Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

wmm­À2 országgyűlés képviselőházának 5Ê. nem fogja tűrni, hogy a kartel árrombolással vagy más meg nem engedett eszközzel küzdjön és esetleg tönkretegyen érdemes, tisztes ipar­vállalatokat. (Helyeslés a jobboldalon.) Megállapítom, hogy a kormány, különösen a mai komoly viszonyok közt, nem néz el a gazdasági életben semminő túlkapást, sem a kartelek, sem mások részéről. (Helyeslés a középen.) A képviselő úr szóvátette a felvidéki iparvállalatok foglalkoztatásának biztosítását és új ipartelepek létesítését. Beszédem elején jelentettem, hogy mit cselekedett «a kormányzat az egyes tönkrement vállalatok üzemének újra­telepítése tekintetében. Jelentem továbbá azt is, hogy például egyik ungvári középipari vál­lalátnak forgótőke juttatásával is segítségére siettünk. Jelenleg folyamatban van több fel­vidéki gyáralakulás. Ujabb három textilgyár Losoncon, egy hajlított műbútorgyár Mun­kácson, amelyeknek létesítését az 1931:XXI. tc.-ben meghatározott kedvezmények nyújtásá­val óhajtom biztosítani. Pajor Miklós képviselőtársam még azt is panasz tárgyává tette, hogy a kassai ipari kö­zépiskola képesítése neon egyenrangú a buda­pesti ipariskoláéval. Meg kell említenem, hogy Kassán ipari középiskola van, nem pedig felső ipari iskola. Az, ipari középiskolák a régi Ma­gyarország területén is ugyanolyan jogúak a képesítés tekintetéiben, mint a kassai. Ugyan­csak szóvátette a képviselő^ úr a felvidéki munkaalkalmakat és közszállításokat is. Erre vonatkozóan megjegyzem, hogy a visszacsato­lás után nyomban 'rendelkeztünk, hogy a fel­vidéki szükségletek a Felvidékről szereztesse­nek be, a Felvidékre korlátozott versenytár­gyalások útján. Ezenfelül a központi elosztású közszállításokiból — különösen a kisipart ér­deklő konfekciómunkából — jelentékeny rész jutott a Felvidéknek. Ezt a munkát jóformán megszálló honvédségünk bevonulásának nap­jaiban kapta meg a Felvidék. Éppen úgy a fel­vidéki gyáripart is ellátta munkával a Máv., a posta, a Mávag., szükségleteinek kielégítése céljaiból. Intézkedni fogok, hogy különösen a központi elosztású munkákból a Felvidéknek lehetőleg nagy rész jusson. Ugyancsak szóvá­tette a képviselő úr a bankszerű fedezettel nem rendelkező kisiparosok hitelakcióját. Erre­vonatkozóan megjegyzem, hogy ezek a kisipa­rosok a kereskedelmi és iparkamarák útján 500 pengőig menő hitelt kaphatnak (Csoór La]os: Csak a vidékre nem jutott belőle!) és ezzel a hitelakcióval sok iparoson tudunk segíteni. A Felvidéken a városok által nyúj­tandó hitelösszeghez a hozzájárulás ötszörösé­vel fog a közeljövőben az államsegély hozzá­járulni. Sőt azzal is megelégszem, ha a felvi­déki város saját hozzájárulását ötesztendős részletben fogja fizetni. Közi-Horváth József képviselőtársam azt mondotta, hogy a gazdasági termelést úgy állítsuk át, hogy ne történjék nagy zökkenő, ha a honvédelmi rendelések megcsappanná­nak. Erről az intézkedésről már most is foly­nak megbeszélések és én arra törekszem, Tiogyha elkövetkezik idő, hogy a hon­védelmi munkálatok megcsappannának, akkor az iparban foglalkoztatottak számára ez a lehető legkisebb károsodást jelentse _vagy ha lehetséges egyáltalán ne jelentsen károsodást. A. munkaközvetítés kérdését a közeljövőben igyekszem megoldani úgy, hogy azokat nehéz­kese Î939 