Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

wmmÀ2 országgyűlés képviselőházának 5Ê. nem fogja tűrni, hogy a kartel árrombolással vagy más meg nem engedett eszközzel küzdjön és esetleg tönkretegyen érdemes, tisztes iparvállalatokat. (Helyeslés a jobboldalon.) Megállapítom, hogy a kormány, különösen a mai komoly viszonyok közt, nem néz el a gazdasági életben semminő túlkapást, sem a kartelek, sem mások részéről. (Helyeslés a középen.) A képviselő úr szóvátette a felvidéki iparvállalatok foglalkoztatásának biztosítását és új ipartelepek létesítését. Beszédem elején jelentettem, hogy mit cselekedett «a kormányzat az egyes tönkrement vállalatok üzemének újratelepítése tekintetében. Jelentem továbbá azt is, hogy például egyik ungvári középipari vállalátnak forgótőke juttatásával is segítségére siettünk. Jelenleg folyamatban van több felvidéki gyáralakulás. Ujabb három textilgyár Losoncon, egy hajlított műbútorgyár Munkácson, amelyeknek létesítését az 1931:XXI. tc.-ben meghatározott kedvezmények nyújtásával óhajtom biztosítani. Pajor Miklós képviselőtársam még azt is panasz tárgyává tette, hogy a kassai ipari középiskola képesítése neon egyenrangú a budapesti ipariskoláéval. Meg kell említenem, hogy Kassán ipari középiskola van, nem pedig felső ipari iskola. Az, ipari középiskolák a régi Magyarország területén is ugyanolyan jogúak a képesítés tekintetéiben, mint a kassai. Ugyancsak szóvátette a képviselő^ úr a felvidéki munkaalkalmakat és közszállításokat is. Erre vonatkozóan megjegyzem, hogy a visszacsatolás után nyomban 'rendelkeztünk, hogy a felvidéki szükségletek a Felvidékről szereztessenek be, a Felvidékre korlátozott versenytárgyalások útján. Ezenfelül a központi elosztású közszállításokiból — különösen a kisipart érdeklő konfekciómunkából — jelentékeny rész jutott a Felvidéknek. Ezt a munkát jóformán megszálló honvédségünk bevonulásának napjaiban kapta meg a Felvidék. Éppen úgy a felvidéki gyáripart is ellátta munkával a Máv., a posta, a Mávag., szükségleteinek kielégítése céljaiból. Intézkedni fogok, hogy különösen a központi elosztású munkákból a Felvidéknek lehetőleg nagy rész jusson. Ugyancsak szóvátette a képviselő úr a bankszerű fedezettel nem rendelkező kisiparosok hitelakcióját. Errevonatkozóan megjegyzem, hogy ezek a kisiparosok a kereskedelmi és iparkamarák útján 500 pengőig menő hitelt kaphatnak (Csoór La]os: Csak a vidékre nem jutott belőle!) és ezzel a hitelakcióval sok iparoson tudunk segíteni. A Felvidéken a városok által nyújtandó hitelösszeghez a hozzájárulás ötszörösével fog a közeljövőben az államsegély hozzájárulni. Sőt azzal is megelégszem, ha a felvidéki város saját hozzájárulását ötesztendős részletben fogja fizetni. Közi-Horváth József képviselőtársam azt mondotta, hogy a gazdasági termelést úgy állítsuk át, hogy ne történjék nagy zökkenő, ha a honvédelmi rendelések megcsappannának. Erről az intézkedésről már most is folynak megbeszélések és én arra törekszem, Tiogyha elkövetkezik idő, hogy a honvédelmi munkálatok megcsappannának, akkor az iparban foglalkoztatottak számára ez a lehető legkisebb károsodást jelentse _vagy ha lehetséges egyáltalán ne jelentsen károsodást. A. munkaközvetítés kérdését a közeljövőben igyekszem megoldani úgy, hogy