Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-50
578 Az országgyűlés képviselőházának 50. a belügyminiszter úr Malasits Géza képviselő úrnak a munkanélküliek sorsáról való gondoskodás tárgyában ez év június 21-én; Csoór Lajos képviselő úrnak a katonai szolgálatra bevonultak Oti.-ellátása tárgyában ez év szeptember hó 27-én; Nesz Ferenc képviselő úrnak a Zita-, Auguszta- és Mária Valéria telepeken uralkodó viszonyok tárgyában ez év augusztus hó 9-én és Jandl Lajos képviselő úrnak a kis- és nagyközségekben ma szokásos hivatalos hirdetési módok körüli rendellenességek tárgyában ez év augusztus 2-án előterjesztett interpellációjára; a pénzügyminiszter úr ifj. Eitner Sándor képviselő úrnak a zalaegerszegi adózás terén észlelhető visszásságok tárgyában ez év szeptember hó 27-ón; Pröhle Sándor képviselő úrnak a közszolgálati alkalmazottak fizetésrendezése tárgyában ez év augusztus hó 9-én; Tildy Zoltán képviselő úrnak az egyes vidékeken veszendőbe menő gyümölcstermés szeszkifőzés útján való hasznosítása tárgyában ez év július hó 29-én és ifj. Tatár Imre képviselő úrnak a gyümölcsből főzhető szesz kedvezményes adójának kiterjesztése tárgyábam ez. év augusztus hó 9-én előterjesztett interpellációjára; végül a honvédelmi miniszter úr Gruber Lajos képviselő úrnak a légoltalom hiányossága tárgyában ez év október hó 11-én előterjesztett interpellációjára. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. vitéz Zerinváry Szilárd képviselő' úr, mint a mentelmi bizottság előadója, kíván jelentést tenni. Átadom a szót vitéz Zerinváry képviselő úrnak. vitéz Zerinváry Szilárd előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém benyújtani a képviselőház mentelmi bizottságának jelentéseit Hubay Kálmán országgyűlési képviselő 13 rendbeli; Abonyi Ferenc, Kovarcz Emil és Pröhle Sándor országgyűlési képviselők 3—3 rendbeli; Csia Sándor, Gruber Lajos, Lili János, Mokcsay Dezső, ítátz Kálmán és Széchenyi Lajos gróf országgyűlési képviselők 2—2 rendbeli; Gál Csaba, Hajovics Péter, Jandl Lajos, Keck Antal, Kóródy Tibor, Kovách Gyula, Mosonyi Kálmán, Nesz Ferenc, Orosz Mihály, Petro Kálmán, Serényi Miklós gróf, Vágó Pál, Wirth Károly, Zimmer Ferenc és Zsengellér József országgyűlési képviselők 1—1 rendbeli mentelmi ügyében. Tisztelettel kérem a jelentések kinyomatását, szétosztását és annak idején napirendre való tűzését. Elnök: A beadott jelentéseket a Ház kinyomatja s tagjai között szétosztatja. Napirendre tűzésük iránt későlbb fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirend szerint következik a kereskedelem-ós közlekedésügyi tárca és a hozzá tartozó állami üzemek költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Malasits Géza képviselő úr, aki legutóbbi ülésünkön beszédének elmondására halasztást kapott, öt .illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! A t. Ház legutóbbi ülésén Müller Antal t. képviselőtársaiul lelkes hangon akart nemiünket meggyőzni arról, hogy mennyine közérdekű dolog Magyarországon a kereskedelem képesítéshez való kötése. Bármilyen szépen beszélt is Müller képviselőtársam ebben a tárgyban, mégis kénytelen vagyok neki ellentmondani és kényülése 1939 november Ih-vn, kedden. telén vagyok a magáim meggyőződésót hirdetni, amely szerint Magyarországon ma sokkal fontosabíb dolgok is vannak, mint a kereskedeleminek képesítéshez való kötése, elsősorban azért, mert a kereskedeleminek nem az a nagy baja, hogy nincst képesítéshez kötve, hanem az, 'hogy Magyarországon túlmagias a pénzláb és a lakosság zömét képező néposztályotknak túlalaesony a ikeresete. E kettő közti diiszparitás magyarázza a kereskedelemnek nyomorult helyzetét. Szegény nép mellett, alacsony keresetű nép mellett a kereskedelem sem tud boldogulni és ezen nem segít semmiféle képesítés. Méltóztassék elképzelni, hogy Budapesten és a Budapestet övező városokban és községekben az ipari munkásság átlagos heti keresete alig 1 haladja meg a 26 pengőt. Ha, ebiből leszámítjuk a lakbért, amely nősök nél körülbelül 10 pengő, nőtleneknél 5—6 pengő hetenkint, akkor, ha a fennmaradó összeget a mai árakkal összehasonlítjuk, látjuk, hogy milyen keveset tudnak ezek az emberek vásárolni és miért fejlődik nálunk olyan lassan és nyomorúságosan a (kereskedelem. A kereskedelem képesítéshez való kötése az én meggyőződésem szerint elsősorban annak a társadalmi -osztálynak, társadalmi rétegnek, a keresztény kispolgárságnak ártana elsősorban, amelyet annyiszor védtek ebben a Háziban. Mi ugyanis a helyzet? Azt mondják a kereskedelem képesítéshez való kötésének ihívei, hogy magasabb színvonalat kell elérni a kereskedelemnek, diplomát kell szereznie a kereskedőnek. Bocsánatot kérek, a keresíkedelmhez nem diploma kell, hanem rátermettség, arra —- mondhatnám — születni kell és hiába akarnak egy félresikerült ifjút tíz évig iskolába küldeni, szerezhet akkora diplomát, mint egy körgalléír, mégsem lesz belőle kereskedő. Az az egyszerű kisgazdafiú, akinek megvan a kellő rátermettsége, megvan a kellő ügyessége, minden diploma nélkül is nagyszerű kereskedővé Válik. Ezt a folyamatot ma is látjuk már. T. Ház! Azt mondják a képesítéshez való kötés hívei, hogy főkép azért kell a képesítéshez kötés, hogy az oda nem való elemeket, a kereskedelemtől távoltartsák. Ez tolvajnyelvről magyar nyelvre fordítva annyit jelent, hogy azok az urak, akik a képesítéshez kötést akarják, ezzel az eszközzel akarják a zsidókat távoltartani a kereskedelemtől. Ez pedig teljesen kárbaveszett fáradság, mert az 5850. számú rendelet, amely diszkrecionális jogot ad a miniszternek arra, hogy annak adjon iparéngedélyt, akinek akar, a legnagyobb gátja annak, hogy a zsidóság a kereskedelemben nagyobb számban érvényesüljön. Ahogy én ismerem a kereskedelmi minisztériumot — és igen t. képviselőtársaim is ismerik — nagyon) jól tudjuk, hogy jó keresztény szülőktől származzék az, aki ott ma iparengedélyt 'kap. Még inkább megszorítja a zsidók kereskedelmi tevékenységét* az 1939 : IV. te, amely tudvalevőleg arányszámhoz köti a zsidók iparengedélyhez való jutását, úgyhogy a zsidó kereskedők ennek a két Intézkedésnek következtében anélkül is fogynak, apadnak. Ahhoz tehát, hogy a zsidókat távoltartsák a kereskedelmi élettől, semmi szükség sincs olyan reakciós intézkedésre, mint amilyen erősen reakciós intézkedés lenne a kereskedelem képesítéshez való kötése. Igen előkelő keresztény kereskedők,
