Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-53

190 Az országgyűlés képviselőházának 53. ezt megvalósítani: ezek az előrelátók nem for­radalmárok, ezek éppen a forradalmat akarják elkerülni, (Tóth János: Ügy van!) mert a kom­munizmust nem az a csúnya zsidó Kun Béla csinálta, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) jobb szó a ronda — hanem azok segítették hozzá, akik a talajt előkészítették, akik a szántást végez­ték. Ez az élelmes zsidófajzat csak aratni jött ide; amikor látta, hogy könnyen megy a munka, akkor nekiállottak a lazításnak és az ország- nyakára ültek. Az elkábult nemzetnek könnyű volt a nyakára ülni. Ha azonban ide­jén gondoskodtunk volna megfelelő földbirtok­reformról, a munkásságnak megfelelő munka­bérekről, (Úgy van! bal felől.) ha törődtünk volna vele, ha emberséges bánásmódban része­sítették volna azokat, akik a legnehezebb mun­kát végzik a világon, akkor nem kellett volna tartani tőlük, Szamuelli és a többi vörös bé­renc nem tudott volna a falura ki sem jutni, j (Ügy van! balfelől ) T. Ház! Ezek azok a kérdések, amelyek annyira fontosak nemzeti szempontból s külö­nösen a mai időkben a bonvédelem szempont­jából, mert csak megelégedett katonákkal le­het háborút viselni, csak megelégedett magyar emberekkel lehet Magyarországot becsületesen ' megvédeni, akik szívvel, lélekkel vannak a ha­tárokon, mert tudják, hogy odahaza családjuk tisztességesen el van látva, gyermekük nem éhezik, családjuk nem nyomorog. Ebből a szem­pontból igaza volt a mélyen t. előadó úrnak, hogy ez igenis honvédelmi kérdés is. Rövid leszek, inert sietnem kell, az idő ke­vés. Itt van a zsidó bérlők kérdése. Bizonyos halasztási időket adnak a zsidó bérlőknek. Ha egy kisember nem tud eleget tenni kötelezett­ségének, minden további nélkül kiteszik abból a kisbérletből, minden lelkifurdalás nélkül: szépen pakkolhatnak és mehetnek. Nem kell ezeket a zsidó nagybérlőket nagyon sajnálni. (Rajniss Ferenc: Bevonul katonának a zsidó bérlő és nem lehet felmondani neki! Ez a leg­újabb módszer! — Elnök csenget.) Tessék egy­szerűen a bérleteket hatályon kívül helyezni: bizonyos időn belül tartoznak a bérleteket át­adni. Vagy van zsidótörvény, vagy nincs zsidó­törvény. Ha van, s a kormány ezt komolyan gondolta, akkor tessék ezt a törvényt becsület­tel végrehajtani. Siessünk a végrehajtással, mert amit megcsináltunk, az meg van csi­nálva. A zsidóság arra spekulál ma, hogy hát­ha... — nem akarok bővebben magyaráz­kodni — ...hátha megjavul a helyzet, hátha más világ jön. Ma a földeket eladják és háza­kat vásárolnak. Arra spekulálnak, hogy ha nem úgy történik a dolog, ahogyan mi szeret­nők, hanem úgy fog történni, ahogyan ők kí­vánják, akkor megváltozik minden, vissza a zsidótörvény, első, második és akkor oda fo­gunk jutni, hogy mi kérünk kereszténytörvényt a saját érdekünkben tőlük. (Derültség. — Raj­niss Ferenc: Ha Hore-Belisha idejön!) Tömér­dek ember van az országban, akitől elvették a birtokot adósságai következtében, önhibáján kívül, de nem kímélték, nem Volt még akkor védettség, a kisemberek részére pláne nem volt. Árverés útján a bankok a nagy értéket képviselő földet, ingatlant elárvereztették. Tessék ezeket az eseteket egyénileg elbírálni és ha igazságtalanság történt, fel kell hatalmazni a minisztériumot, hogy a földet visszajuttassa azoknak, akiktől ilyen, üzleti fogásokkal kí­méletlenül, árverés útján elvették, (Ügy van! a középen. — Földesi Gyula: így vettek el a ruszin