Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

118 Az országgyűlés képviselőházának 52. esületes és szorgalmas munkával, napfény nélkül, a föld alatt, életveszélyes helyztben töltik el. Ezeknek a munkásoknak az említett kis szolgáltatás nem jelenthet nyugalmat, hanem további nyomorúságot, szenvedést, bizonytalanságot s éppen ezért szükséges a jelenlegi nyugbérek megváltoztatása, olyan nívóra emelése, hogy ez az értékes munkásréteg mégis abban a tudatban végezhesse nehéz és veszélyes munkáját, hogy ha kiesik kezéből a munkaszerszám, akkor viszonylag megfelelő megbecsülésben részesül. A lényeges sérelmek közé sorolható az is, hogy nem elég az életkor elérése, hanem szükséges a szolgálati idő betöltése is. Ezért tehát szükség van olyan rendelkezésre, hogy aki a jövőben a nyugdíjjogosultsághoz előírt életkort eléri, az szolgálati idejére való tekintet nélkül nyugdíjazható legyen. Szükség van továbbá arra is, hogy ha szolgálati ideje letelt, de az életkort még nem ért© el. akkor saját kérelmére ugyancsak nyugdíjazható legyen. Rendkívül fontos a szolgálati időnek a 40 évről 35 évre való leszállítása, mert 35 esztendő rendkívül nagy idő, 30 is elég volna. A bányamunkások azonban szerények és megelégednének ötesztendős csökkentéssel is, azzal is. ha 35 évre szorítanák le a szolgálati időt. Megállapítható, hogy a bányamunkások nyugb érrendszere a közalkalmazottakéval összehasonlítva, igazságtalanabb, mert a nyugbér kiszámításánál a világháborúban eltöltött idő náluk nem számít kétszeresen, mint a közalkalmazottaknál. A szociális alkotások egyik szükséges követelménye, hogy a rokonok és hozzátartozók nélkül maradt és a bányatelepi lakásokból kilakoltatott öreg házaspárok nyugdíjazás esetén hajlékhoz jussanak. Ezeket a lakásokat egészséges, tiszta levegőjű vidéken kellene megépíteni és a nyugdíjasok rendelkezésére bocsátani. A bányamunkások sérelmei közé tartozik az is, hogy a nyugbér járjon annak a nőnek, aki nyugdíjas férfival kötött házasságot, ha az együttélés a 10 esztendőt eléri. A 10 esztendei együttélés méltán nyújthat alapot arra, hogy a nyugdíjas elhalálozása esetén az özvegy nyugdíjat kapjon, mert mindenféle kereseti forrástól elesik. Változtatni kell azon a rendelkezésen is, hogy ha a nő hosszú munkálkodás után férjhezmegy, befizetett járulékaiból nem kap vissza semmit. Ezt úgy kellene átszervezni, mint ahogyan a Társadalombiztosító Intézetnél az öregségi biztosítónál van, hogy férjhezmenés esetén & befizetett járulékok arányában végkielégítésben részesül az özvegy. Ezekben sorakoztattam fel a bányamunkások kívánságait és kérnem kell az iparügyi miniszter urat, hogy úgy a belügyminiszter úrral, mint a pénzügyminiszter úrral megbeszélve, tegye meg azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek a bányamunkások sérelmeinek teljesítésére vezetnek. Miután beszédidőm lejárt, bár volna még mondanivalóm, sajnálattal ezt most el kell hagynom és végezetül csak annyit mondhatok, hogy miután a tárca költségvetésében az általam megjelölt célok megfelelő szolgálatát nem látom, a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Ki a következő vezérszónoki Nagy Ferenc jegyző: Pajor Miklós! . Elnök: Pajor Miklós képviselő urat illeti a szó. Pajor Miklós: T. Ház! A magyar társadalmi és nemzetgazdasági élet egységes kialakulása tulajdonképpen két probléma helyes megoldásától függ. Az egyik a föld népének ülése 1939 november 16-án, csütörtökön. gazdasági megerősítése, földhöz juttatása és szociális helyzetének emelése, amit a kormányzat a földbirtokreform és különböző szociális törvények megalkotásával elérni törekszik, a másik probléma pedig a városi tömegek és ezek között a kisiparosság és a munkások munkához és keresethez való juttatása. Az iparnak nemcsak gazdasága jelentőségét, hanem a trianoni megkötöttség megszüntetése folytán kifejlesztett honvédelmi fontosságát az iparügyi költségvetés indokolása elismeri. Az indokolás részletesen foglalkozik az iparfejlesztés módozataival és eszközeivel, és semmi kétségem a tekintetben, hogy za ezen célok megvalósítása iránti szándék a kormányzatban igen komoly, de kétségem van a tekintetben, hogy az ipari célok elérése, és az, iparfejlesztés címén beállított összeg elegendő yolna. Őszintén és nyíltan állíthatjuk, hogy úgy gazdasági, mint honvédelmi szempontból az ipar fejlesztése, a kisiparos gazdasági és ezzel szociális helyzetének megjavítása éppen olyan rangú és sürgős reformot igényel, mint amilyet igényel a földmunkás, a törpebirtokos és a munkás helyzetének megjavítása, sőt talán ez süriíősebb és fontosabb fajfenntartási és népszaporodási szempontból, mert a gazda, birtokának megosztását elkerülendő, a többtagú családtól óvakodik, az iparos ellenben — éppen ipari munkaerejének szaporítása és vállalatának fejlesztése érdekében — a több gyermektől nem idegenkedik. A mindnyájunk által ismert költségvetés indokolásának részleteivel foglalkozni talán szükségtelen, engedtessék meg azonban, hogy a visszacsatolt terület iparát érdeklő kérdésekkel foglalkozzam és, rámutassak azokra a követelményekre, amelyeknek megvalósítása nemcsak célszerű, de sürgős is. Tudjuk:, hogy a monarchia feldarabolása után a monarchia fejlett iparának nagyrésze Csehszlovákiának jutott. A prágai kormányzat ennek következtében azon illúzióban ringatta, magát, hogy fejlett iparával Közép-Európa gazdasági életének nemcsak irányítója, hanem (vámszedője is lesz. Ez a csehszlovák kormányzatnak éveken keresztül sikerült is, mindaddig, •amíg az utódállamok kormányai rá nem eszméltek erre a kellemetlen helyzetre s amíg ennek következtében azi autarkhiás önellátó gazdasági politikára nem tértek rá. Amidőn ez megtörtént, Csehországnak saját bőrén és testén kellett meggyőződnie azon gazdasági törvény igazságáról, hogy évszázados gazdasági egységet büntetlenül széttépni nem lehet. (Ügy van!) De miután a trianoni békeparancs ezt mégis megtette, ennek kövekezménye az volt, hogy néhány esztendő múlva a cseh ipart is le kellett építeni és talán már 10 év múlva Csehországban 1400 gyár teljesen megszűnt és. körülbelül 6—700 szüneteltette üzemét. Természetes, hogy a prágai kormányzat nem a cseh ipart, (Ügy van!) hanem a Felvidék iparát sorvasztotta, teljesíthetetlen kötelezettségekkel és adókkal terhelte és ezzel legtöbbjét szünetelésre, vagy sok vállalat teljes, megszüntetésére kényszerítette. Ezen vállalatok tekintélyes része visszakerült, de saját erejükből az üzemet felvenni, a környék lakosságának és munkásságának kenyeret és megélhetést biztosítani nem képesek. (Ügy van!) Köszönettel adózunk a kormányzatnak, hogy ezen üzemek munkábaállítását már megkezdette, vagy legalább megkezdését