Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-53

Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1939 no-vember 17-én, pénteken. 173 lentőséget, amelyet a magyar fold és a magyar földmíves nép jelent a nemzeti életben és elhatározták, hogy ezt a földmívesnépet úgy anyagi, mint szellemi javakban megerősítik, ök alapították meg az első hitelszövetkezeteket, a fogyasztási szövetkezeteket, a Magyar Gazda Szövetséget, ők kezdtek gazdakongresszusokat rendezni. (Meskó Zoltán: Ügy van!) A magyar agrárgondolat azonban soha nem kapott polgárjogot a magyar politikában. A mindenkori kormányzat a legnagyobb részvétlenséggel nézte az ő munkásságukat, •sot azt merem mondani, hogy igyekezett izolálni ezeket a kiváló férfiakat és jól vigyázott arra, hogy ezek soha politikai szerephez ne jussanak. (Meskó Zoltán: Nem is akartak nagyrészt!) A századforduló semmi változást nem hozott ebben a helyzetben. Kövid időre Darányi Ignác minisztersége (Meskó Zoltán: Legyen áldott az emléke!) nyújtott reményt, azonban 1910-ben a koalíció bukásával megbukott Darányi Ignác második telepítési javaslata, amely pedig felölelte a földbírtokreformnak csaknem minden problémáját, úgy hogy 1911-ben a kecskeméti gazdakongresszuson már magának Darányi Ignácnak kellett felszólalnia és reklamálnia azt, hogy hol van az az erő, amely megakadályozta a földbirtokreformot. Ö figyelmeztetett rá szinte látnoki szavakkal: itt van az utolsó alkalom, amikor még veszély nélkül cselekedhetünk. Es azt méltóztatnak hinni, hogy lett cselekvés? Nem! Elmulasztottuk a földbirtokreformot, amikor az elsőt, azt a telepítési akciót, amelyet Darányi Ignác minisztersége alatt elindított, abbahagyták. (Palló Imre: Nem engedték Bécsből!) Ilyen körülmények között köszöntött reánk az a szomorú októberi forradalom, amikor a magyar falusi nép gazdaságilag, társadalmilag, politikailag teljesen szervezetlen volt, teljesen szegény volt, úgyhogy szinte tétlenül volt kénytelen nézni az összeomlást. Hogy azonban ez az összeomlás a magyar nemzetre nem volt teljesen végzetes, abban része van a magyar falu népének, amelyben az erős magyar életösztön^ úrrá lett és akkor egy osztályostársának, Nagyatádi Szabó Istvánnak hívó szavára elkezdett a marxista fronttal szemben szervezkedni. Ha az idő rövidsége miatt nem is tudott annyira megszervezkedni, hogy a kommunizmus kitörését meg tudta volna akadályozni, arra azonban jó volt,^ hogy öntudatosítsa a magyar falusi parasztságot annyira, hogy meg tudta értetni: neki a marxista fronttal semmiféle közössége sincs, hogy neki a nemzeti ügy mellett van a helye és ezzel előidézője lett a kommunizmus mielőbbi bukásának. (Meskó Zoltán: Mayer Jánosnak is nagy érdeme van ebben! — Szeder Ferenc: De volt ott annakidején sok szakszervezeti gróf is! — Meskó Zoltán: Mayer János képviselte a keresztény irányzatot a kisgazdapártban! — Szeder Ferenc: Ne idézzük a multakat, nagyon érdekes lenne! — Palló Imre: Parázs van a hamu alatt!