Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-50

Az országgyűlés képviselőházának 50. ülése 1939 november ík-én, kedden. kaja ele, (Ügy van! jobbfelől.) amely munkát a kormányzat kívánsága szerint a lehetőség legvégső határáig úgy igyekszik és fog megvalósítani, hogy azt az igen nagyarányú nyersanyagár emelkedést, amely külföldön egyes cikkekben mutatkozik, lehetőség szerint alig fogja éreztetni és különösen nem fogja éreztetni a kicsiny keresetű néposztályokkal. (Raoniss Ferenc: Mint a kávéval és a teával csinálták!) E mellett a felfogás mellett őrködni fogok azon, hogy ez a lehetőség legvégső határáig meg legyen tartható. Megemlítem, hogy a kereskedelem terén különböző jogszabályok megalkotását tervezem, így a kereskedelem képesítéshez kötéséről, (Éljenzés.) a kereskedők személyzetéről, a kereskedelmi testületekről és ezeknek országos központjáról; az; ipari munkának vasárnapokon és más ünnepnapokon való szüneteltetéséről; (Helyeslés.) az üzleti záróráról; a mértékekről, ezek használatáról ós ellenőrzéséről szóló 19Ö7:V. törvénycikk egyes büntető rendelkezéseinek módosításáról; a robbantóanyag- és lőporegyedáruságról; a hirdetések közzétételéről és a magánalkalmazottak szolgálati viszonyainak szabályozásáról. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! A kereskedelemügyi tárca tevékenysége külkereskedelmi téren részint a külkereskedelmi tárgyalások előkészítésére és az azokon való részvételre, részint pedig a külkereskedelmi forgalom adminisztratív lebonyolítására, illetőleg az ezzel megbízott szervek ellenőrzésére irányul. A) külkereskedelem terén nemcsak a mai háborús helyzetben, hanem már jóval előbb, mondhatnók az 1931. évi hitelválság kitörése óta világszerte mindinkább erősbödött az államhatalmak befolyása és irányító szerepe. Az államhatalmak különféle korlátozó és tiltó rendelkezésekkel, meg rendszabályokkal avatkoztak bele a nemzetközi árucsere- és fizetési fogalomba. Magyar szempontból mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy Magyarország és a hozzá hasonló kis államok^ a maguk részéről fel sem vethették azt a kérdést, hogy kívánják-e ezeket a korlátozó rendszabályokat a maguk részéről is mindenféle tekintetben megvalósítani, vagy sem. A kisállamok számára ez a kérdés ©Idolt már akkor, amikor a világgazdaság sorsát kezükben tartó nagyhatalmak a maguk részéről az állami beavatkozás mellett foglaltak állást. Természetes, hogy amikor Magyarországnak legfontosabb fogyasztó- és nyersanyagszállító piacain külkereskedelmi korlátozások léptek életbe, akkor a magyar közgazdaság érdeke is megköveteli, hogy ezekre a korlátozásokra hasonlókkal feleljünk, (Úgy vun, Ügy van!) ner hogy alulmaradjunk a világpiacon most különösen élesen folyó küzdelemben. (Ügy van! Ügy van!) A mai háborús helyzetben, amikor a külkereskedelemre nehezedő korlátozások világszerte még sokkal szigorúbbakká váltak, saját nemzeti érdekeink is megkívánják, hogy külkereskedelmünket erős kézzel, politikai és gazdasági helyzetünknek megfelelő módon irányítsuk. Megelégedéssel mutathatok rá arra, hogy ezeknek a követelményeknek a már évek óta tartó folyamatos, céltudatos szervező munka eredményeire támaszkodva meg tudtunk és meg fogunk tudni a jövőben

1 is felelni. A külkereskedelem területén fennálló kétirányú feladatnak ellátása akként van biztosítva, hogy a külkereskedelmi tárgyalások előkészítését, a tárcának a tárgyalásokon való képviseletét, a vánipolitkaí kérdések tárgyalását és általában minden elvi vonatkozású ügyet a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztériumnak egy külön osztálya látja el, a külkereskedelem lebonyolításának ellenőrzésével s az adminisztrációival kapcsolatos teendők ellátásával pedig nagyrészt a tárca alá rendelt M. kir. Külkereskedelmi Hivatal van megbízva. A Külkereskedelmi Hivatal tevékenysége a minisztériumok által megszabott irányvonalak alapján a kivitel és a behozatal racionális irányítására, a külkereskedelemmel foglalkozóknak a megszervezésére, ezeknek a szervezeteknek ellenőrzésére, a kivitt áruk áralakulásának megfigyelésére, a propagandára és a hírszolgálatra, az ipari nyersanyag-gazdálkodásnak az adminisztrálására és több egyéb apróbb feladatnak megvalósítására terjed ki. E mellett a feladatkör mellett természetes, hogy ennek a hivatalnak hatása a belföldi gazdasági élet több területén is érezhető. Azok az adminisztrativ teendők, amelyek a külkereskedelmi forgalom lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatosak, a mai háborús helyzetben még inkább nehezebbekké váltak. A kereskedelemügyi minisztérium kereskedelempolitikai tevékenysége az elmúlt költségvetési időszakban is igen jelentős volt. Az elmúlt 1938/1939. költségvetési évben és a most folyó költségvetési év eddig eltelt időszakában, négy hónap alatt összesen 27 esetben folytattunk külkereskedelmi tárgyalásokat 13 különböző állammal. Mindén egyes ilyen tárgyalás alapos előkészületet, a gazdasági tárcákkal, a Nemzeti Bankkal és a különböző érdekeltségekkel való előzetes megbeszéléseket tett szükségessé. Ami a külkereskedelmi tárgyalások eredményeit illeti, ebben a tekintetben elsősorban arra kell rámutatnom, hogy az áruk, a fizetési eszközök és a személyek forgalmára nehezedő korlátozások feloldása, a kölcsönös elzárkózás enyhítése és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok felélénkítése bármennyire is kívánatosnak látszik, az erre irányuló kezdeményezéseknek nem tőlünk, hanem a világ gazdasági sorsát kezükben tartó nagyhatalmaktól kell kiindulniok. Magyarország ós a hozzá hasonló kis országok részéről az egyedül helyes kereskedelempolitika csak az lehet, hogy igyekszünk tárgyalásaink során és autonóm intézkedéseinkkel a jelenlegi helyzethez alkalmazkodni 'és az adott helyzetben — ismétlem: az adott helyzetben — a mi nemzetgazdaságunk számára az előnyök maximumát biztosítani, illetőleg a ránk háramló hátrányok arányát a lehető legkisebbre csökkenteni. (Helyeslés.) Az elmúlt másfél év kereskedelempolitikai munkásságának eredményei közül szükséges kiemelni a Németországgal és Olaszországgal fennálló gazdasági kapcsolataink további elmélyülését. Bár politikai, földrajzi és gazdasági adottságoknál fogva természetesnek látszik, hogy ehhez a két országhoz, a magyar termelés két legfontosabb piacához fűződő kapcsolataink fokozatosan elmélyültek, ezeknek a kapcsolatoknak fejlesztése és állandó gondozása a gyakorlatban mégis nehéz és fáradságos munkát jelent, olyan munkát, amely úgy a mi részünkről, mint a két említett nagyihatalom gazdasági tényezői ré-