Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

Az országgyűlés képviselőházának 52. ülése 1939 november 16-án, csütörtökön. 133 helyek készülnek és ezen a réven is próbáljuk ezeket az embereket tovább , képezni és tanítani. Azt is tudom, bogy az iparügyi minisztérium! sokszor gépek beszerzésével is segítette az egyes iparosokat, amikor gépsegél y eJiet adott- (Ügy van! a közétpen.) Ne tessék rossznéven venni, hogy egyéni felfogásom szerint, ezt nem tartom a legszerencsésebb megoldásnak. Hiszen, ha sok pénzünk volna, akkor néni emelnék szót ellene. De mi történt? Kapott egy ilyen gépsegélyt ugyanabban a városban nemcsak egy, hanem több asztalos. Nagy dolog ez, az ő számukra, nagy dolog főleg azért, mert az illető kiírhatja, hogy gőzüzemű asztalosműhely, vagy gépüzemű asztalosműhely, vagy kiírhat valami hasonlót, ezekre a címekre pedig nagyon büszkék. De mi történt? Ezekért a gépekért mégis áldozatot kellett • hozni, mert hiszen nem teljesen ajándékként adták azokat, hanem csak kedvezményes árért, vagy segítség formájában kapták, — de mondom — ezekért mégis csak térítést kellett adni és ezek a gépek betenkint két napig dolgoztak és öt napig állottak. En sokkal 'helyesebbnek tartanám, ha ezeket a gépeket szövetkezetek kapnák, úgy, hogy minden iparos odavihetné a fáját a frézelŐ- és egyéb .munkagéphez, stb., ott bizonyos meghatározott összegért ellátnák a megmunkálást és akkor biztosítva volna a gép teljes kihasználása, azaz egy Tiéten legalább öt napig volna az használatban és legfeljebb egy napig pihenne, de állandó használatban volna. Ez sokkal kevesebbe kerülne az országnak, és sokkal helyesebb volna nemzeti szempontból is és több helyre lehetne ezeket a gépeket elosztani. (Helyeslés a jobboldalon.) Egy másik kérdés az egyes iparosoknak az anyagbeszerzésben való megsegítése. Voltak bizonyos anyagbeszerzési források, bizonyára nem keresztény kézben, amelyek kihasználták az iparosságot és bizonyos részrehajlással osztották szét az árukat, (Horváth Géza: Egészen részrehajlóan!) úgyihogy jó keresztény iparosok, akik igazán mesterei voltak a munkának és a saját mesterségüknek, vagy egyáltalában nem kaptak anyagot vagy rossz anyagot kaptak, vagy azt az anyagot sokkal drágábban kellett megfizetniök, vagy pedig roszszabb fizetési feltételek mellett. Gondolok itt például a faszolgáltatásra. A • fakereskedelem tisztára zsidó kézben volt. Nagyon jó volna i már most a fakereskedelmet valahogyan kivenni ezen kezekből, esetleg valamilyen alakulat kezébe átadni. Hallom, hogy ilyesféle lépések történtek is és történni is fognak. Ezek az alakulatok látnák el az egyes iparosokat fával, ugyancsak ellátnák vasanyaggal a lakatosokat és így tovább. Akkor megvolna az igazságos elosztás ós megvolna az igazságos áruhitel. Hiszen ezek a kedvezmények esnek legjobban az iparosoknak, mert így az iparos érzi, hogy nem alamizsnát kap, hanem olyan kedvezményt, amely őt igazán megilleti, ugyanúgy, mint ahogy előzőleg mások részesültek benne. Ugyancsak ezen a helyen hálás köszönetet kell mondanom azért a széleskörű működésért és széleskörű támogatásért, amellyel a hazai házi iparokat támogatja a miniszter úr. En mint művészember is rajongója vagyok a népművészetnek, (Szabó Zoltán: Helyes!) és igazán mindig örülök, amikor a népművészet felkarolásáról, támogatásáról van szó. A legszegényebb népréteg fogalkozik háziiparral abban az időben, amikor mezei stb. munkával nein tud foglalkozni és tessék elhinni, hogy ez a réteg hálás ezért a támogatásért. Ahol a szövőszék járata kattog, ahol a tű gyorsabban forog annak az asszonynak a kezében, ahol ezzel keresetet tudnak maguknak biztosítani és bizonyos jobb életstandardot elérni, ott ezek a falusi házak mindig várai lesznek a magyar nemzeti gondolatnak, azok az emberek pedig jó magyarok lesznek és azokra mindig számíthatunk. Volna még egypár mondanivalóm, de nem szeretek ismétlésekbe bocsátkozni és minthogy az előttem felszólalt szónokok már megemlékeztek néhány engem is érdeklő kérdésről, azért, tekintve, hogy időm lejár, befejezem beszédemet és ismétlem, hogy teljes bizalommal a miniszter úr iránt, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és tavs a jobboldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: B. Szabó István! Elnök: B. Szabó István képviselő urat illeti a szó, B. Szabó István: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Laky képviselő úr gyönyörűen felépített beszédében, amelyet azt mondhatom, szinte_ élvezet volt hallgatni, többek között azt a. kijelentést is tette, hogy Magyarország még mindig mezőgazdasági állam, bár nem szabad teljesen mezőgazdasági államnak tekinteni, mert az iparfejlesztés során ipara is olyan fejlődésben van, hogy ma már számottevő tényező az ország életében. Én éppen azért a mezőgazdaság szempontjából, mint mezőgazdasággal foglalkozó egyén kívánok a kisiparosság támogatására itt szót emelni, mert én úgy tekinteni a kisipart,. mint a mezőgazdasággal összefüggő foglalkozási ágat.'A kettő teljesen egymásra van utalva. Amikor tehát a kisipar mellett állást foglalok, ugyanakkor azt is mondhatom, hogy egyúttal védem a mezőgazdaság érdekeit is. T. Ház! Mindazok a terhek, amelyek akisipart bármilyen formában sújtják és a kisiparra nehezednek, bizonyos mértékig, vagy sokszor teljes egészükben átháríttatnak a mezőgazdaságra. Éppen azért én a kisipar, különösen a vidéki kisipar legmesszebbmenő védelmében kívánok itt szót ejteni. Köztudomású tény, hogy aki közelebb van a tűzhöz, az jobban melegszik. (Meskó Zoltán: Ez így van!) Fővárosi iparosaink is, akik közelebb vannak a kormányzathoz, nagyobb protekciót tudnak érdekeik szolgálatába állítani és talán sokkal több előnyt és gazdasági jólétet tudnak maguknak biztosítani, mint a Budapesttől messze fekvő községekben és városokban levő kisiparosaink. Teljesen tisztában vagyok az ipar jelentőségével a honvédelem szempontjából is,. tisztában vagyok a nagyipar jelentőségével is. Éppen a nagyipar, a gyáripar az, amely a mezőgazdaságot napjainkban, szinte azt mondhatnám, fojtogatja. A mezőgazdaság éppen a nagyipar túlságos szabadjára engedése folytán, a nagyipar árszabályozása folytán jutott olyan helyzetbe, hogy a gyáripari készítményeket, amelyeket nem tud nélkülözni, ma már aíig tudja megfizetni. Nemcsak a mezőgazdaságnak, hanem a kisiparnak is közvetlen rovására van, közvetlen nehézségeket okoz a nagyipar. A nagyiparral a kisipar nem tudja