Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

Az országgyűlés képviselőházának 52. ülése 1939 november16-án, csütörtökön. 135' dása nagyon kívánatos- Van itt ugyan egy szervük, az úgynevezett löksz., de a kisiparosságnak aiagyon sok panasza van rá; így panasz az, hogy a közszállítási munkákat ennek a szervezetnek adják ki, ez pedig az iparosságnak úgy továbbítja a kiadott munkákat, hogy az iparosok jóformán semmit sem tudnak rajta keresni. Adatokat is sorolhatok fel. Egy békési bőriparos mondotta nekem, aki szintén be van kapcsolódva ezekbe a munkákba, hogy az löksz, egy 35-ös mintájú bakancsért fizet nekik 4'33 pengőt, amikor pedig ő ezért a munkáért 7 pengőn felüli összeget kap. A kisiparos kifizet ezért a munkáért 4 pengőt. Tessék elképzelni tehát, hogy miből tud adót, Oti. járulékot stb. fizetni. Külön kifogás az is, hogy ezt az összeget is csak 60 napon belül kapják meg, amikor pedig nekik a munkásaikat pedig azonnal ki kell fizetni. Ha nincsen tökéjük, amellyel a munkásaikat fizessék, akkor nem is tudnak ebbe a közmunkába belekapcsolódni. Egyébként is adatokat hoznak fel ezek az emberek most nyárról, hogy sok esetben mire a pénzt megkapják, annak a pénznek a vásárlóértéke talán már egészen más, mint amilyen akkor volt, amikor ők a munkát elvállaltak és teljesítették. De ezeket a közszállítási munkákat nagyon sokszor az idénymunkák idején kapják meg, amikor — mint például a cipészek ^ősszel — egyébként is el vannak látva privátmunkákkal és az idénymunkákat is el kell végezniök. * A vidéki iparosságnak sok követelése van az Ioksz.-szal szemben és nekem az volna a kívánságom, hogy a vidéki iparosság ezekből a közszállításokból, — ha másként nem megy, az löksz, kikapcsolásával — közvetlenül kapjon munkát, hogy az általuk haszonnak mondott különbözet ne az löksz., haneon a kisiparosság zsebébe menjen. Hogy ez mennyire így van, azt a* költségvetés maga mutatja legjobban, amikor az iparügyi kormányzat az Ioksz.-ot semmivel sem kívánja támogatni, mert az löksz, már olyan anyagi helyzetbe került, hogy semmiféle támogatásra nem szorul rá. Es ebbe a helyzetbe éppen azoknak az összegeknek a révén került, amely Összegeket a kisiparosságtól a közszállítások kapcsán elvont. Mélyen t. Ház! A költségvetésben szerepel az iparügyi miniszter úrnak elgondolása, hogy a vízierőket a jövőben nagyobb, mértékben fogják kiahsználni. Ez nagyon helyes, ezt csak örömmel fogadhatjuk és én magam is Örömmel ragadom ínég ezt az alkalmat arra, hogy felhívjam az iparügyi miniszter úr figyelmét e gondolat helyességére- De figyelmébe ajánlóim azt is, éppen e gondolat helyességénél fogva, hogy amikor ilyen ipartelepek létesítésére gondol, elsősorban vegye számításba azokat a területeket, ahol a vízierők kihasználására a lehetőségek megvannak, de ipartelepek még nincsenek. Ez annál is inkább kívánatos volna, mert az ilyen területeken a mezőgazdasági munkásság anynyira összetorlódott, hogy általában mindig velük van sok baj. Ha viszont ipartelepeket létesítenének ezeken a területeken, akkor a mezőgazdasági cmunfcásfeleslegnek egyrészét az ipartelepek át tudnák venni. A kisiparosság nálunk nyomorban van. De én azt látom, hogy a kisipar, éppen az ipari és a mezőgazdasági munkabérek közötti aránytalanság következtében még nagyobb nyomorúságba fog jutni, mert most már a mezőgazdasági munkásság nagy része is a kisipar felé tódul a jobb kereseti lehetőségek csábítása folytán. Ma már alig van mezőgazdasággal foglalkozó család, amelynek egy vagy talán két gyermeke is ne valamely ipari pályára ment volna. Ez azt fogja jelenteni, hogy a kisipari pályákat, amelyeken pedig úgyis nagyon nehéz a megélhetés, mert ma már annyian vannak a vidéken, hogy nem tudnak egymás miatt megélni, a magas munkabérek csábító hatása alatt még jobban meg fogják rohani és még rosszabb megélhetési viszonyok fognak elkövetkezni. Szó esett itt az ipari munkások és általában a munkások elhelyezésének államosításáról. Ennek természetesen a legmesszebbmenőén híve vagyok, de természetesen csak azzal a feltétellel, ha ez tényleg és kimondottan csakis a munkásérdekeket fogja szolgálni s ennek semmiféle politikai vonatkozása nem lesz és nem lehet. Mert ellenkező esetben nemcsak a munkásság érdekeit nem szolgálja, hanem bizonyos irányban ki is játssza a munkásságot.. Itt a Házban többen követelték a szakszervezetek felszámolását; ki kell jelentenem, magam is amellett vagyok, hogy ezt állami kézbe kell venni, de a szakszervezetek felszámolását addig nem látom keresztülvihetőnek, amíg az állam nem biztosít legalább is annyi munkát a munkásságnak, mint amennyit a szakszervezet biztosított. Van egy sereg beszervezetlen munkás Magyarországon, aki nem tartozik egyetlen szakszervezethez sem. Itt van az állam, mutasa meg, milyen szervezetbe tudja tömöríteni a munkásságot, mutassa meg, mit tud ennek a ma mindenféle szakszervezeten kívül lévő munkásságnak nyújtani. Ha azt látjuk, hogy az állam a munkásság érdekeit teljes egészében kiszolgálja, akkor természetesen mi is száz százalékig a mellett vagyunk, hogy az országban minden szakszervezetet fel kell oszlatni. T. Ház! Nem látom megfelelő mértékben kifejlődve az árellenőrzést. Amíg a mezőgazdasági termelésben bizonyos cikkek árai maximálva vannak, így például a tej ára, amely 14 fillérben van megállapítva vidékenként, bár az a tej, amelyet vidéken 14 fillérért adnak, a fővárosban már 32—34 fillér, tehát a közvetítő keresi meg az egész hasznot; (Malasits Géza: Dehogy a kereskedő, a tejvállalkozó!) amikor a tojás ára maximálva van, amikor más termeivényeinkkel is úgy vagyunk, hogy ha azokat magasabb árért próbálnánk eladni, mint amennyi meg van állapítva, akkor könnyen az árdrágítók lajstromára kerülhetnénk, addig az iparcikkek áránál óriási differenciákat látok a mezőgazdaság rovására, amit nem lehet másképpen eliminálni, mint vagy a mezőgazdasági termeivények árának emelésével, vagy pedig az iparcikkek árának leszállításával. A föld nem terem többet, mint a háború előtt. Mondhatják, hogy intenzívebb gazdálkodást folytassunk, hogy búza helyett most már más terményeket, ipari növényeket termeljünk, azt azonban még senki sem tudta határozottan leszögezni, hogy mi legyen az a másik termelési növény. Nagyon sok esetben láttuk már, hogyha valamilyen más ipari termékre tértünk át, akkor a másik esztendőben azt láttuk, hogy túltermelés van abiban a cikkben, nem tudjuk a termést eladni. Hogyan mond-