Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-48

Az országgyűlés képviselőházának U8. Kárpátalja visszafoglalásakor pedig: olyan előretörő lendületről tett tanúbizonyságot, hogy arra világszerte felfigyeltek. Legfiatalabb fegyvernemünk, repülőink máris rmegseminisítő légi győzelmekre tekinthetnek vissza. (Élénk éljenzés és taps. ) A honvédség az utóbbi év során visszacsatolt terület népessége arányában növekedett, felszerelését a győri programim siettetésével gyorsított ütemben hajtjuk végre. (Helyeslés.) Szervezetét állandóan korszerűsítjük, kiképzését tökéletesítjük. Nyugodtan állíthatom, hogy honvédségünk már ma a felkészültség oly fokán áll, hogy a legfelső Hadúr par'-in fisszavára már teljesítheti és teljesíteni is fogjiai feladatát. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps ) Szeptember hónapban mindnyájan tanúi voltunk annak a világtörténelmi eseménynek, amikor egy kétségtelenül vitéz és hazafias nemzettől lakott nagy állam rövid három hét alatt összeomlott egy kimagasló katonai erényekkel rendelkező hadsereg támadásának súlya alatt. Ezt a szinte csodaszámba menő eredményt részben olyan körülmények is befolyásolták, amelyek mint előre meg nem mérhető tényezők gyakran döntenek a háborúban a siker, vagy balsiker felett, de bizonyos az is, hogy a győztes fél a sikert ezek mellett a háborúra való szinte félelmesen nagyszerű és legapróbb részletekig is tökéletes előkészületeknek köszönhette, (Ügy van! Ügy van!) amelyekkel hadseregét felszerelte, felfegyverezte es kiképezte. (Ügy van! Ügy van!) , Egy kisállam, egy kisnemzet, amely független állami és nemzeti életét tovább akarja élni különösen olyan földrajzi helyzetben, mmt amilyenben a magyar nemzet és a magyar állam ezer év

e él fajok és kultúrák találkozó es ütköző területén a Duna völgyében, mint népek természetes országútia mentén. csak a hadifelkészültség legmagasabb fokának birtokában állhat fenn és élhet meg. (Ügy van! Ügy van!) Ennek az országnak és népének nagy fellendülésfii, a honfoglalás, a szentistváni államépítés, Nagy Lajos három tenger mosta birodalma, a Hunyadiak Magyarországa mindenkor honvédelmének magas fejlettségével voltak kapcsolatban, három nagy bukását. Mohit, Mohácsot és Trianont mindenkor a honvédelem

1 életbevágóan fontos kérdéseinek elhanyagolása előzte meg. (Ügy van! Ügy van!) Történelmi multunk tanulságai s a legutóbbi világ-események tanulságai is egyaránt azt követelik tehát a nemzettől, hogy ne álljon meg a megkezdett úton, hanem azon tovább haladva, minden erejét latbavetve, minf

