Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-53

Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1939 november 17-én, pénteken. 181 balfelől.). Mert tessék csak lemenni a Kóburguradalomba és a többi nagybirtokokra. Én már évekkel ezelőtt hangsúlyoztam, a hitbizományi törvényjavaslat tárgyalásánál kiemeltem, hogy abszolút helytelennek tartom azt a politikát, amely külön védelemben részesíti a fásítást a nagybirtokon, — hangsúlyozom, hogy félreértés ne legyen, »a nagybirtokon«: — mert ez feltétlenül nagybirtokvédelemre vezet. Most éppen azért, hogy félreértés ne legyen, újra hangsúlyozom azt, hogy az alföldi kisgazdasáf

ok fásítása elsőrendű kötelesség, erről azonan nem történik olyan gondoskodás, mint amilyen gonddal ezen a címen a nagybirtokot megvédik. (Zaj a középen. — Elnök csenget.) Ezeket kellene megszívlelni ennél a kérdésnél. Természetesen nem idézem feL azokat a kellemetlen incidenseket, amelyek nyáron a rutén fa kérdésével kapcsolatosan történtek. Amikor ezt a kérdést itt szóvátettem, azt a választ, azt áz ígéretet kaptam, — a miniszter úrhoz intéztem az interpellációt, tekintettel arra, hogy a faárkérdést nem rendezték — hogy egy héten belül leszállítják a faárát. Ezt a kérdést nem kívánom most elővenni, mert nincsen rá időm, csak egyet tudok, azt. hogy három nappal ezelőtt jártam fent Kárpátalján: Szolyván, a nagy fatermelőtelepeken mondták nekem a munkások, hogy még mindig jóval magasabb áron fizetik most a fát, mint ahogyan annakidején fizették. Ez csak szomorú reminiszcencia szamomra, de ezzel a kérdéssel nem kívánok tovább foglalkozni, mert ez a Kárpátalja súlyos problémáihoz tarozik, amelyeket egy csokorban fogok átadni, bármilyen kellemetlen jesz is ez a csokor és bármilyen tüskések is lesznek a virágai. (Rajniss Ferenc: Perénvi majd örülni fog! — Derültség.) Ezekután még hátralévő néhány percemet arra használom fel, hogy a magyar agrártermetes terén tapasztalható súlyos sérelmek okát képező árpolitika után rávilágítsak a még megoldatlan nagy kérdésekre, amelyek között első helyen áll a földkérdés megoldatlansága. Itt volt a Ház előtt a földbirtok ja vaslat, mind nyájan kifejtettük a véleményünket vele kapcsolatban. Én nem kívánom itt most megismételni a kérdésről való véleményemet, csak a költségvetés egy tételéről akarok szólni, amelyet később kaptunk meg és amely egy nagyon szomorú tényről számol be. A kormánypárt valamennyi képviselője hangsúlyozta, hogy hiszen itt mindent gyorsan fogunk inajd megoldani, de a számok mást mutatnak és szomorúsággal töltenek el, mert a telepítési alapról a költségvetés J48, oldalán a jegyzetben olvasható, hogy a 25"6 millió pengőből csak 19.800 hold földet adnak öröktulajdonba, a többit bérletbe. Ez ugyanaz az ütem, mint régen vo't, pedig ez volna az alapja minden politikának. Nekem tehát az a meggyőződésem, t. Ház, ~ és ezzel befejezem a beszédemet —i hogy a jelenlegi kormányzat a földkérdést nem tudja olyan ütemben megoldani, mint ahogy azt a nemzetvédelmi és a fajvédelmi politika megkívánja, a sz/ociális kérdésekben pedig még mindezideie* adós maradt a kormányzat a munkabérkérdés megoldásával, még mindig nincs itt a törvényjavaslat, csak tárgyalások folynak. Éppen azért, mert az a meggvozodésem, bogv ez a kormányzat ' még mindig feudális és liberális érdekeket véd, (tfay van! Űnij van! a baloldalon.) azért ezt a költségvetést nemi tudom