Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-49

Az országgyűlés képviselőházának 49; megérett arra, hogy a bosszúállás mellőzésével^ a megbocsátás szellemében nyerjen elintézést. Szociáldemokrata és különböző pártállású képviselők többszöri parlamenti felszólalása után Bud János volt kereskedelemügyi miniszter úr 1930 június 6-án kelt 24.938. számú rendeletével elrendelte a fegyelmi úton elbocsátott vasutasok ügyeinek felülvizsgálását és erre a célra egy külön bizottságot küldött ki. A benyújtott számos kérvény közül a bizottság 180-at talált tárgyalásra érdemesnek. A kérvényezőket ki is hallgatták és közülük 49-en megkapták a kegy díjat. A kimaradottak a következő évben ismét folyamodtak Kenéz Béla akkori kereskedelemügyi miniszterhez, aki a nála járt küldöttségnek kijelentette a következőket (olvassa): »Ismerem, ügyüket, tudom, hogy sok igazságtalanság történt, de ígérem, hogy mindazoknak ügyét, akik köztörvénybe ütköző cselekményt nem követtek el, kedvezően fogom elintézni.« Ismét tizenheten kaptak kegydíjat, így tehát összesen 66-an a kihallgatott 180-ból. A kimaradottak egy közös kérvénybén újból a kegy díjak folyósítását kérték, de elutasították a kérést és azóta évrőlévre megújult a kihagyottak kérelme, azonban meghallgatásra nem talált, pedig ezek az emberek semmi különösebb bűnt nem követtek el, csak valamennyien tagjai voltak annak a vasúti szövetségnek, amely ellen indítottak ugyan vizsgálatot annakidején, de semmi kompromittálót nem tudtak róla megállapítani. Ezek az emberek egyszerű tagjai, majdnem közkatonái voltak annak az egyesületnek és amit tettek, az nem volt olyan, ami miatt bírói eljárást lehetett volna ellenük indítani. Nem volt abban úgynevezett forradalmi tevékenység, hanem a rend fenntartásának, a vasúti forgalom zavartalanságának biztosításara irányult egész tevékenységük, Abban az időben elég volt egy elejtett szó, egy haragosnak a kijelentése és már főbenjáró bűnnel lehetett bárkit is terhelni. Az alaptalan feljelentéseknek egész sora indult meg, amelyekből ezekre is fröccsent elég. Én úgy érzem, t. Képviselőház, hogy 20 esztendő elég volt a bűntelenek büntetésére. Itt van már az ideje a megbocsátásnak, annál inkább is, mert most már olyan kevesen vannak azok, akik kimaradtak a kegydíjból, hogy ezek felvétele igazán egyáltalán ban nem jelentene komoly terhet az államnak és ezért kérem a miniszter urat, hogy juttassa ezeket a szerencsétlen, súlyos gazdasági helyzetben lévő, büntetlen, idős embereket a kegydíj élvezetébe. Végül beszédidőm hátralévő perceit fel kell használnom egy más kérdésre is. Szólnom kell itt arról, amit Mátéffy Viktor képviselőtársam az átképzésre vonatkozóan mondott,A kereskedelmi utazók, üzletszerzők és ügynökök kívánságát szükségesnek tartom itt szóvátenni és a miniszter urat bizonyos intézkedésre kérni. Az 1939. IV. törvénycikk 17. $-ának utolsó bekezdése értelmében (olvassa): »az utazókat, üzletszerzőket, ügynököket a többi alkalmazottaktól elkülönítve kell figyelembe venni. Az illetékes miniszter az utazók, üzletszerzők, ügynökök tekintetében a jelen %

