Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-50

604 Az országgyűlés képviselőházának 50. yiselőtársaim, voltam bátor említeni, hogy niiu(1 énkor voltak és vannak hibák. (Horváth Zoltán: És lesznek!) Mélyen t. Képviselőház! Mindenkinek meg kell állapítania, mint ahogyan én is teszem, hogy emellett voltak hibák is. De ha az emberiség évszázadok hosszú során véres küzdelmeket folytatott a szabadságért és ha vannak, akik a szabadsággal visszaéltek, akkor a megoldásnak nem az a módja, hogy visszaszorítsuk a szellemet, az embert, az egyént a szolgaságba, hanem' állítsuk elő, bélyegezzük meg, ha kell, közösítsük ki azokat, akik visszaéltek az emberiségnek ezzel a hihetetlen javával és nagy értékével. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon. — Mozgás balfelől.) Mélyen t. képviselőtársam, tudom és elítéltem nagyon sokszor, ma is elítélem, hogy azok, akik túlzottan éltek ezzel a szabadsággal és ezzel maguknak az anyagi javaknak hihetetlen mennyiségét, bő- j ségét szerezték meg, visszaéltek a szabadság- j gal a gyengétekkel szembenü Mindig követeltem ennek korlátozását, de egyúttal azt is ál- j lítottam és állítom, hogy a gazdasági életnek vannak olyan törvényszerűségei, amelyeket : nincs az a földi, emberi hatalom, amely ki tudna kapcsolni. Ha ezekkel a kérlelhetetlen | törvényekkel áll szemben a hatalom, ezek keresztültörik magukat a szuronyok véghetetlen j hatalmán is. s Amikor mindezt megállapítjuk és megállapítom, hogy nagy hibák és visszaélések vol- I tak az erősebbek részéről a gyengébekkel ! szemben, ha ennek a helyzetnek megszüntetését j kívánom és a gazdasági életbe is beavatkozást kívánok addig a mértékig, hogy mindenki a j maga becsületes munkája után megszerez- j hesse az élet fenntartásához szükséges dolgo; | kat, akkor nem vagyok hajlandó visszamenni ' és kiirtani a szabadságot, nem vagyok haj- j landó a szabadsággal visszaélők elrettentő j példájának hangsúlyozásával, kiállításával megteremteni egy olyan helyzetet, amely sze- j rintem talán még annál a rendszernél is rósz- \ szabb, amelynek bizonyos hibáit szintén, elis- j merem és korrigálását kívánom. Mit látunk, mélyen t. Ház? Azon a címen, ) hogy a szabadsággal visszaéltek, a szabadsá- ] got igyekeznek napról-napra jobban gúzsba jj kötni. A szabadságnak ez a gúzsbakötése azon- , ban csak a nagy többségre vonatkozik. Annak azonban, akinek szabadsága nincs megkötve. megvan a lehetősége sokkal kevesebb munka- 1 val, sokkal kevesebb tudással, minden kocka- I zat viselése nélkül és hozzáértés nélkül sokkal ; rövidebb idő alatt sokkal nagyobb jövedelmek és vagyonok megszerzésére. És miért'? Tisztán < ós kizárólag csak azért, mert nemcsak az \ egyén érvényesül, mint abban a hibákkal is jl bőségesen megrakott, de mégis nagy eredményeket felmutatott gazdasági rendszerben, hanem van mellette egy olyan hatalom, amely \ ott mégsem volt, az államhatalom, az az ál- j lamhatalom, amely egyedül neki engedi meg j a gazdasági tevékenység folytatását és nem- j csak megengedi, hanem minden konkurrenciá- \ tói mentesíti és nagyon sokszor, amikor a j hozzánemértés és más körülmények következtében súlyos veszteségek támadnak, még a