azokat nehézkese Î939 november Í6-án, csütörtökön. Í5Ö ségeket és hiányokat, amelyek ezen a téren mutatkoznak, kiküszöbölhessük. Müller Antal képviselőtársam a szövetkezetekkel kapcsolatban mutatott rá arra, hogy a szövetkezetek száma csökkent. Az Iparosok Országos Központi Szövetkezete készséggel támogatja új szövetkezetek alakítását is, ennek azonban előfeltétele, hogy a szövetkezeteket megalapítani kívánók megfelelő részjegyzéssel igazolják, hogy az alakítandó szövetkezet működéséiben maguk is bíznak. A múltban az Ioksz.-t főleg a bútoripari szövetkezeteken keresztül — bizony nagy veszteségek érték. Ezek közül a szövetkezetek közül több megszűnt. Az asztalosipart — nehéz helyzetére való tekintettel — az iparügyi .minisztérium a múlt esztendőben is különlegesen támogatta, mert tudatában volt annak, hogy a piacra került nagymennyiségű használt bútor az asztalosipar eladási lehetőségeit szűkíti. Müller képviselő úr azt is állította, hogy az Ioksz.-nak azelőtt nagyobb volt az államsegélye. Ez a segély 10 éven keresztül arra szolgált, hogy az löksz, régi 3 milliós veszteségét pótolja. Az állam a veszteségett átvállalta és miután a folyó évben már csak az utolsó kisebb részlet kiegyenlítése van hátra, ezért csökkent, sajnos, a tétel. Müller képviselőtársam a t kisiparnak a közszállításokban való részesedést is felemelni kívánja. Ezzel kapcsolatban közlöm, hogy a honvédelmi minisztériumi sapkaszükségletét teljes egészében a kisipar útján fedezi, a lábbeli- és ruhakonfekció szükségletnek Pedig 50%-át. E két utóbbinál a gyáripart nem lehet teljesen mellőzni, mert bizonyos csúcsteljesítményt enélkül ne?m lehet elérni. . Itt csak másodsorban játszik szerepet az árkérdés. Nem elegendő ugyanis a Közszállítási Szabályzatban biztosított 6%-os árkedvezmény, hanem ennél nagyobb kedvezményt is élvez a kisipar és én hálás vagyok a honvédelmi miniszter úrnak, hogy ezt vállalta s ezzel a kisipar nagyobb részesedését lehetővé tette. Meskó képviselő úr szóvá tette a tanoncképzés ügyét. Beszédemben már reflektáltam arra, hogy az iparosnevelésre milyen nagy súlyt vetek. A tanonciskolák a kultusztárcához tartoznak szakfelügyeleti szempontból, azonban állandóan gondoskodom arról, hogy felülvizsgáltassam és befolyásomat érvényesítsem az iskoláknál, amelyeket főként szakirányba óhajtok terelni. Most már több mint 300 tanonciskola van az országban. A vidéki tanoncok bizony nehezen jutnak be a tanonciskolába; ezen a körzeti tanonciskolák fognak segíteni, amelyeknek a tanoncok által való látogatását úgy kívánom lehetővé tenni, hogy a vasúton 85%-os menetjegykedvezményt engedélyezek, úgyhogy a tanonc valóban fillérekért teheti meg az iskolába az utat. Az egész díj elengedése véleményem szerint nem megvalósítható módszer, mert ha ezt tennénk, ennek nem lenne sehol sem határa. Minden teljesítményt meg kell fizetni, különösen akkor, ha az ember azzal jövőjét óhajtja előmozdítani, hisz egy 85%-os kedvezménynyujtás különben is alig jelent valamelyes fizetést. Wälder t. képviselőtársam az építőipari munkabérek megállapítását tette szóvá. Ennek a kérdésnek a megoldásánál lehetőleg arra törekedtem, hogy a legkisebb munkabérek az építési munkaidényt megelőzően jussanak majd érvényre. Néhány esetben azonban, saj-