Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselőházénak 51. ülése 1939 november 15-én, szerdán. amely nélkülözhetetlen, .iól funkcionál az a közigazgatási apparátus is, amely a gazdasági élet területein és a szociálpolitikában az intézkedési jognak és a végrehajtó hatalomnak gyakorlására hivatott. T. Ház! Ha tárgyilagosak akarunk lenni, akkor el kell ismernünk, hogy ez a közigazgatási apparátus, ez a közigazgatási szolgalat, amelynek személyi és dologi kiadásairól a költségvetés első három címe alatt történik gondoskodás, valóiban jól működik, mert azok a tisztviselők, akik ebben az apparátusban akár mint kinevezett állami, akár pedig mint önkormányzati tisztviselők tevékenykednek, még a csökkentett létszám és a hatalmasan megnevekedett munkatöbblet ellenére is kifogástalanul s minden dicséretre és elismerésre méltó módon teljesítik kötelességüket. S itt különös melegséggel emelem ki azt a hatalmas munkateljesítményt, amellyel az érdemes községi jegyzői kar veszi ki valóban kiváló módon a maga részét az állami igazgatásból. {Ügy van! Úgy van! jobbfelól és a középen. — Szöllősy Jenő: Kivéve, ha politizálnia keli! — Br. Vay Miklós: Si tácuisses...!) T. képviselőtársam, ne vegye rossznéven, ha közlbeszólására érdemben nem válaszolok, mert félek, hogy ha ezt tenném, politika vegyülne bele az előadásomba, már pedig én szigorúan meg akarok maradni az előadó szerepeben, (Helyeslés és taps jobbfelől.) akinek elsősorban és egyedül az a kötelessége, hogy a költségvetést tárgyilagos szemléletben, politikától mentesen ismertesse a t Képviselőház előtt. (Helyeslés jobbfelől.) T. Ház! Visszatérek a tárgyamra. Jimlitettem, hogy a közigazgatási apparátus a személyi vonatkozását illetően jól működik. Ha mégis találhatók hibák, — mint ahogyan tényleg vannak ilyenek az adminisztráció működésében - akkor ezek a hibák semmiesetre sem a tisztviselők rátermettségének vagy munkakészségéiiek hiányaiban, sem f pedig a közigazgatási szolgálat személyi es dologi szükségleteinek fedezésére a költségvetésbe leivott 32,620.000 pengős összeg elégtelenségében keresendők, hanem azokban a szervezeti es szerkezeti hibákban, amelyek ma meg tagadíhatatlanul fennállanak, akár a minden oldalról kárhoztatott bürokrácia túltengése, akar pedig a közigazgatási ügyintézés bonyolult volta, vagy az eljárási szabályok rendszertelensége következtében. . Megnyugtatóan kell azonban mindanynyiunkra hatnia annak, hogy a hibák kiküszöbölésére, a hiányok pótlására és a bürokrácia káros kinövéseinek lefaragásara a kormányzatnak megvan a tervszerű munkaprogrammja, de megvan a kormányzatban az erős akarat es elhatározás arra is, hogy ezt a munkaprogrammot céltudatosan és következetesen végrehajtsa. A belügyminisztérium kebelében mukodo recionalizálási bizottságban áll andóan folyik a munka abban az irányban, hogy a tisztviselők továbbképzésével, a közigazgatási ugymtezcs reformjával, a közigazgatási eljárásjog egységes szabályozásával, végül a szükségesnek mutatkozó közigazgatási területrendezéssel a közigazgatási szolgálat az eddiginél jobba, közvetlenebbé, gyorsabbá tétessék, hogy ezáltal mímel közelebb kerüljön a mindennapi élethez. S hogy ebben a tekintetben már eddig is jelentós lépesek történtek a haladás és a fejlődés útján, annak dokumentálására bátor vagyok rámutatni a gyakorlati közigazgatási vizsga bevezetésére, amely a közigazgatási