Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-49

562 Az országgyűlés képviselőházának U9 ségeket. Ezt azt hiszem, mindannyian tudjuk, éppen ezért ismétlem, hogy az egykéz politikájának nagyon erkölcsösnek, igazságosnak és igazán szentnek kell lennie. A szövetkezetek működését látjuk ebben a gazdasági rendben előtólulni. Pándi képviselőtársam a szövetkezetek ellen beszélt, bizonyára azért, mert a szövetkezetben csak a boltost látja, amely Vesz és elad és a szövetkezetet a kereskedőkkel teljesen egyvonalba állította. Mind régi szövetkezeti ember, nem vagyok a szövetkezetek működésétől egészen elragadtatva, mégis azt hiszem, hogy a szövetkezet nemcsak bolt, amely vesz és elad, hanem ennél jóval^ több és akik a szövetkezeti gondolatot elindították, nem gondoltak arra, hogy az idők folyamán a szövetkezet is sebet kap és letér arról az útról, amelyet ők kijelöltek a szövetkezeti munkában. A szövetkezetek létesítését éppen a kereskedelem túlhajtása hozta létre és a szövetkezet, mint árszabályozó jelentkezett először a gazdasági életben és azontúl a nép szolidaritási érzésének egyik mozgató ereje volt mindig az országban és a nép kulturális előbbrehaladását szolgálta. Még ma is az, ott, ahol a vezetők ezt a szellemet fenntartják és ha máshol nem az, _ tenni kell róla, hogy a szövetkezet visszatérjen a maga igazi rendeltetéséhez és igazi keresztény erkölccsel szolgálja a termelést, az értékesítést és a fogyasztást egyaránt. Legyen a falu népének segítője, sorsának előbbre vivője és semmiképpen sem kerékkötője és akadályozója, A Hangya ma már a maga erejéből él. Állami segélyeket akkor kapott, amikor azokra szükség volt. Azt hiszem, egyikünk sem látta volna szívesen, ha a Hangya a maga központi szervezetében összeomlott volna és ezért a krízis idején kapta az állami segélyt és a pénzt. Ma azonban már a maga erejéből él és ha képviselőtársaim elolvassák azt a beszámolót, amelyet Pándi képviselőtársam is meglebegtetett itt a Ház színe előtt, akkor mégis csak el kell ismerniök azt, hogy a Hangyának óriási érdeme és sikere van a magyar értékesítés terén, de nagy érdeme és sikere van a falu kulturális életének megerősítésében is. Csak a napokban avatták fel Tordason a szövetkezeti házat, amelyben nemcsak bolt és hitelszövetkezet, hanem kultúrház is van. Ez a ház mintegy mintája a minden faluban élő Hangya szövetkezetnek, ha azon az úton akar járni és haladni, amelyen gróf Károlyi Sándor annakidején az országban elindította. Az egyik újságíró Tordast és Kassát egy kis cikkben összekapcsolta. Ez az öszekapcsolás nem ok nélkül történt, hiszen nem lehet elvitatni, hogy a szövetkezeti gondolat mégis csak nagy erőforrás volt a magyar nép számára és megerősítette a magyar népet gazdasági és szellemi javakban egyaránt. A magyar katona ezekből a megerősödött házakból, a jobblétben élő családokból kerül ki a haza védelmére és megoltalmazására. Nem vagyok elfogult a szövetkezetekkel szemben, viszont amikor az új világ kialakulása előtt állunk vagy talán már benne is vagyunk, akkor a gazdasági életben csak a szövetkezeti gondolat erejével és révén lehet a kollektív gondolatot erőteljesen és becsületesen szolgálni. Most csupán egy mondatban áttérek a vasutasok ügyére és kérdésére. Az előadó úr megbotránkozott azon, hogy az ő beszéde alatt mi itt közbeszóltunk és szót emeltünk főképpen ülése 1939 november 10-én, pénteken. a vasutasok silány fizetése miatt. Itt van előttem egy kimutatás, amely szerint 12 év óta szolgáló vasutas 29 fillér órabér mellett dolgozik; van itt egy vasutas, akinek nyolo gyermeke van, 16 éve dolgozik és 54 fillér órabért kap. Ezek a bérek nem igazolják azt, hogy túlságosan jól vannak fizetve a munkások. Itt van még egy szempont. Az állam rákényszeríti a családi bérpótlék fizetésére a vállalatokat, de ő maga sehol sem ad családi bérpótlékot. Azt hiszem, ami az egyiknek igazságos, az a másiknak is méltányos, és ha mi törvényekkel kényszerítjük a vállalatokat a tönkremenésig is arra, hogy fizessenek családi bérpótlékot, akkor az államnak magának is be kellene vezetnie azt, hiszen a kisembereket mégis csak hozzá kell segíteni, hogy családijukat tisztességesen eltarthassák. A sorompók ügyéről is akartam még néhány szót szólni, arra kérve a miniszter urat, tegye megfontolás tárgyává. Bizonyos vonalakon takarékossági szempontból beszüntették a sorompóőri állást, még olyan vonalakon is, ahol a sorompóőr számára meg van építve a ház és nem törődnek azzal, hogy a forgalommal, a közlekedő emberekkel mi fog történni. A külkereskedelemmel kapcsolatban arra, kérem a miniszter urat, — nem akarunk mi hadititkokat megtudni és kicsikarni, de egyet mégis hangsúlyoznunk kell. — méltóztassék odahatni, hogy a nyersanyagbeszerzés és tartalékolás olyan legyen, hogy ne érhessen bennünket meglepetés. A tárca költségvetését elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Megay Károly jegyző: Kabók Lajos. Elnök: Kabók Lajos képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos: T. Képviselőház! A házszabályokban megszabott rövid időre, való tekintettel csak néhány kérdéssel kívánok foglalkozni, de a parlamenti illem alapján néhányszóval foglalkozni kívánok előttem szólott képviselőtársam beszédének egy részevei is és pedig azzal, amit a gazdasági őrségváltásról mondott. Teljes egészében egyetértek azzal a gondolatával és én is azt mondom, hogy ha itt gazdasági őrségváltás történik, akkor az tényleg olyan legyen, hogy a helyzet ne roszszabbodjék azáltal, hanem szűnjenek meg es múljanak el azok a kifogások, amelyek a gazdasági őrségváltást állítólag szükségessé tették. Ami az átképzés kérdését illeti, ezzel majd beszédem végén kívánok foglalkozni, mert erre vonatkozólag is lesz néhány megjegyzésem, ami egy és más tekintetben egyezik az előttem szólott képviselői úr felfogásával és veleMagára a kereskedelem- és közlekedésügyi tárcára térve, szükségesnek tartom elsősor

: ban megemlíteni, hogy a minisztérium mai állapotát a vezetést illetőleg nem tartom kielégítőnek. Teljes nagyrabecsülésem és tiszteletem a miniszter úr személye iránt, ennek ellenére azonban mégis úgy vélem, hogy egy személynek két ilyen fontos és nagy minisztériumot egyáltalában nem lehet jól betölteni. Volt alkalmunk hosszú időn keresztül tapasztalni, hogy mind az iparügyi minisztériumot, mind a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztériumot félkézzel vezették; meg is volt ennek a következménye; és én röviden csak

# annyit mondok, nem lenne kívánatos, hogy éppen a