november Í6-án, csütörtökön. Í5Ö ségeket és hiányokat, amelyek ezen a téren mutatkoznak, kiküszöbölhessük. Müller Antal képviselőtársam a szövetke­zetekkel kapcsolatban mutatott rá arra, hogy a szövetkezetek száma csökkent. Az Iparosok Országos Központi Szövetkezete készséggel támogatja új szövetkezetek alakítását is, ennek azonban előfeltétele, hogy a szö­vetkezeteket megalapítani kívánók megfelelő részjegyzéssel igazolják, hogy az alakítandó szövetkezet működéséiben maguk is bíznak. A múltban az Ioksz.-t főleg a bútoripari szövet­kezeteken keresztül — bizony nagy vesztesé­gek érték. Ezek közül a szövetkezetek közül több megszűnt. Az asztalosipart — nehéz hely­zetére való tekintettel — az iparügyi .minisz­térium a múlt esztendőben is különlegesen támogatta, mert tudatában volt annak, hogy a piacra került nagymennyiségű használt bútor az asztalosipar eladási lehetőségeit szűkíti. Müller képviselő úr azt is állította, hogy az Ioksz.-nak azelőtt nagyobb volt az állam­segélye. Ez a segély 10 éven keresztül arra szolgált, hogy az löksz, régi 3 milliós veszte­ségét pótolja. Az állam a veszteségett átvál­lalta és miután a folyó évben már csak az utolsó kisebb részlet kiegyenlítése van hátra, ezért csökkent, sajnos, a tétel. Müller képviselőtársam a t kisiparnak a közszállításokban való részesedést is felemelni kívánja. Ezzel kapcsolatban közlöm, hogy a honvédelmi minisztériumi sapkaszükségletét teljes egészében a kisipar útján fedezi, a láb­beli- és ruhakonfekció szükségletnek Pedig 50%-át. E két utóbbinál a gyáripart nem lehet teljesen mellőzni, mert bizonyos csúcsteljesít­ményt enélkül ne?m lehet elérni. . Itt csak másodsorban játszik szerepet az árkérdés. Nem elegendő ugyanis a Közszállítási Szabályzatban biztosított 6%-os árkedvezmény, hanem ennél nagyobb kedvezményt is élvez a kisipar és én hálás vagyok a honvédelmi miniszter úrnak, hogy ezt vállalta s ezzel a kisipar nagyobb részesedését lehetővé tette. Meskó képviselő úr szóvá tette a tanonc­képzés ügyét. Beszédemben már reflektáltam arra, hogy az iparosnevelésre milyen nagy súlyt vetek. A tanonciskolák a kultusztárcához tartoznak szakfelügyeleti szempontból, azon­ban állandóan gondoskodom arról, hogy felül­vizsgáltassam és befolyásomat érvényesítsem az iskoláknál, amelyeket főként szakirányba óhajtok terelni. Most már több mint 300 ta­nonciskola van az országban. A vidéki tanon­cok bizony nehezen jutnak be a tanoncisko­lába; ezen a körzeti tanonciskolák fognak se­gíteni, amelyeknek a tanoncok által való láto­gatását úgy kívánom lehetővé tenni, hogy a vasúton 85%-os menetjegykedvezményt enge­délyezek, úgyhogy a tanonc valóban fillérekért teheti meg az iskolába az utat. Az egész díj elengedése véleményem szerint nem megvaló­sítható módszer, mert ha ezt tennénk, ennek nem lenne sehol sem határa. Minden teljesít­ményt meg kell fizetni, különösen akkor, ha az ember azzal jövőjét óhajtja előmozdítani, hisz egy 85%-os kedvezménynyujtás különben is alig jelent valamelyes fizetést. Wälder t. képviselőtársam az építőipari munkabérek megállapítását tette szóvá. Ennek a kérdésnek a megoldásánál lehetőleg arra tö­rekedtem, hogy a legkisebb munkabérek az építési munkaidényt megelőzően jussanak majd érvényre. Néhány esetben azonban, saj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom