Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-49

574 Az országgyűlés képviselőházának U9 guknál fogva ezekben a foglalkozásukban is meg tudják honosítani a magyar érzést. Eá kell mutatnom arra, hogy Külkereskedelmi Hivatalunk, szerintem, nagyszerűen működik, pedig — hála Istennek — ott most nagyon sok fiatalember helyezkedett el. Ka valamelyik képviselőtársam bemegy a Külkereskedelmi Hivatalba, ott csupa fiatal tisztviselőt fog látni, akik már előtanulmányok elvégzése után szerezték meg ezt a poziciót és most nagyszerűen beválnak- (Közi-Horváth József: Már tollal is tudnak kereskedni!) Ugyan? Elhiszem, hogy ezt is el tudják végezni. Hangsúlyozom azonban, 'hogy a Külkereskedelmi Hivatalnak is elsősorban magyar érdekeket kell szolgálnia, tehát a kivitelt úgy kell támogatnia, hogy elsősorban magyar cégeket, a magyar kereskedőket részesítse előnyben. A behozatali engedélyeknél, hála Istennek, nagyrészt már megszűnt az az eljárás, amely a múltban volt, amikor keresztény szövetkezet nem kapott behozatali engedélyt, vagy csak nagyon keveset kapott, viszont a Krasznerek, a Schwarzok meg a többiek nagyon könnyen tudták megszerezni. (Malasits Géza: Most színésznők kapnak behozatali engedélyt!) Ennek pont a fordítottja kell, hogy a, helyzet legyen. (Malasits Géza: Úgy kellene lenni, de nem úgy van! Színésznők kapják a behozatali engedélyeket!) Elsősorban azok a cégek kapjanak behozatali engedélyt, akiknek erre a legnagyobb szükségük van. Kapcsolatos ezzel a Kisipari Hitelintézet, amely néhány év óta áll fenn. Ez már 45 országba exportált kisipari cikkeket. Ha talán nem is tudott egészen mély gyökereket verni, mégis örülnünk kell, hogy már ilyen előrehaladást tett. Az intézet fontossága abban rejlik, hogy kisipari produktumokat tud a külföldre kivinni. Azok helyett a kisiparosok helyett, akik önmaguk nem tudják elvégezni a piackutatást és a külföldi levelezést, elvégzi ezt az intézet ingyen, természetesen egy kis hatósági támogatással, amelyben az állam, & főváros és a kereskedelmi és iparkamarák jönnek a segítségükre. Ez az intézet a múlt évben több mint egymillió pengő értékű árut vitt ki és ennek az évnek az első felében, amikor még könnyebben lelhetett ezt a tevékenységet folytatni, már túlhaladta a múlt évi mennyiséget, úgy, hogyha ez a mai zavaros nemzetközi helyzet elmúlik, meggyőződésem, hogy ez az intézmény is nagyszerűen fog működni. T. Ház! Ehhez a tárcához tartozik a posta és a vasút. Ezekre csak annyiban akarok kitérni, hogy felhívom a miniszter úr és a minisztérium figyelmét arra, hogy azoknál a nagy beruházásoknál, amelyeket a posta és a vasút végez, juttassanak a keresztény kisiparnak is. (Helyeslés.) Tudom, hogy például a vasúti beruházásoknál >már a dolog természeténél fogva sem lelhet sokat oda juttatni, de legalább a kimondottan kézműipari munkái juttassák lehetőleg száz százaléíkig a kisiparnak. (Helyeslés.) Elismeréssel kell adóznom a postának és a vasútnak az ezen a téren már eddig is végzett munkájukért, mert úgy értesültem, hogy például a szabó-, a cipész-, a Szíjgyártó- és az egyéb kézműipari munkák már eddig is 70%-át juttatták a kisiparnak. (Helyeslés.) amíg ezzel szemben más intézményeknél 50—50% jut a kisiparnak és a nagyiparnak. Kérdezem