Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-48

518 Az országgyűlés képviselőházának 4-8. éppúgy kiálljanak az emberek, mint ahogy az ősök kiállottak, akkor annak a katonának, aki kimegy a frontra, tudatában kell Lennie annak, hogy akiket itthon hagy, azokról úgy gondoskodik a magyar állam, a kormányhatalom, mintha saját gyermekei lennének, hogy ő nyugodtan nézhessen szembe az ellenséggel, a ' figyelmét ós a lelkesedósét ne kösse le és ne vonja el az, hogy mi történik hátul, otthon, az ő családjában; mert mindig vannak olyan egyének, mindig vannak olyan irányiatok és áramlatok, amelyek kihasználják ezeknek a nyomorgó hadiözvegyeknek, hadiárváknak és a hadbavonulók feleségének ezt a szomorú helyzetét ós elhintik a bacillusokat, megfertőzik a lelkeket. Az ilyen jelenségeket ez idézte elő. Célzok Az Est című lapnak és a hasonló lapoknak akkori cikkeire, amikor kiszínezték a hadiárvának, a hadiözvegynek, a hadbavonult katona feleségének szomorú helyzetét. Ezerszámra r ontották ezeket a lapokat, s amikor a szegény ember olvasta, azt mondotta: én itt kint küzdök és hátul, otthon nem tudom, mit csinálnak a családommal! (Reibel Mihály: Ma is csinálják!) Én azt hiszem, mélyen t. képviselőház* hogy ebben valamennyien egyetértünk. Egy másik felszólalás is volt itt, Baky képviselőtársam részéről, aki nagyon helyesen azt mondotta, hogy vigyázzunk, hogy az aktív tisztikarba nem odavaló elemek ne kerüljenek; én a mi terminológiánkkal, a saját kifejezésemmel élek: zsidók a hadseregnek tagjai ne lehessenek. Ha én a zsidótól elveszem a trafikot, ha én a zsidótól féltem a színházat, féltem a mozit, féltem a magyar erkölcsöt, akkor természetesnek kell találnom, hogy a magyar honvédtisztikarnak száz százalókig zsidómentesnek kell lennie. (Helyeslés a jobbos a baloldalon.) Itt nincs kivétel, itt nincs paragrafus, itt nincs nagyapa-, meg nagyma makibúvó, itt nincs nem tudom micsoda. Egy kivételt elképzeltem volna, az arany vitézségi érmeseket, — egy-kettő van ilyen — ha ezeket megkülönböztették volna. Ezeknek megengedném, hogy nem mint tényleges tisztek, de parádékon hébe-hóba felhúzzák az egyenruhát, mert ezt azzal az arany vitézségi éremmel megszolgálták. De magába a hadseregbe nem engedném be őket. Ugyancsak óvást emelek az ellen, hogy zsidók tartalékos tisztek lehessenek. Nem akarom ezzel általában a tartalékos tisztek múltbeli kiváló teljesítményeit kétségbe vonni. Annakidején éppen olyan becsülettel megálltak a helyüket, mint az aktív tisztek, de az előbb említett okoknál fogva lehetetlen, hogy zsidó Magyarországon tartalékos tiszt lehessen. Természetesen nem megyek olyan messzire, mint mélyen t. képviselőtársam, hogy tudniillik kizárjam őket. Mert azt mondom, nagyon jó lesz nekik, ha ki lesznek zárva. Ez éppen olyan dolog, mint amit valahol olvastam, — nem akarok itt most külpolitikai vonatkozásokba elkalandozni — hogy hazamehetnek ugyan a zsidók, de nem ülnek le velük egy asztalhoz. Hiszen a zsidó örül, hogy nem kell neki azokkal leülnie, örül, hogy nem látja őket. (Derültség.) Mélyen t. Képviselőház! Tisztelt képviselőtársam azt mondta többek között, hogy ezeket mentesíteni kell a katonai szolgálat alól, a hadsereget meg kell pucolni a zsidó tartalékos tisztektől és zsidó elemektől. Akkor