Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-48

510 Az országgyűlés képviselőházának 4-8. az, hogy az óvadék kérdésével éppen a középosztálynak ós az elszegényedett magyar intelligenciának a gyermekei vannak megakadályozva abban, hogy a magyar nemzeti hagyományokat őrzők legkeményebb rétegéhez csatlakozzanak, mint élettársak. Tehát ebből a szempontból én kérném a honvédelmi miniszter urat, méltóztassék megfontolni, nem lehetne-e bizonyos engedményeket tenni, mert éppen ezek a családok, akik talán magyarságuk érdekében a legtöbbet áldozták, kerülnek sokszor nagyon nehéz helyzetbe. A beosüíetügyi eljárások egyszerűsítése is kívánatos volna, amennyiben sokszor a tisztikar egyéb elfoglaltsága miatt túl hosszadalmas egyes ügyeknek elintézése. Már pedig akár bűnös az a tiszt, akár nem, az a kívánatos, hogy egy ilyen megbélyegző eljárás mihamarabb véget érjen. A háborús tisztikar igen keserves és súlyos helyzetben van, mert van még ma is olyan tiszt, aki két-három évig harcolt a világháborúban, azóta megszakítás nélkül szolgál és még mindig nem érte el a törzstiszti rendfokozatot. Például az 1916-ban bevonult önkéntesek, akiket a háború alatt ténylegesítettek. Ezek a tisztek ma már 4a—44-ik évükben vannak és fizikai teljesítőképességük sem olyan, amely_ egy századparancsnok fizikai teljesítőképességének megfelel. Mert mi nagyon jól tudjuk, hogy a mai követelmények mellett egy századparancsnoknak testileg teljesen egészséges, munkabíró embernek kell lennie, különben a fáradságot nem bírja úgy, mint legénysége és a tiszti tekintélyre nézve talán hátrányos, ha egy 43—44 éves törődött ember nem bírja végrehajtani ugyanazt a fizikai teljesítményt, amelyet a századnak végre kell hajtania. A magyar tiszt jellemvonása ugyanis az, hogy mindig példaképe akar Lenni a legénységének. (Helyeslés.) A szolgálatra meg nem felelő tisztek azonnali nyugdíjazása által a tisztikar előmeneteli lehetősége javulna, mert az ilyen tisztekkel való kísérletezés valószínűen nem vezet eredményre. Azonkívül az egyes beosztásokban a tiszteknek hosszabb megtartása volná kívánatos, különösen a vezérkari beosztásban, mert a gyakori áthelyezések által, amikor valaki tényleg megismeri annak a beosztásnak minden egyes ágazatát és minden fogását, ha új beosztásba kerül, ott kétségtelenül érvényesíteni fogja minden egyes beosztásában szerzett tapasztalatát, de talán sokkal jobban tudná, ha hosszabb időn keresztül, ugyanabban az állásban érvényesíthetné az abban a beosztásban szerzett tapasztalatait. Szükségesnek tartanám tiszteknél és altiszteknél is a kötelező névmagyarosítást, mert ezzel is dokumentálnák, hogy igenis a magyar királyi honvédség színmagyar. (Ügy van! úgy van! Helyeslés.) A vezérkar utánpótlásánál fbizonyos reformokra volna szükség. Ajánlok egy megoldási lehetőséget, — talán keresztülvihető — hogy tudniillik a főtisztek részére a hat szolgálati év után, a régi hadtestiskolához hasonlóan, egy tanfolyam állíttassák fel és akik azt sikeresen és kiválóan elvégezték, szintén jöjjenek tekintetbe a hadiiskolába való felvételnél. A kiváló minősítésű századosok közül azok, akik a törzstiszti tanfolyamot is kiválóan végzik el, talán szintén alkalmasak és méltók lennének vezérkari beosztásra. A tisztikarnak ezenkívül bizonyos fokig