n rendelkezésének alkalmazása alól közérdekből kivételt tehet«. Mély tisztelettel arra kérem a miniszter urat, hogy kereskedelmi, és gazdasági szempontokból tegye meg, éljen, ezzel a kivétellel és itt el kellene tekinteni mindenféle felekezeti kérdéstől. Nem a felekezeti kérdés felvetése az, ami ezt a kérdést eldöntheti. (Meskó Zoltán: Arról szó sincs! A fajról van lése 193.9 november 10-én, pénteken. 565 szó!) Itt arról van szó, mélyen t. Képviselőház, hogy az üzletkötésnél rendkívül fontos az alapos szakismeret. Átképzéssel ezt az alapos szakismeretet gyorsan és egyszerűen megszerezni nem lehet. (Malasits Gém közbeszól. — Meskó Zoltán: Pribék nemzetség!) Nincs is meg mindenkiben az a hajlam, az a született tulajdonság; amint helyesen mondotta Mátéffy képviselő úr, vájjon az a keresztény fiatalember hajlandó-e tollat, meg egyebet gyűjteni a faluban, (Zaj a jobboldalon.) mert ezeknek az üzletszerzőknek ilyet és más egyebet is kell csinálniok. Az üzletszerzőknek, az ügynököknek a maguk gyakorlatában ismerniük kell az egész fogyasztópiac szükségletét, mert ennek ismerete nélkül a gazdasági, a kereskedelmi életben rendkívül súlyos bajokat lehet okozni. A vevőkör hitelképességének tökéletes ismerete is hozzátartozik az ügynökök munkaköréhez, továbbá az utazási idő pontos beosztása, ami ugyancsak hosszú gyakorlatnak a következménye, mert különben rendkívül sok időpocsékolással jár az ő tevékenységük, amit a kereskedelmi élet ér az üzlet megsíhylene. A megbízó és a vevőfél közt felme; rülő ellentétek kiegyenlítése, elsimítása jogi ismereteket tételez fel és enélkül a jogi gyakorlat nélkül ezt a munkakört a kereskedelem és a gazdasági élet javára ellátni nem lehet. Arra kérem az igen t. miniszter urat, hogy a törvényben lefektetett joggal és lehetőséggel cppen ezekre a szempontokra való különös tekintettel éljen és adja meg a lehetőséget a kereskedelem, a gazdasági élet számára ahhoz, hogy az úgynevezett gazdasági őrségváltás ne teremtsen majd itt olyan bajokat, amelyeket a 'mi gazdasági életünk vagy egyáltalán nem, vagy nagyon nehezen és nagy veszteséggel tud elviselni. T.- Képviselőház! Tekintettel arra, hogy beszédidőm lejárt, befejezem szavaimat. Mivel a kereskedelmi tárca keretében azoknak a szempontoknak kielégítő kezelését, amelyeket megemlítettem, nem látom a tárca költségvetését nem tudom elfogadni. , * Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Spák Iván jegyző: Cselényi Pál! Elnök: Cselényi Pál képviselő urat illeti a szó. Cselényi Pál: Mélyen t. Ház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Bármennyire sablonszerűnek is tűnhetik fel talán a t. Ház előtt, hogy az a törvényhozó, aki először szólal fel a törvényhozás házában, rendszerint bizonyos szubjektív megállapításokkal kezdi beszédét, mégsem tudom magamat felszabadítani én sem ennek az egyénre nézve mégis csak mindig ünnepélyes percnek a hangulata alól, amelyet át kell éreznie mindenkinek, aki a törvényhozói hivatást a magyar élet legszebb és legszentebb .hivatásának tekinti. Ezért érzi az ember szinte lelki szükségét annak, 'hogy ebben a percben hitvallást tegyen emellett a legnemesebb értelemben felfogott szent hivatás mellett, hitvallást a hang súlyával és szent foga dalomtétellel, nem is annyira a t. Ház, nem is annyira az itt jelenlevő nemzeti közvélemény, mint talán inkább saját lelkiismerete és a mindenható Űr Isten előtt. Mélyen t. Ház! Pár esztendővel ezelőtt a baráti és rokon Észtországban járva, annak fővárosában. Tallinnban a városházán a tanácsterem ajtaja felett egy háromszáz esztedős latinnyelvű felírást olvastam, amely magyarra