Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-52
Az országgyűlés képviselőházának 52. ülése 1939 november 16-án, csütörtökön. 131 ket tartanak vissza a vállalkozásoktól. Ez nagy baj, mert egy fiatal vállalkozó, akinek a meginduláskor valószínűleg nincsen forgótőkéje, akinek a forgótőkét hitelintézettől kell felvennie, — mert hiszen állami vagy altruista támogatást nem kap — nem nélkülözheti a járandóságait, nem várhat arra, hogy f amíg az árvizsgáló 'bizottság az ügyét elintézi, addig keresetének 30% -át visszatartsák, mert ebbe nemcsak ezek a fiatal keresztény vállalkozók, hanem sokkal régibb és tehetősebb cégek is tönkremehetnek. Ezen tehát okvetlenül segíteni kell. Ugyancsak más elhatározásra kell bírni a minisztériumot abban a tekintetben, hogy a hasznot magasabb százalékban állapítsa meg, főleg az építőiparban, mert ott 3%-ban állapították meg. El tudom képzelni, hogy a gyáripariban helytálló ez a haszonmegállapítás, de az építőiparban, ahol az építkezés annyi mindennek ki van téve, — így az időjárásnak, amelyet az ember nem lát élőire és nem szabályozhat, azonkívül előfordulhat, hogy az épület messzebb vau, a szállítási viszonyok nehezebbek, tehát sok koefficiens játszik szerepet — lelketlenség 3% hasznot megállapítani. Meg kell viszgálni a dolgot, nem mondom, hogy mennyit kell megállapítani, de 3%-nál mindenesetre jóval többet. Nekünk érdekünk az, hogy ezek a fiatal keresztény exiszteneiák megerősödjenek, mert osak akkor fog keresztény kézbe átmenni az építőipar, ha mi ezeket istápoljuk és ezeken segítünk. Természetesen sok mindenfélére kell még gondolni. Itt van az építési anyagárak csökkentésének kérdése. Sok építési anyag árát rendezte máir az árvizsgáló bizottság, de még mindig vannak olyan anyagárak, amelyeket nem tudok megérteni. Itt van például a cement ára. Most, amikor az épületek javarészét betonból készítik, a cement sokkal fontosabb. Itt vannak a téglaárak is, de a tégla árát az is befolyásolja, hogy most az építkezések javarészénél ma már alig használnak téglát, csak éppen a kitöltő falazatokra, legfeljebb vidéken, mert a fővárosban ez mind vasból és betonból készül. Ha azonban megnézzük az árakat, akkor azt látjuk, hogy a cement ára (i-80 pengő. Annakidején a háború előtt jóval olcsóbb volt. Tudjuk, hogy az állami építkezéseknél van egy megegyezés a gyárakkal, amennyiben oda 3-50 pengőért adják a cementet. Ha erre a célra oda tudják adni ennyiért, — és ebben véleményem szerint mégis kell valami haszonnak is lennie — akkor tudhatnák a m agán építkezés ékhez is ugyanannyiért adni, mert egészen bizonyos, hogy az anyagárak csökkentésével lehetne az építkezési kedvet a magángazdaságban emelni, hiszen akkor a magángazdaság is többet építene. Ugyanígy vagyunk a vas árával is. A vas ára annakidején jóval olcsóbb volt Most 32 pengő a vastartók ára, a többi vasakat pedig, amelyek a betonhoz szükségesek, 36-5 pengőért adják. A múltkor hallottunk itt felszólalást arra vonatkozólag, hogy a vassal takarékoskodjunk. Egészen bizonyos, hogy kell vele takarékoskodni, Németországban is megtörténik ez, de a mai építkezési módszer olyan, hogy vasra okvetlenül szükségünk van. Éppen ezért kérjük a miniszter urat, hogy ezekről az anyagszükségletekről lehetőleg úgy gondoskodjék, hogy az építkezések meg ne álljanak, hogy a folyamatosság meglegyen és így az építőipar állandó keresete is biztosítva legyen, Ki akarok térni a munkabérek meghatározására és ezeknek a