Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-50
626 Az országgyűlés képviselőházának 50. lebonyolítása érdekében gyors tehervonatok indítása rendeltetett el, sőt a gyümolcsszállítmányok megóvása érdekében még újabb hűtőkocsik építése is elrendeltetett. A személyforgalomnál az lebegett szemünk előtt, hogy olcsó és gyors közlekedési lehetőség álljon a közönség rendelkezésére. A személyforgalom gyorsítása érdekében hosszabb és nemzetközi jelentőségű főútvonalainkon gyorsjáratú, úgynevezett Arpád-típusú sínautobuszokat helyeztünk üzembe. A Felvidék személyforgalmának lebonyolítására 40 motoros kocsit állítottam üzembe és további 20 motoros kocsi főleg a kassakörnyéki helyiérdekű forgalom gyorsai)!) lebonyolítását fogja szolgálni. A menetrend megjavítása érdekében pedig a menetsűrűség fokozására és a menetidő csökkentésére történtek intézkedések. Az államvasutak közúti gépkocsiüzeme a költségvetésbe 4 !! ezúttal először jelenik meg az államvasutak költségvetésétől elkülönítve. A gépkocsiüzem kétirányú tevékenységet folytat: személyszállítást és teherfuvarozást. A személyszállítást, valamint a gyors- és expressáruknak, az útipodgyásznak a pályaudvarról való átfuvarozását a Mávaut. végzi 276 autóbusszal és egyéb gépjáróművel. Az autóbuszüzem Örvendetes fejlődést mutat, amennyiben az 1937/38. számadási évben bevételei 20%-kai, kiadásai mintegy 24%-kai haladták meg az előző évi bevételt és kiadást. Üzleti feleslege 705.000 pengő volt, amely öszszegből beruházásra 698.000 pengő fordíttatott. A megtett kocsikilométerek száma mintegy fi millió kilométer volt, ami az előző évvel szemben 20% emelkedést jelent, az utasok száma azonban 31%-kai növekedett. A gépkocsiüzemnek mostani, immár másfélesztendős költségvetési előirányzata 925.000 pengő felesleggel zárult, amely összeget teljes egészében beruházásokra szándékozunk fordítani. A gépkocsiüzem másik arányú tevékenysége a teherfuvarozás. A világháború óta erősebben fejlődő tehergépjárómű forgalom, valamint a lovas szekerekkel iparszerűleg lebonyolított közúti árufuvarozás az államvasutaknak bizony egyre jelentékenyebb versenyt és egyre nagyobb bevételi kiesést jelentett. Az egészségtelen verseny megszüntetése céljából elkerülhetetlenné vált az államvasutak és a gépkocsifuvarozás közötti versenynek a szabályozása. Ami a jövőben a teherfuvarozásnak a Mateosz. tehergépkocsikkal végzett lebonyolítását illeti, erre vonatkozólag kijelentem, hogy a tárgyalások jelenleg folyamatban,vannak* és minthogy itt magánérdek és államérdek állanak egymással szemben, ezt a problémát teljesen és tökéletesen, vagy kielégítően megoldani csak akkor fogjuk tudni, amikor megállapítjuk, hogy a lovasszekér, a teherautó és a Máv. sínhálózatán mozgó kocsik között a versenyegyensúly milyen eltolódást okoz az egyik és a másik fél számára. A vasúton történő árufuvarozás színvonalának fenntartása és az egyéb közlekedési eszközök által a vasútnak okozott verseny esetleges túlkapásait kiküszöbölendő, a Máv. mintegy 6000 véggel szemben bizonyos árunemekre érvényesített tarifális kedvezményeket nyújtott és ezt a kedvezménynyujtást ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a cégek egy nyilatkozat, az úgynevezett hűségnyilatkozat formájában arra kötelezzék magukat, hogy összes áruikat — tehát nem csupán a kedvezményezett árukat — vasúton fogják szállítani. Az ősszel bekövetkezett rendülése 1930 november 14-én, kedden. kívüli helyzet és az ezzel kapcsolatban az amúgy sem túlnagy kocsiparkkal rendelkező Máv.-val szemben támasztott fokozott szállítási követelmények következtében a szállítás zavartalanságának biztosítására folyó évi október hó 1-től december hó 1-éig terjedő két havi időtartamra, amely időtartam alatt rendes körülmények között is szállítási csúcsteljesítményeket mutat fel a Máv., ezeknek a hűségnyilatkozatoknak hatálya felfüggesztetett. Ennek a két hónapnak eredményei alapján fogom a magánérdekeket is figyelemb evévé megállapítani, hogy a hűségnyilatkozatok terén a jövőben mi történjék. T. Ház! A tárca alá tartozó nagyszámú munkást foglalkoztató üzemek szociális kérdései is igen nagy jelentőségűek, (Ügy van! Úgy van!) és törekvésem az, hogy az adott pénzügyi lehetőségek keretei között a munkásság jogos igényeit is ki lehessen elégíteni. A munkásság szociális helyzetének javítása céljából már az elmúlt költségvetési évben is jelentős intézkedések történtek, amelyeket röviden ismertetni óhajtok. (Halljuk! Halljuk!) Az államvasutakat érintő szociális intézkedések közül a legjelentősebb az 1938: XXXVI. tc.-kel rendszeresített gyermeknevelési pótléknak az államvasúti ipari munkásokra való kiterjesztése. Az idézett törvény rendelkezései alapján 9600 állaonvasúti ipari munkásnak gyermeke részesült gyermeknevelési pótlékban. Ugyancsak jelentős intézkedés volt az államvasúti munkások fizetéses szabadságának rendezése is, amely rendezés értelmében a régi rendszerrel szemben nem a harmadik, hanem már az első szolgálati év betöltése után részesülnek fizetéses szabadságban a munkások, természetesen a szolgálati időnek megfelelően, fokozatosan. Rendeződött 1939 január 1-ei hatállyal az államvasúti nyugbérek ügye is. A múltban ugyanis a nyugbérpénztáraknák csak az a munkás lehetett tagja, aki betöltötte 25. életévét, míg az új nyugbérrendezés szerint a tagsági idő már a 24. életév betöltésével megkezdődik; a tagok keresetük alapján kilenc nyugbérosztályba soroztainak és a nyugbér legmagasabb összege nyugbérosztályok szerint 80 pengőtől 200 pengőig terjed. A beteggondozás kiterjesztése céljából az államvasúti betegségi biztosító intézet kórháza hárommillió peng'ő költségvetéssel kibővíttetett. A kibővítés folytán az ágyak száma 220-szal emelkedett, amiből 60 ágy az újonnan létesítendő szeretetkórház céljaira szolgál; ebben a szeretetkórházban, helyezzük el azokat a megöregedett vasutasokat, akik állandó orvosi felügyeletre szorulnak. Az 1937:XXI. törvénycikknek a legkisebb munkabérekre vonatkozó rendelkezései a közforgalmi közlekedési vállalatokra és így a Mftr.-re sem terjednek ki, ennek ellenére a Mftr. rakodómunkások munkabérei a munkások kívánságainak (figyelembevételével megfelelő várakozási idő szabályozása mellett rendeztettek. Ugyancsak ilyen rendezés történt a komáromi és a budapesti hajóművekben alkalmazott munkásoknál is. A költségvetésben gondoskodás történt arranézve is, hogy az államvasutaknál a hoszszabb szolgálatú idejű munkások, motorhajtányvezetok és pályafenntartási ipari munkások, a központi pályafenntartási telep ipari és betanított munkásai, valamint a távíró- és szemaformunkások óradíjai rendeztessenek. Szabályozni kívánom ezenkívül még a futő-