elfogadni. (Helyeslés és taps a baloldalon ) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik! Nagy Ferenc jegyző: Füssy Kálmán! Elnök: Füssy Kálmán képviselő urat illeti a szó. Füssy Kálmán: T. Képviselőház! Amikor szerencsém van a magyar parlamentben első alkalommal felszólalni, (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) hálát adok a mindenható Úristennek, hogy megengedte érnem 20 év után, hogy visszatérhettem az édes anyaországhoz, Magyarországhoz. (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Visszagondolok arra a 20 esztendőre, amelyet a eseh-szlovák parlamentben el kellett töltenem. Amikor megjelentem a eseh-szlovák parlamentben, kötelességemnek éreztem, hogy annak a kisebbségi nemzetnek az érdekében kiköveteljem azt, hogy a eseh-szlovák parlamentben a magyar nyelv mint kisebbségi jog érvényesüljön. (Éljenzés.) Erre a csehek rámtámadtak, azt a választ kaptam tőlük: ha magyarul akarsz beszélni, eredj Budapestre. (Felkiáltások: Hát most itt van!) Azt választoltam, hogy mi önként nem jöttünk ide, úgy kényszerítettek bennünket ide, tehát a kisebbségi jog alapján megkövetelem, hogy itt magyar nyelven beszélhessek. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt a szellemet innen vittem magammal. Viszaemlékezem boldog Nagy-Magyarország idejére, amikor egy nagy gazdamozgalom indult meg itt, megboldogult Nagyatádi Szabó István idejében, annak én is részese voltam. (Csizmadia András: Ügy van!) Élő tanuk rá Mayer János és Csizmadia András képviselőtársaim, (Mayer János: Ügy van!), akik igazolják, hogy velük együtt a magyar gazda boldogulásán már abban az időben munkálkodni kívántunk. Még ma is a fülembe cseng Nagyatádi Szabó Istvánnak az a mondata, amelyet akkor mondott, amikor ő is belépett mint csizmás paraszt e parlament épületébe: nem azért jöttünk a parlamentbe, hogy itt sebeket eitsünk, hanem sebeket gyógyítsunk. (Mayer János: Ügy volt!) Ezzel a szellemmel működtünk 20 esztendőn keresztül az elcsatolt területen. 20 éven keresztül megőriz+ük azt a szellemet, amelyet megboldogult Nagyatádi Szabó Istvántól örököltünk. Az ő szellemével a visszacsatolt területen 20 éven keresztül tudtuk ottani kisgazdatársaimmal a magyar érdeket, a magvar szellemet és a magyar nemzet jövőjét biztosítani. Ezt úgy tudtuk biztosítani, hogy minden társadalmi és osztálykülönbség nélkül mindenkit, aki c«ak magyarnak merte vall/mi magát, magunkhoz öleltük. lerázolják ezt jelenlévő képviselőtársaim ugyanúgy, mint a mi nagyrabecsült és igen tisztelt Jaross miniszter barátunk, (Éljenzés és taps.) akit felemeltünk és amikor ő k"zénk jött, mindig testvéries érzéssel voltunk együtt a 20 év^n keresztül. (Éljenzés.) Mert arra vol+unk kötelezve, hogy társar dalmi és osztálykülönbség nélkül haladjunk együtt a magyar eszme építésére és a m^yar nemzet mes-m^ntésér^, hoa-y ha maid bekövetkezik az a boldog idő és óra, amikor a visszacsatolás megtörténik és visszamehetünk édes anyaországunkba, makulátlan tiszta becsülettel térhessünk haza. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a kö?épen.) T. Képviselőház! Mnst áttérek a napirenden lévő földmívelésngyi tárcára. A földmívelV ügvi miniszter úr, amikor ezt a költségvetést elkészítette, számolt a helyzettel és a költségvetést a nemzet teherbíróképességéhez mérten állította be. A földmívelésügyi miniszter úr bizonyára nagyobb összegekkel akarta ámezőgazda*24