differenciáknak az áthárítására is. Nagyon jól tudjuk, hogy a munkabéreket ezelőtt a munkaadók és a munkavállalók állapították meg. Újabban — és talán egészen helyesen — a minisztérium vette a kezébe szociális szempontból a munkabérek megállapítását. Viszont ha például az építőiparban nézzük a helyzetet, látjuk, hogy ott szezonmunka van. Valaki vállal egy munkát, meghatározza érte az árat és akkor ez a munka körülbelül kéthárom hónap múlva befejeződik. Ha neki a munkabéreket, amiket ki kell fizetnie, egyik napról a másikra határozzák meg, akkor vagy ő fizet rá, vagy pedig az illető építtetőre hárítja a különbséget és így az építtetőnek kerül többe a ház. Ez nagyon veszedelmes dolog és pedig azért, mert ha a magángazdaságban van valakinek, hogy egy példát mondjak, ötvenezer pengője, amiből építtet — én ugyan, ha valaki ötvenezer pengőt mond, azt szoktam kérdezni: van-e ötvenötezer pengője, mert akkor építtethet csak, hiszen egészen bizonyos, hogy a ház mindig többe kerül, mint amennyire számít — és ilyen követelésekkel lépnek elő, és bizonyos többlet amúgy is mindig adódik, ezzel az építtetőt akárhányszor tönkre lehet tenni. Az áthárítás tehát nem ilyen egyszerű mindenkivel szemben. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Az anyagárakat kell leszállítani!) Az anyagárak leszállítása megint más lapra tartozik. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Például a fa árát!) Az építtető tehát más összeggel kalkulál és más összeget kell kifizetnie. Éppen ezért azt kell kérni, hogy az ilyen bérmegállapítás hatálya csak bizonyos ' idő múlva kezdődjék. Például, ha ma megállapítom a magasabb bért, csak két vagy három hónap múlva kelljen ilyen magasabb bért fizetni, mert hiszen szezonmunka lévén, addigra befejeződnek a már vállalt munkák és így az új munkáknál már az új munkabérekkeL lehet kalkulálni. Ez a dolog természetes megoldása. Ha valaki máig meg tudott élni bizonyos fizetésből, még másfél hónapig meg- tud élni abból. (Zaj a baloldalon.) Én védem a munkások érdekeit és^ örülök, ha nekik jól megy és magasabb életszínvonalon élhetnek, de az építővállalkozókat vagy az építtetőket sem lehet ilyen nehéz helyzetbe hozni és az embereket csak azért., mert építkezési kedvük van, tönkretenni. Pár szót akarok szólni a városrendezési törvény végrehajtásáról is, ami szintén az iparügyi minisztérium hatáskörébe tartozik. Ügy látom, hogy ennek a tempója kissé lassú. Azt hiszem, hogy a minisztériumban lévő mérnöki személyzet sem elegendő, mert például a városrendezési tervek elbírálására, ha jól tudom, csak egy-két úr áll rendelkezésre. Mindenesetre szükséges, hogy ezeknek az ügyeknek az ellátására töb^ szakmérnököt alkalmazzanak és valahogyan iigy érzem, szükség volna arra, éppiígy, mint ahogyan Budapest város és most már a környékbeli 16 város és község városrendezési terveit a közmunkatanács bírálja felül, itt is szükség volna egy ilyen tanácsi szervre, hogy ne csak maga a hivatal,' hanem egy tanács is lássa ezeket; több szem többet lát, többen tudnak hozzászólni és így biztosítva van azoknak a terveknek jobb minősége. Voltak olyan elgondolások, amelyek eg*y országépítési tanács., vagy országos közmunkatanács felállítását óhajtották s voltak olyanok, amelyek a fővárosi közmunkák tanácsához akarták ezeket utalni. Azt hiszem, azt a kérdést nagyon könnyen és egyszerűen meg- lehet oldani. Itt van az Országos Ipartanács, amelynek van építési szakosztálya és ennek sajnos, 17