nagyon jól járnak! Akkor az én fajtám pucolja a lovat, az én fajtám tartja rendben a kaszárülése 1939 november 9-én, csütörtökön. nyát és egyebeket, ők meg a korzón sétálgatnak. Igenis, be kell rukkoltatni őket külön zsidó századokba, de keresztény tisztek vezetésével és végezzék ezeket a munkákat, hogy ezáltal az a becsületes magyar ember eleget tehessen katonai szolgálatának. (Kabók Lajos: Sárga foltot a nadrágjukra! Még azt is!) Elnök: Kérem Kabók képviselő urat, méltóztassék a közbeszólástól tartózkodni. Meskó Zoltán: Én nagyon örülök ennek a közbeszólásnak, mert módomban van ismét összetalálkozni régi barátainkkal. Eszembe jutott egy dolog. Nagyon furcsának találom és őszintén szólva az utóbbi időben figyeltem meg, hiszen négy évig Gömbös jóvoltából kimaradtam a Házból. Más volt a légkör. Amikor visszajöttem, feltűnt nekem, hogy egy belső szelekció történt a szociáldemokrata pártban. Ük szintén meghozták a belső zsidótörvényt, (Derültség.) Itt már nem látok zsidókat a szociáldemokrata pártban, de úgylátszik, Kabók képviselőtársam, hogy ez a szellem még nem egészen füstölődött ki. (Derültség. — Kabók Lajos: Ne beszéljen a vallásról! — Az elnök csenget.) Én nem a vallásról beszélek, nem tudom, hogy a képviselő úr milyen vallású. Elnök: Kérem Meskó képviselő úr, méltóztassék a honvédelmi tárcával foglalkozni. Most nem; a zsidótörvényt tárgyaljuk. Meskó Zoltán: Én azt hiszem, a honvédelmi tárcánál a katonás szellem a lényeg, már pedig katonás szellemet nem lehet kívánni ott, ahol ilyen közbeszólások hangzanak el, mint amilyent az előbb hallottam, amelyek gúny tárgyává tesznek egy felfogást. (Kabók Lajos: Ez túlzás!) Bocsánatot kérek, nem túlzás, mert a magyar zsidóknak is igazuk lenne ebben az esetben. Azt mondják ugyanis, hogy mindenből kizárják őket és a hazát védjék? Ne védjék az én hazámat, megvédjük majd 'mi magyarok magunk a mi hazánkat. (Taps a középen.) vitéz Makray képviselőtársam felolvasta a Kormányzó úr őfőméltóságának — amint ő mondotta — márványba vésendő szavait. Én a képviselő úr felfogásában ebben a kérdésben száz százalékig osztozom. Az én véleményem szerint a kaszárnyában semmiféle röpcédulának nincs helye. (Ügy van! Úgy van!) Aki a kaszárnyába politikai okokból vagy célokból bemegy, azt le kell csukni, (Helyeslés-) azt nem szabad kímélni, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) mert ima az egyik párt megy be, holnap a másik. Teljesen felesleges ma a kaszárnyákba röpcédulákkal bemenni s így a szélsőjobboldal cégére alatt egészen másirányú propagandát bevinni. (Ügy van!) Mindkettőt elítélem. Nincs rá szükség, mert szent meggyőződésem, (Reibel Mihály: Kommunista módszer!) hogy ma a honvédtisztikar száz százalékig fajvédő, száz százaiékiír keresztény, abszolút magyar, kormányzóhű és becsületes. (Felkiáltások a balközépen: Éljen a honvédtisztikar! — Taps.) A tárca költségvetését, sajnos, nem fogadhatami el. Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: vitéz Zerinváry Szilárd! Elnök: vitéz Zerinváry Szilárd képviselő urat illeti a szó. vitéz Zerinváry Szilárd: T. Ház! Az egyes tárcák költségvetését általában két tényező szokta meghatározni. Az egyik a konkrét szükségszerűség, a másik az ország gazdasági helyzetébe beilleszkedő pénzügyi lehetőségek ke-