szolgálat színvonalának emelése eraeKeoen azt a ceit szolgaija, liogy ezentúl a közigazgatási hatáskör gyakorlásához csakis olyan jól képzett tisztviselők juthassanak, akik erről a jó képzettségükről egyrészt már hosszabb gyakorlati szolgalat útján, másreszt pedig a vizsga sikeres letétele által tanuüizonyságot tettek. De bátor vagyok rámutatni továboa» t. Ház. az immár ötoüik éve rendszeresen megtartott és ma is lolyamatban levő úgynevezett közigazgatási továbbképző tanfolyamokra, amelyeken viszont azok a tisztviselők nyernek megfelelő irányítást a modern közigazgatásban, akiket állásuknál vagy koruknál fogva a gyakorlati közigazgatási vizsga letételére már nem lehet kötelezni. De ezenkívül évek óta folynak a közigazgatás területrendezésének munkálatai is, aminek már eddig ís igen értékes részleteredményei mutatkoznak, sőt amint az igen t, belügyminiszter úrnak »A korszerű közszolgálat útja« cíniű szakmunka, VI. kötetéhez írt előszavában olvashatjuk, teljesen készen van a részletes Programm a községek egyesítése, a községi határok rendezése, a tanyai közigazgatás megszervezése ós a jegyzői beosztások módosítása tekintetében is. Èbben a tárgykörben természetesen igen-igen sok kérdés vár még megoldásra. Ezek között, mint már említettem is,,mindenesetre első helyen áll a közigazgatási ügyintézésnek és a közigazgatási eljárási jognak olyan módon való szabályozása, amelyben nemcsak a hatáskör és az illetékesség kérdése nyer pontos körülhatárolást, hanem egyúttal a eljárási szabályok leegyszerűsítésével, a sokfórumrendszer megszűntetésével, a közbeeső kisebb jelentőségű intézkedések kiküszöbölésével, a túltengő szakvéleménykérés és adás mellőzéhével maguknak az egyes ügyeknek intézése is könnyebbé és gyorsabbá válhatik. íSzeréuy véleményem szerint azonban, a racionalizálási munkálatok során, arról sem volna szabad megfeledkezni, hogy az egyes közigazgatási szervek — és itt megint csak elsősorban a községi jegyzőkre gondolok — valamiképpen tehermentesíttessenek legalább is egy része alól annak a rendkívül nagy munkaanyagnak, amelynek elvégzésére ma már munkaerejüknek teljes latbavetése mellet is úgyszólván képtelenek; (Egy hang a baloldalon: Politikamentességet! ) tehermentesíttessenek különösen azoknak az ügyeknek intézése alól, amelyek tárgyi vonatkozásuknál fogva olyan természetűek, hogy végrehajtásuk során csak elidegenedhetik a jegyzőtől a falu népe. Valóban eléirkezettnek látnám az időt arra, hogy legalább némileg mentesítsük a jegyzőt az aktatömegek intézésének terhe alól (Helyeslés.) és visszaadjuk tulajdonképpeni hivatásának, hogy igazi vezetője, irányítója, jótanácsadója, atyai jóbarátja lehessen a falu népének és az eddiginél többet és jobban foglalkozhassak a falu gazdasági és szociális érdekeivel. (Szöllősi Jenő: Mentesíteni kell az adókezeléstől!) Moltke mondotta az 1870-es német-francia háború befejezése után, hogy ezt a háborút a német Schulmeisteret nyerték meg. Ha azt akarjuk, t. Ház, hogy az a küzdelem, amelyet a gazdasági és szociális jólét elérése érdekében folytatunk, valóban eredményes legyen, akkor ebben a küzdelemben az első arcvonalba kell állítanunk a falu jegyzőjét, de nem az akták tömkelegének intézésétől idegileg és időbelileg agyonfárasztott állapotban, hanem a küzdelemre való teljes felkészültségben. (Helyeslés és taps.) Végül itt, a racionalizálási problémakör-