Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-30

02 Az országgyűlés képviselőházának 30. 1000 pengős nyugdíjakat adni addig, amíg ezt a legnagyobb hazafias kötelességet nem érvényesítjük a magyar frontharcosokkal szemben. (Ügy van! baifeiől. — vitéz gróf TakáchTolvay József: Ügy van!) Nem lehet külföldre óriási nyugdíjakat kiadnunk akkor, amikor ebből egy fillér sem kerül forgalomba ebben a hazában, a nyugdíjat idegen országokban talán éppen luxus-célokra költik el, amikor 3—4 pengőkkel próbáljuk meg, nem kielégíteni, hanem csak elhallgattatni a magyar tömegeket. Mi, munkanélküli segélyt, nagyon helyesen, sohasem adtunk és ma sem adunk, ellenben ezt a kérdést gyökeresen és véglegesen rendezni kell. Ne odázzuk el ínségsegéiyékkel, társadalmi akciókkal ezt a kérdést, hanem tereljük azt egyszer már végleges, rendes megoldáshoz. Amikor én mint kisgazda és mint adófizető ember is, aki a maga filléreivel is hozzá fog járulni ezeknek a terheknek viseléséhez, ezeknek a szociális követelményeknek megvalósítását kívánom a legszegényebb magyar népréteg részére, kívánom ezt azért, mert ez nemcsak kimondottan munkáskérdés, hanem egyúttal magyar kérdés is, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) magyar kérdés, azért, mert a mezőgazdasági munkások legnagyobb tömegei éppen a legmagyarabb vidéken élnek, mert a földbirtokpolitika folytán talán ott a legrosszabb a föld eloszlása. Ugyanakkor, amikor ezt követelem a földmunkások részére, nem térhetek ki az elől sem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr fi^ gyeimét felhívjam egy olyan körülményre, amely nagyon sok vidéken kezd szokássá válni. Ugyanis nagyon sok vidéken ma máiszokássá válik az, hogy a mezőgazdasági munkavállalók a munkahelyeiket minden indokolás nélkül egyszerűen otthagyják. Igaz, hogy a mezőgazdasági munkaadók kezében vala egy eszköz, amelyet ezekkel a munkavállalókkal szemben, akik indokolatlanul hagyják ott munkahelyeiket, alkalmazhatnak, mert esetleg csendőrrel is visszakísértethetik őket a munkahelyükre, ám ez nem megoldás, mert hiszen nem lehet tovább dolgoztatni azzal a munkással, akit én csendőrrel kísértettem vissza a munkahelyére. Ennek a kérdésnek radikális megoldását kell véghezvinni olyan firmában, hogy azok a munkavállalók, akik indokolatlanul hagyták ott a munkahelyüket, egy bizonyos határideig, mondjuk egy hónapig ne vállalhassanak sehol sem munkát. Ez keresztülvihető úgy, hogy a munkaadó ne legyen köteles az illető munkás munkakönyvét kiadni, az iíj munkaadó pedig ne szerződtessen olyan munkást, akinek nincsen munkakönyve. Ez egyúttal a 'becsületes magyar munkásoknak is érdekük, mert ők maguk sem engedhetik meg azt, hogy egyes munkakerülők az ő becsületességüket és a magyar munkásságnak mindenki által történt megbecsülését ássák alá. (Ügy van! Ügy van!) Egyébként még egy másik kérdést is szóvá kívánok tenni a földmívelésügyi miniszter úr előtt, ez pedig a mezőgazdasági cselédek költözkodési ideje. Ma tudniillik miniszteri rendelettel van ... Elnök: Figyelemmel vagyok arra, hogyha képviselő úr elsőízben szólal fel a képviselőházban, de mégis arra kérem, hogy méltóztas sék a tárgyalás alatt álló javaslattal foglalülése T939 szeptember 26-án, kedden. kőzni és ezeüet a kérdéseket más alkalommal szóvá tenni. (Br. Vay Miklós: A költségvetésnél lehet!) B. Szabó István: Kérem. Mélyen t. Ház! Ezt a dolgot, amelyet el akartam mondani, majd máskor fogom elmondani. Befejezésül csak annyit mondok még, hogy amikor körülöttünk minden országban a szociális gondoskodások egész sorát látmki a mezőgazdasági munkásság részére, ugyanakkor mi sem maradhatunk tétlenül, annál kevésbbé. mert nekünk még itt bent az, országban, azt lehet mondani, nagyon kevés ilyen szociális természetű intézményünk van és az ilyen természetű kérdések egész sora vár megvalósításra. Ne személyes veszekedésekkel töltsük itt a parlament idejét, hanem olyan intézményeket létesítsünk, amelyek egyszersmindenkorra megszüntetik ebben az országban azt a rettenetes nagy nyomorúságot, amelynek tanúi vagyunk. Minthogy az előttünk fekvő törvényjavaslat nagyon gyenge (Horváth Zoltán: Ola jesepp!) és annak a hárommillió léleknek az öregségi biztosítását egyáltalában nem tudja elintézni, én a magam részéről ezt a javaslatot csak a tárgyalás alapjául vagyok hajlandó el; fogadni, annak reményében, hogy a bizottsági tárgyalások során talán figyelembe fogják venni azokat az érveket, amelyeket nemcsak az ellenzék részéről, hanem a képviselőház más részéről is ebben az irányban felhoztak. (Helyeslés baifeiől.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! baifeiől.) Én a szóbanforgó javaslatot átmeneti intézkedésnek tartom, amely inkább jószándékot árul el, semmint tényleges segítségben részesíti az arra rászorultakat. Szabó István igen t. képviselőtársam beszédével már'a parlamenti illemnél fogva is foglalkozva, mindazt, amit ő elmondott, a imagam részéről is aláírom. Különösen súlyt helyezek arra, hogy a frontharcos mezőgazdasági munkavállalók megkülönböztetett tiszteletben részesüljenek, bizonyos előnyökhöz jussanak azokkal szemben, akik, míg ők kint a fronton ércfalakat alkottak a haza védelmében és védték azt a földet, amelyből egy kapányi sem volt az övék, tehát a hazaszeretet legönzetlenebb példáját adták, idehaza a kávéházak biztos fedezékében csinálták gyenge kis üzleteiket. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Zsíros üzl\eteike\t!) A zsidók minden üzletet gyengének mondanak. (Derültség.) Mondom, csinálták az ő gyenge üzleteiket a kávéházak biztos fedezékében és összevásárolták a fronton küzdő katonák háta .mögött az ősi magyar földet. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Erre beszédem folyamán egyébként még rátérek. D© magam is kérem és felszólítom itt az Országos Frontharcos Szövetség elnökét ^ és egész vezetőségét a kérdés helyes megoldására irányuló közreműködésre, mert ez nem pártkérdés; egy kicsit furcsán néz ugyan ki, hogy az Országos Frontharcos Szövetség vezetői véletlenül valamennyien a kormánypárt tagjai, de ez nem lehet ok arra, hogy ezt a kérdést pártokon felülállva ne bíráljuk élés igazságos dolgot ne követeljünk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mélyen t. képviselőház! Mint mondottam, én ezt a javaslatot átmenetinek tartom. Az előttem szólott képviselőtársaim kimerítően