sérelme az úgynevezett szamárlétra, hogy tudniillik a nyugdíjazásig mindenki a hadülése 1939 november 9-én, csütörtökön. | apródiskolában vagy a Ludovikában megszerzett rangsor szerint megy előre. Talán változtatna a helyzeten, ha például a törzstiszti tanfolyam elvégzése egyben megváltoztatná x a rangsorban azt a helyet, amivel az illető tiszt annakidején a katonaiskolából kikerült. A megnagyobbodott hadsereg részére megfelelő számú korszerű laktanya építése lenne szükséges. (Szőllősi Jenő: Nagyon fontos!) Ezekben a laktanyákban feltétlenül szükséges lenne uszoda, mert a magyar legénységnek körülbelül 50%-a nem tud úszni és sokszor az életét mentheti meg, — magam is tapasztaltam a háború alatt — aki tud úszni; a higiénia szempontjából is feltétlenül szükség lenne erre. Igen megnyugtatná a tisztikart, ha a szervezési változtatások előzetes megbeszélésénél a tapasztaltabb csapattiszteket is meghallgatnák és az Ó tapasztalataikat is figyelembe vennék. Nagyon jól tudom, hogy a honvédelmi miniszter úrnak is gondja van a tiszti létszám kiegészítésére és ezért én csak arra kérem, hogy kövessen el mindent a tiszti és altiszti létszámnak mielőbbi megfelelő felemelésére. A továbbszolgáló tartalékos tisztek és tisztesek szolgálati idejének letelte után állami ós egyéb helyeken való elhelyezkedésüket biztosítani kellene, mert így a 3ava maradna vissza továbbszolgálásra, nem pedig az, aki úgy érzi, hogy ő úgy sem tud elhelyezkedni .és megélni a polgári életben, tehát amíg lehet, elhúzza a honvédségnél. Ezzel nem akarom megsérteni azokat, akik ma önként bennmaradtak továbbszolgálásra, de tény az, hogy sokkal magasabb nivójú továbbszolgáló tisztek és tisztesek lennének, ha biztosítva lenne a katonaságból való kiválása után az állami elhelyezkedés olymódon, hogy a honvédségnél eltöltött idő a nyugdíj szempontjából beszámítana. A honvédelmi minisztérium és a t magasabb parancsnokságok tiszti létszáma túlmagas és ezt a csapatok nagyon hátrányosan érzik. Egyes vénebb csapatrókák véleménye szerint állítólag azért hosszadalmas egyes ügyek elintézése a magasabb parancsnokságoknál, mert az ügyeknek nagyon sok referens kezén kell keresztülmenniölk, hogy munkakönyvükben nagy eredményt produkáljanak. (Derültség.) A csapatok általános sérelme, hogy bár rendelet van kiadva az újoncok szakma szerinti igazságos elosztására, ezt a rendeletet állítólag nem tartják be mindenütt olyan mértékben, ahogyan azt a, csapatok érdeke megkívánná. Fontos lenne a lópótlás rendezése. Előfordul, hogy igen sok pótló néhány hónap mulya már selejtezésre kerül és ezért az volna a javaslatom, hogyha ilyen eset megtörténik, akkor a bizottságot kellene anyagilag felelőssé tenni. Ez ugyan csak néhány szórványos eset, amiből általánosítani nem lehet, de nekem magamnak is voltak személyes tapasztalataim. A lovasság a kevert takarmányozási rendszert nem tartja alkalmasnak, elsősorban azért, mert rossz, másodsorban mert a harctéren amúgy is keresztülvihetetlen. Az anyagellátás és utánpótlás zavartalansága szempontjából az ezred és a magasabb kötelékek csapatait gépesíteni kellene. Nagyon jól tudom, hogy ez anyagi kérdés és nem én találtam ki, hogy erre szükség van, csak felhívom a honvédelmi miniszter úr figyelmét, hogy amennyire lehet, ezt a gépesítést sürgesse.