azonban, hány százalékot ülése 1939 november 10-én, pénteken. jelent lényegében az, hogy csak a kimondottan kézműipari munkák 70% -át kapja a kisipar, amikor maguknak a kézműipari munkáknak az értéke talán a 20%-át sem éri el az egész beruházásnak. Azt szeretném, hogy a kimondottan kézműipari munkákat száz százalékig juttassák a keresztény kisiparnak, ez a munka minőségére is csak előnyös lehet és minthogy ezeket a munkákat természetüknél fogva az egész országban meg lehet osztani, megvan a megfelelő központi szerv a szétosztásra, éppen ezért a kisipar érdekében felhívom erre a miniszter úr figyelmét- (Helyeslés.) T. Ház! Több iparág tartozik a kereskedelmi tárca hatáskörébe: idetartoznak nevezetesen a közlekedési iparok, a fodrászipar, a vendéglős-, a szállodaipar, stb. Nagyon helyes volt szerintem, hogy az állami jogosítványokat — amint egyébként a zsidótörvény is előírja — revideálták és így például a közlekedési iparnál is sok keresztény kisiparos tudott állami jogosítványhoz jutni. Ugyanez áll a vendéglő- és koesmaengedélyekre is. Azok a képviseló'társaám, akik vidéki kerületeket képviselnek, tudják legjobban igazolni, hogy a kocsmáknak milyen nagy százaléka volt zsidó kézen (Donáth György: Ott kezdődött a zsidó-kartel!) és hogy a kocsmán keresztül kapcsolódott be a zsidó mindenféle másirányú üzleti politikába. Most a legfontosabb intézkedés az lenne, hogy ezeket az állami jogosítványokat elsősorban magyar emberek kezébe adják. Természetesen helyes az, amivel a kereskedelemügyi minisztérium ezzel kapcsolatban foglalkozik, hogy tudniillik nemcsak a vendéglői, hanem a kocsmai foglalkozást is bizonyos szakképesítéshez kösse. Különösen helyeslem azt, hogy a penzió-foglalkozást is szakképesítéshez akarják kötni, mert ehhez nagy idegenforgalmi érdebek is fűződnek. Éppen ezért kérem, hogy mindazokkal a foglalkozásokkal kapcsolatban, amelyek a tárca hatásköréhe tartoznak, így a kocsma-, penzió-, kifőzés- és egyéb foglalkozások képesítéshez kötését a minisztérium minél előbb rendelje el; úgy tudom különben, hogy az erre vonatkozó javaslat már készen is áll. A minisztérium a vendéglátó iparban rendezte a munkaidőt és a munkabért. Nagyon helyeslem ezt. Ügy látszott, hogy nagyon nehéz lesz ezt a kérdést megoldani, mégis megoldották és ma már a munkaadók és a munkavállalók is meg vannak elégedve ebben a tekintetben. Van azonban egy iparág, amely a minisztérium hatáskörébe tartozik, a borbély- és fodrásziparág, ahol még ma is 72 órát dolgoznak a segédek, vagyis reggeltől késő estig (KöziHorváth József: Sok helyen vasárnap is!) és éppen ebből kifolyólag a fodrászok és borbélyok között nagyon sok tüdőbajos és gyomorbajos van. Nem is tudnak elmenni délben étkezni, nincsen ebédszünetük. Azt hiszem, lehetetlenség, hogy 1939-ben legyen egy iparág, ahol 72 óra a hivatalos munkaidő. Ezt meg kell szüntetni. A munkaidőt ennél az iparágnál éppúgy szabályozni kell, mint ahogyan a fogadós-, kávéházi- és vendéglősiparokban szabályozták. Meggyőződésem, hogy ha a miniszter úr ez\ kézbeveszi, könnyen meg is tudja oldani. Mélyen t. Ház! Tekintettel arra, hogy a kereskedelmi tárcában körülírt intézkedések és tervek az én felfogásomat teljesen kielégj1 tik, másrészt pedig, mert teljes bizalommial