Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-53

Az-országgyűlés képviselőházának 53. ülése 193$ nwenibér'17-én, péntekért. 179 a eukorrépatermelés, hanem vele együtt az egész ország életszínvonala hanyatlott. T. JfcLázl A tavalyi cukorrépatermelés 9 7 millió métermázsa volt, az idén pedig a visszatért Felvidékkel együtt csak JLUÖ miiiió métermázsa, pedig mindenki nagyon jól tudja, hogy a Kisalföld kitűnő földjén komoly cukorrépatermelés folyik és azt is tudnunk kell, hogy a Kisalföld cukortermelése aktív eredményt mutatott, amennyiben ott 150.000 mázsa fogyasztás mellett 300.000 mázsa cukortermésnek megfelelő répát termelnek. Hogy lehet tehát az, hogy ennek a területnek a viszatérése után is csak 10 8 millió mázsa a cukorrépatermese Ennek első és legfontosabb oka az, hogy idehaza a gazdatársadalom rájött arra, hogy a magyar kormányzat nem veszi figyelembe sérelmeit és kéréseit (Egy hang a baiotaaion: Aoöanagyták a cukorrépatermelést!) s ezért a felére vagy a harmadára csökkentette a cukorrépatermelést; ennek eredménye az az alacsony termés és ehhez járult egészen szerencsétlen módon az a körülmény, hogy amint az erjedéstani intézet vizsgálatai mutatják, az idei cukorrépatermés cukortartalma csak 146 százalek és ennek következtében ez a 30*5 milliómázsás termés nem eredményez többet, mint 1*4 millió mázsa^ cukortermelést. Lássuk az érem másik oldalát is. A másik oldalon pedig az áll, hogy a szintén éveken keresztül tartó támadások, tudományos harcok ellenére is, a mindenkori pénzügyminiszter nem volt hajlandó a cukor árát egy fillérrel sem mérsékelni és a Felvidéknek kellett visszatérnie ahhoz, hogy ez a tabu, a cukor ára valamelyes mértékben mérsékeltessék. (Palló Imre: Nagyhatalom a cukorkartel!) Amikor mi kimutattuk, nyugateurópai tudományos vizsgálatok alapján bizonyították, hogy a cukor árának leszállítása a fogyasztás emelkedésével jár és a kincstárnak kára sem származik belőle, a kormányzat ezt süket fülekkel fogadta és most a kormányzatot az élet Cáfolta meg. mert a cukor arának csak 18%-os mérséklésére, a cukorfogyasztás 30%-kal emelkedett. A cukorfogyasztás az elmúlt kampányban fejenként 10'6 kilogramm volt, az idén, a most lezáródó kampányban pedig 13"4 kilogrammra emelkedett, tehát 30%-kai ugrott fel. Tudom, hogy lesz rá kritika, az, hogy itt ezer tényező játszott össze. Valóban el kell ismerni, hogy a munkabér, az ipari foglalkoztatás nőtt, az iparban és a tisztviselötarsadaiomban kifizetett munkabér, illetőleg fizetés 820 millióról 911 millióra növekedett, nagyobb vevőerő állott szemben a cukorral, azt is mondják, hogy nagyobb gyümölcstermés volt, többet használtak fel befőzésre. Bár ezek nagyon tetszetős kritikák, de nem ez a valóság, mert egy félhónapi vagy egyhónapi cukorbefőzés a cukorfogyasztást nem ugrathatja fel ilyen óriási mértékben. Ezekután amikor követeléseinket, legalaposabb vizsgálatainkat mind elutasították, most az a helyzet, hogy alacsonyabb cukorár mellett erőteljes cukorfogyasztás-emelkedés következett be, mert hiszen 936.000 mázsáról 1,323.000 mázsára növekedett. Megítélésünk szerint a hadiállapotnak megfelelő, erősen foglalkoztatott ipar mellett ez a fogyasztás és vásárlóerő fennáll és növekszik és ha megfelelő mennyiségű cukrot termeltünk volna, most ez a fogyasztás emelkedhetne. Miről van szó? Amenynyiség, amely rendelkezésünkre