebben azt a meglepő állítást találjuk, hogy az európai államok közt a termésátlag tekintetében Magyarország a tizenhatodik helyen áll. Előttem szólott igen t. képviselőtársaim hivatkoztak arra az egymillió hold szikesföldre, amelynek megjavítása, a nemzeti életbe való beépítése első feladata kell, hogy legyen ennek a kisérletügyi intézménynek. Hogy azonban ez a kisérletügyi intézmény megfelelően funkcionálhasson, ahhoz szüksége van olyan gárdára, olyan vegyészmérnöki karra, ajnely hosszú tanulás, hosszú tudományos működés és idegen világnyelveknek az elsajátítása után kerülhet abba a helyzetbe, hogy ezekkel a problémákkal foglalkozhassék. ki is tenyésztik, — mint ahogy próbálják is kitenyészteni — és mint tenyeszkakast visszaküldik a laiusi állományba, as első generáció után az Összes rossz tulajdonságok vissza fognak térni és teljesen haszontalan munkát végeztünk, hiába dobjuk ki a pénzt, ha ezeket az úgynevezett magyar parlagi kakasokat vérfelfrissítésre visszaküldjük oda, a közé a fajta közé, amelyből ki lett tenyészne ez a tenyészállat. Szintén az indokolásban olvasom, hogy a vidéki gócpontokon rövid, párnapos •baromfitenyésztési tanfolyamokat fognak tartani, ami kétségtelenül üdvös doiog, ele nem olyan hatásos, mint amilyennek kellene lennie, mert ha egy városi úr elmegy oda, nem hiszik el neki, amit mond, hiába mondja bármilyen szépen és szakszerűen, hogy hogyan tartsanak baromfit, az a falusi gazdaember azt fogja gondolni, hogy az én apám mégis csak jouoan tudta, hiszen azt csinálta egész életében. Sokkal helyesebb lenne, ha egyes ilyen gócpontokon vagy községekben baromfimintaudvart létesítenének, felügyelet mellett, és ha a többi gazda látná, hogy ezek a mintaudvarok tényleg jövedelmezőbbek, mint az a mód, ahogy ők tartottak eddig baromfit, egészen biztos, hogy kedvet kapnának és sokkal szakszerűbben foglalkoznának a tenyésztéssel. Nagyon jó lenne, ha a gazdaköröknek keltetőgépet bocsátana rendelkezésükre a földmívelésügyi miniszter, egy embert ott a községben betanítanának a géo kezelésére, összehordanák a keltetni való tojásokat és akkor már korán, esetleg télen is hozzájuthatnának a gazdák a piacra való állathoz, ami igen sokat jelent. Lehet, hogy ezt sokan lekicsinylik, akik nincsenek tisztában azzal, hogy 20 darab korai csirkéből egy parasztcsaládnak 40 pengő bevétele lehet, ami zalai viszonylatban azt jelenti, hogy az évi adójának felét nneg tudja fizetni, tehát egyáltalában nem lebecsülendő dolog az, ha keltetőgép rendelkezésre bocsátásával hozzásegítjük a gazdákat ahhoz, hogy az aprójószágokat is okosabban tudják tenyészteni. A baromfitartó kisemberek érdekeit igen súlyosan sérti az őszi tojásarak szabályozása azon a címen, hogy a drágulást megakadályozzák. A tojásár őszi emelkedése arányban áll a termelés csökkenésével és nem mesterséges spekuláció következménye ez az áremelkedés, hanem a gazdának jól megérdemelt jutalma, mert ősszel jobban kell etetni, drágább takarmánnyal, ha azt akarja a gazda, hogy valamit produkálni tudjon. Ha valamivel jobb árat kap érte, azt megérdemli és a 'fogyasztónak is megéri, mert friss tojást kap. Az talán nem indokolt, hogy a nyáron spekulációra olcsón ösztízevásárolt és hűtőházakban tárolt tojást magas áron adják el. Ha ilyen esetben erélyes eszközökhöz nyiílnak és szabályozzák a tojás árát, az nagyon helyes, de a termelőket ezen a téren háttérbe szorítani igazságtalan doiog, A termelőkkel szemben ez az eljárás annál kevésbbé indokolt, mert éppen a falusi embernek nélkülözhetetlen ruházati cikkek árában a háborús helyzet folytán 15—-20%-os emelkedés tapasztalható. Még a baromfitenyésztéssel és az állattenyésztéssel kapcsolatban a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét a vágóhidakon teljesen veszendőbe menő vérre szerettem volna felhívni, kérve, hogy szárítás xítján megfelelő várlisztet; csináljanak belőle, ami, tekintve, hogy 92% emészthető fehérjét tartalmaz, az állattenyésztésben óriási fontosságú lenne és ezzel is lé-