néptől is a földet!) ülése 1939 november 17-én, pénteken. Foglalkozni kívánok még a gazdasági fel­ügyelők kérdésével. Ezt a testületet kiváló tes­tületnek tanultam megismerni, azonban nincs meg az a hatásköre, amelyet feltétlenül meg kívánnék adatni nekik. A gazdasági felügyelő nem aktagyártó. (Zaj a baloldalon.) Jelenleg az a legtöbb esetben. Ne hivatalokban gyár­tassanak velük kimutatásokat, aktákat, hanem az ő révükön gyakoroljanak befolyást az or­szág termelésére, ők irányítsák azt a rájuk bí­zott területen. De tovább megyek. Ne csak a gazdasági mívelés ellenőrzése legyen a fel­adatuk, hanem nézzenek körül, hogyan bánnak a birtokosok, a hatóságok a mezőgazdasági munkássággal, a földmívesekkel, a kisembe­rekkel és ha azt látják, hogy a kézcsók ott még divatban van, szoktassák le egyik-másik rövidlátó földbirtokost, aki ma is kezet enged csókoltatni magának a munkássággal. Gerin­ces magyarokat neveljünk. Nem tekintélytisz­telet ez, amelyet Valaki kényszerből teijesít, amely nem meggyőződésből fakad. Olyan mun­káságot akarok teremteni és nevelni, amely munkássájg- Őszinte érzésből süvegeli meg munkaadóját, aki az ő szociális szükségletei­ről teljes egészében becsülettel gondoskodik. A termés értékesítésének kérdésével a Fu­turát többen kritizálták. A Futura nagyon ér­tékes szolgálatot végez ebben az országban. (Úgy van! a jobboldalon.) A keresztény ga­bonakereskedelem a múltban egyáltalában alig létezett, a Futura ezt meghonosította, és ez árnivellálóan hat. Nem akarok érdemileg­foglalkozni a kérdéssel, de rámutatok arra, hogy a panasz sokszor olyan helyről jön, ahol bizony önző érdeket látok fennforogni. A zsidó például több előleget adott annak a nagybir­toknak a termésére, nem is arra az évre, ha­nem előre három-négy év termésére, mert a zsidó előre látott, az a szerencsétlen birtokos pedig nem látott előre, és ezekből a^z előlegek­ből keletkezett az ezer holdak megvétele. Ad­dig adtak előleget a pénzt könnyelműen fel­vevő birtokosok részére, míg először árendás lett belőlük, azután pedig az árendásból lettek a birtokosok. Ebből a szempontból is kérem a kérdést elbírálni. Egy kérdéssel akarok most foglalkozni. A múlt földreform tárgyalásánál, 1920-ban indít­ványt tettem itt a Házban. Arról volt szó, hogy a birtokostól elveszik a földet, természe­tesen kárpótlás mellett, s a nincstelen ember­nek vagy a kisbirtokosnak odaadják. A meg­váltást szenvedők és a földhözjuttatottak ka­tegóriáját ismertük, de nem gondoltunk a har­madikra, az új földszerzők kategóriájára, az ügyvéd-képviselő urakra. Én nem akarom sen­kinek az ügyvédi ténykedését érinteni, min­denki becsülettel folytassa a maga foglalkozá­sát, de lehetetlennek tartom. — saját tapaszta­latból tudom — hogy egyik kerületben a világ­nak legvéresebb szájú földosztója felosztaná azt is, ami nincs és nem volt, és ugyanakkor egy vagy két vármegyével lejjebb utazva autóján, ott már védi a zsidó nagybirtokost bizonyos­számú vágón búzamennyiség fejében. (Felkiál­tások balfelől: Kicsoda?) Nagyon sok ügyvéd­képviselő volt a múltban. Az egyik ezer holdat vett Keszthelyen, a másik nem tudom hol vett földet. A végén azután Voltak elégedetlenek, akik a földdel nem voltak megelégedve, voltak elégedetlenek, akiktől a földet elvették és vol­tak megelégedett ügyvéd-képviselők, akik új földesurak lettek. A miniszter úr ugyanakkor egy közbeszólásomra, bár indítványomat a törvénybe nem vette fel... (Rajniss Ferenc:

Next

/
Oldalképek
Tartalom