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Váczy József: A kommunizmus bukása után már-már úgy látszott, hogy az agrár gondolat győz és a magyar falvak népe lesz az a szikla, amelyre nemzeti létünket alapítani fogjuk. Sajnos azonban, egy nagyon rövidlátó politikába kezdeti nehézségeket — elismerem, talán jóhiszeműen — félreismerte és ezt a szikIát kilökte, kirúgta a lába alól s visszatért ahhoz a rendszerhez, amely a háború előtt volt és amely eljutott az októberi forradalomhoz. T. Ház! Ennek a politikának három óriási hibája volt. Az első az, hogy elvette a magyar falvak népétől a titkos választójogot, amely pedig a legjobb eszköze a falusi nép Öntudatosításának s ezzel ismét kiskorúsította a falusi népet és a politikai fejlődést megakadályozta, évekre menőleg visszavetette. Másik nagy hibája volt ennek a politikai rendszernek, hogy a mezőgazdaság rovására a nagyipart favorizálta, azt fejlesztette. Elég, ha csak rámutatok annak a politikai rendszernek a vámkérdésben és az adókérdésben elfoglalt álláspontjára. Ennek volt azután az a következménye, hogy amikor a világválság hullámai eljutottak hozzánk, a magyar mezőgazdaság már itt állott kifosztottan minden tartalék és minden ellenállóerő nélkül. A harmadik nagy hibája volt, hogy hatalmi rendszeréül ismét az álparlamentarizmust választotta s a népi erők helyett a nagybankokra és a kartelekre támaszkodott. Ez a politika vitt azután bennünket előbb a gazdasági, később a politikai csőd szélére. (Meskó Zoltán: Zsidó szikesek, az biztos!) így állunk most itt, hogy ki akarjuk alakítani a keresztény nemzeti és népi Magyarországot, de a valóságban a lépések egyelőre még nagyon bátortalanok és talán még az alapjában sem egyeztünk meg*, amelyre ezt ráépíteni akarjuk. Jules Malin, a nagy francia agrárius egyik könyvében, amelynek címe »Vissza a faluba« — egy kínai bölcsmondást idéz, amely úgy szól, hogy: az államnak jóléte egy fa; ennek a fának gyökere a földmívelés, levele és ága az ipar és kereskedelem. Ha a gyökérzet megsérül, lehullanak a levelek, leválnak az ágak és elhal az egész. Ennek a kínai bölcsnek mondása kétszeresen áll egy agrárországra. Sajnálattal kell azonban megállapítanom éppen költségvetésünkből, hogy a földmívelésügy iránt nagyon sok jóakarat ellenére, amelyet szívesén ismerek el, a kormányzatban hiányzik a földmívelés sorsdöntő jelentőségének felismerése. De talán még inkább hiányzik az ebből származó következmények levonása. Nem vonul végig költségvetésünkön ez a nagy átfogó gondolat, amelynek a költségvetés minden egyes tétele részletesebb kidolgozása kellene hogy legyen. A földmívelésügyi tárcában sem látom a célratörő tervszerűséget. Ezért vagyok kénytelen azt mondani, hogy nem fogadhatom el a földmívelésügyi tárca költségvetését. Mert senki ne gondolja, hogy a földbirtokreformmal megtettük azt a nagy lépést, amely nemzeti fennmaradásunkat és létünket'! biztosítja. (Hokky Károly: Egyszerre nem lehet mindent!) Nem, t. Ház, egy nemzedék után eljutunk oda, hogy nem lehet már újból földet osztani, hiszen, sajnos, végzetszerűen kevés a mi földünk, de mire kell törekednünk? Arra, hogy abból a kis földből, amely egyeseknek jut, több értéket tudjunk kicsiholni és mégis abból a kisebb földből, az apróbb földből is meg kell élnie annak a családnak, s a magyar földnek mégis el kell tartania ezt a nemzetet. (Palló Imre: Erősítsük meg a gazdálkodás lehetőségét!) Mi tehát a probléma? A probléma az, hogy a magyar földiből minél több értéket termeljünk ki, hogy a magyar föld népeltartó ^ képességét növeljük. Ennek azonban az a titka, hogy fektessük egészséges alapra a földmívelósünket. Mikor egészséges a földmívelés? Nagyon egyszerű a felelet: akkor, ha a gazdálko23*