r köz vagyonát, az államkasszát is megnyitja és a ; veszteségeket a köz terhére pótolja, (Ügy van! \ Ügy van! balfelől.) csak azért, hogy nyereség- i jutalékalap legyen kimutatható. ÍŰgy van! \ balfelől. — Horváth Zoltán: Tantiém!) Ezért nem tudok egyetérteni azokkal, akik a Külkereskedelmi Hivatal tevékenységét olyan I ülése 1939 november 14-én, kedden. kiválónak, olyan nagyszerűnek igyekeznek feltüntetni. A Külkereskedelmi Hivatal a külfölddel való kereskedelmet bonyolítja lé, ennek a rendezése van a kezében. A magyar gazdasági élet — mint hallottuk —- 4-8 milliárd értéket termel, ebből az ipar 3 milliárdot, a mezőgazdaság körülbelül 1*8 milliárdot, tehát 48 milliárdos termelésről van szó. Nagyon jól tudjuk, hogy ebből a 4-8 milliárdos termelésből az utóbbi évek külpolitikai helyzete következtében igen sok százmillióra megy az az összeg, amely nem kerül a gazdasági életnek arra a terére, ahol a kereskedelem dolgozik, nem is azzal a céllal termelik. Három milliárdra teszem azt az öszszeget, amely a gazdasági életbe kerül és ha nézem a Külkereskedelmi Hivatal működésének eredményét mutató számokat, akkor azt látom, hogy kivitelünk több, mint 500 millió pengőt tesz ki. Ha nem is nézem a behozatalt, ami 410 millió és amivel együtt egymilliárdos forgalom lebonyolításáról van szó, akkor is azt kell látnom, hogy a magyar gazdasági élet által termelta javaknak legalább egyhatodrészét ez a Külkereskedelmi Hivatal viszi ki a világgazdasági életbe. A Külkereskedelmi Hivatalnak tehát igen nagy befolyása van a magyar gazdasági életre és azt látom, hogy a Külkereskedelmi Hivatal igen gyakran teszi túl magát annak az elvnek kötelező alkalmazásán, hogy ha a gazdasági életbe került javak forgalombahozásánál ha szón érhető el, ezt a hasznot azoknak kell juttatni, akik megdolgoztak érte. Állandóan hozzák a lapok, hogy például igen sok millióra menő értékű sertésszállítmányok bonyolíttatnak le a Külkereskedelmi Hivatal engedélye útján. Személy szerint meg tudnék nevezni gazdákat, akik e sertések hizlalásával foglalkoztak, akik itt munkát végeztek, kockázatot vállaltak és amint megcáfolatlanul jelent meg — fővárosi lapban — 110 fillért kaptak akkor, amikor azok, akik megvették 180 fillért fizettek érte. (Zaj.) Még nem kaptunk és nem találtunk magyarázatot arra, hogy mi lett ezzel a különbséggel. Nem tudom megérteni, hogyan lehet erre a Külkereskedelmi Hivatalra azt mondani, hogy azt a feladatot tölti be, amelynek betöltését joggal várhatjuk és követelhetjük tőle. Nem kap kiviteli engedélyt az a gazda, aki azért fut, fárad, azért kockáztat, hogy termeljen. De kap az előttem szólott t, képviselőtársam által említett Baross Szövetség égisze alatt például vaskereskedő, nyugalmazott egyetemi gazdasági hivatali gondnok és más ilyen személyek. Az a hivatása a Baross Szövetségnek, hogy annak köpönyege alatt vaskereskedők és nyugalmazott állami hivatalnokok folytassanak kereskedelmi tevékenységet az annyira védeni tervezett és annyi védelemben, — de csak szóval — részesült mezőgazdaság rovására? Ide vezet az, ha a gazdasági élet szabadságát azon tűlmenőleg korlátozzuk, amit a közérdek megkövetel, amikor ezek a korlátozások már nem a közérdek, hanem kiváltságos politikai súllyal bíró egyének érdekében történnek, a közérdekre való hivatkozással. Mélyen t. Képviselőház! Kénytelen vagyok befejezni. Még egy dolgot azonban meg kell egészen röviden említenem, a rádió kérdését. Ha a magyar állam a postát el tudja látni saját kezelésében, nem tudom megérteni, hogy a rádftót miért nem tudná ellátni. Nem tudom megérteni, hogy 10 millió pengő menjen évenként, mint ahogy a költségvetés mu-