len egyéb igényéről lemondva törekedjék a honvédelem legtökéletesebb fokának elérésére, (Ügy van! Ügy van!) Örömmel és megelégedéssel kell megállapítanom, hogy ezeket a tanulságokat és e tanulságokból eredő kötelességeit máris levonta a nemzet, levonta a kormányzat, a kormányzati intézkedéseket végrehajtó állami és önkormányzati szervek, de levonta a .tisztikar is. Elsősorban a nemzet áldozatkészségéről kell itt megemlékeznem. A magyar nemzet ezeréves történelmében szinte páratlan anyagi erőfeszítést tett máris, hogy a feladata magaslatán álló honvédelmet megteremthessük. Az ősi földjét túró magyar, a szorgalmas magyar munkás, az iparos, a kereskedő, a masras képzettségű szellemi foglalkozásúak együttesen, a magyar munka ós a nemzeti vagyon vállvetve állnak egymás mellett, készen a további anyagi ülése 1939 november 9-én, csütörtökön. 535 erőfeszítésekre, de éppen olyan áldozatokra kész a magyar nemzet minden fia és honleánya ma, amikor a honvédelmi törvény szabta hasonlíthatatlanul súlyosabb személyi terhek elviseléséről van szó. Ez az áldozatkészség a szebb jövőnek legbiztosabb záloga. (Ügy van! Ügy van!) Hálásan kell megemlékeznem arról, hogy a miniszterelnök úr és a kormány minden tagja részéről a honvédelem fejlesztésével kapcsolatban mindenkor a legmesszebbmenő megértéssel találkoztam ós hathatós támogatásukkal nemcsak lehetővé teszik, hogy a honvédelmet és a nemzetvédelmet szolgáló és erősítő intézmények tovább fejlődjenek, de ezen túlmenően nem egyszer hajlandóknak mutatkoztak arra is, hogy elhalasszák a honvédelem érdekében olyan terveknek megvalósítását, amelyeknél végrehajtása a szívükhöz közel áll és amelyeknek megvalósítása nekik talán egyéni sikert is jelentett volna; elhalasztották csak azért, hogy a gazdasági súlypontképzés minél erőteljesebben érvényesüljön a honvédelem és nemzetvédelem terén. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez a súlypontképzés, az elmúlt húsz év mulasztásainak pótlása olyan munkatöbbletet jelent és olyan muukaütemet kíván, hogy az állami es önkormányzati gépezet minden tagja ezt a munkatöbbletet csak igazán megfeszített munkával tudja idejében teljesíteni. Köszönetem és elismerésem ezen a téren tehát egészen általános és mindenkinek szól, de egészen természetesnek fogja találni a t. Ház, ha mint honvédelmi miniszter különös szeretettel es (^ismeréssel emlékezem meg arról a hatalmas és értékes alkotó munkáról, amelyet honvédségünk hivatásának magaslatán álló, izzó haza- és fajszertettől áthatott tiszti és tisztviselőkara áldozatos lélekkel végez. (Éljenzés és taps.) Végez pedig annak tudatában, hogy a világháború után' porbasujtott nemzet felemelkedésének és az új ezredév megalapozásának előfeltétele a 'korszerűen megszervezett Honvédelem, a jól felszerelt és kiképzett, ütőképes hadsereg, amely egyformán képes a pajzs és ha annak ideje elérkezik, a kard szerepét is betölteni. Azt, hogy ez a tisztikar, vezérkar, csapattisztikar és szakszolgálatos tiszti és tisztviselői kar egyaránt csendes, minden kérdésektől mentes, de annál önfeláldozóbb szívós akarattal minő munkát végzett és végez nap-nap után, csak az tudja kellőképpen megítélni, aki közvétlen közelről figyelheti meg e tevékenységüket. (Éljenzés és taps.) Azt, hogy ez az áldozatos munka mennyire eredményes már most is és hogy attól minő további eredményeket várhat a nemzet, sejteni engedik azok a villámgyors és eredményes hadműveletek, amelyekkel Kárpátalját birtokba vettük. Hálám és őszinte elismerésem ennek a kiváló tisztikarnak, amely teljes mértékben megérdemli a nemzet megbecsülését és szeretetét. (Éljenzés és taps.) De őszinte elismeréssel kell megemlékeznem a fejlődés útján nagy haladást tett, fegyelmezett és hazafias érzéstől áthatott altisztikarunkról és tisztesi gárdánkról is, (Éljenzés és taps.) amelynek tagjai hathatós segítőtársai a tisztikarnak a kiképzés nagy munkájában és részesei az eddig elért sikereknek. Végül büszkeségtől átitatott szeretttel emlékezem meg a mi mindenkor harcrakész derék honvédeink nagy tömegéről, (Elénk éljenzés és) twps a jobb- és «j baloldalon, és a Jtözé* , pen.) ténylegesekről és tartalékosokról egy