áll, maris meghatározza, hogy mennyi cukrot lehet előállítani és máris le van fokozva az egy fejre eső KÉPVISELŐHÁZ* MAPLÖ IU. cukorfogyasztás lehetősége is, ha csak — remélem — nem gondolunk arra, hogy most cukorimporttal foglalkozzunk, (Palló Imre: Jön a cukor jegy!) mert a végén azt is meg fogjuk érni. Legyen szabad hangsúlyoznom, hogy ennek a politikának eredménye az, hogy jelenleg körülbelül 2—300.000 mázsa cukorhiány mutatkozik a kampány végére és innen van az, hogy cukorjegyekről gondolkoznak és innen van az, hogy cukor helyett majd cukor jegyet fogunk adni a magyar agrártermelés szégyenére. (Palló Imre: A zsidók összevásárolják már most!) Nem hiszem, hogy ez magyar érdek és a magyar faj érdeke lenne és hogy ez fajvédő, politika lenne. Mi azt hirdettük, mi azért követeltük a cukor árának leszállítását, hogy a legszegényebb ember is hozzájusson és a feiadag emelkedjék. Amikor végre egy nagy politikai és nemzeti áldással együtt megkaptuk a cukorár leszállí-. tását, azt nem tudjuk kihasználni, mert\ — ahogyan a t. előttem szólott képviselő űr mondta — olyan teljes anarchia uralkodik, hogy az árpolitikában a gazdatársadalom kénytelen volt a konzekvenciát levonni és à termelés zsugorításához jutott el. Nem hiszem* hogy ez a politika szolgálná a magyar ügyet és fajunk érdekeit. '•..„.'•': De legyen szabad ezzel a kérdéssel kapcsolatban azt is megvilágítanom, hogy mi volt ennek az oka. Ez év nyarán Olaszországban az új telepek helyén épült egyik cukorgyárban végigtárgyaltam műszaki emberekkel, — mert roppantul érdekelt a kérdés — hogy mennyi jut ott a termelőnek egy mázsa cukorrépáért. Átszámítottam velük és azt mondták, a termelők egy mázsa cukorrépáért 3 kilogramm cukor értékét kapják. Megjegyzem, Olaszországban is komoly cukorfogyasztási adó ter-' heli ezt a cikket. Most kérdezem, miért tűrte a kormány Magyarországon, hogy nálunk legfeljebb két kilogramm, de a gyakorlatban még annyi sem, mert ha 1*28 pengős áron veszem a cukor egyenértékét és a cukorrépa mázsájánál 2-11 pengős árat veszek figyelembe; 2 kilogramm helyett csak 1*8 kilogramm adódik. Nálunk tehát alig feleannyi jut a termer löknek, mint Olaszországban. Ennek a gazdasági politikának eredménye az az anarchia cs" a cukortermelés és fogyasztás terén bekövétke^ zett súlyos állapot, amelyet itt vázoltam. (Egy hang a baloldalon: És a tízéves zsidókártel? ) Arról nem is kell beszélnem, milyen érdekek szolgálatában történt ez. Egy bizonyos, hogy nem a magyar fajtának és társadalomnak érdeke követelte. .'{ Az idő rövidsége miatt már csak rövidén folytatom az árpolitika vizsgálatát. Itt egy másik rendkívül fontos kérdést kell megyila* gítanom. Egymillió duna-tiszaközi és alföldi magyar parasztot érdekel a must árának megállapítása és a must kérdése. Soha megértem nem fogom, hogy ez év őszén, milyen meggondolás és politika vezette a kormányzatot abban, hogy egyenesen kijelentsék, hogy a musi ára cukorfokonként 0-9 vagy 10 fillér akkor, amikor a termelés semmivel sem több, mint az előző esztendőben, tavaly pedig a must cukorfokonként 13 filéres alapon, tehát 30%-kai magasabban indult el. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy micsoda súlyos konzekvenciái vannak ennek. Ezt nem statisztikából veszem, amiért mindig gúnyolódni szoktak, hanem saját való életemből, mert én is bortermelő vagyok. ... . ..1 :.••.,.';:..•.1