Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-48

Az országgyűlés képviselöHzának 48. ülése 1939 november 9-én, csütörtökön. 505 ről. Ebben a könyvében elmondja, hogy egészen a merseburgi csatáig óriási hadászati és harcászati fölényben álltak mindig a magyarok a nyugati népekkel, így a németekkel szemben is ós csak a magyaroktól eltanulva ezt a felsőbb katonai szellemet tudták azután a merseburgi csatában a magyarokat legyőzni. Európa katonai nevelői voltak a hun és török népek. A rómaiak, a hunok, avarok és magyarok nevelték katonává Európa germán és szláv népeit; ezt a tényt nem engedjük elvitatni. (Ügy van! Ügy van!) Az is bizionyos, hogy a történelem során a magyar akkor veszített csatákat, amikor ez a magyar katonai szellem meggyengült (Ügy van! Ügy van!) és amikor idegenből importáltunk katonai formákat, amikor mi is páncélba öltöztünk, akkor a fölényes mongol és török hadvezetés legázolt bennünket, mert Szubutájnak és Batu kánnak fényes keleti katonai géniuszával szemben a nyomorúságos, lassú nyugati módszerű hadviselés nem volt elegendő. Mindig akkor támadt fel, mindig akkor tudott a magyarság újból a maga történelmi magaslatára emelkedni katonailag, amikor visszatért a régi magyar katonai formákhoz; még akkor is, amikor a magyar állam, ha nem is közjogilag, de ténylegesen szinte beleolvadt a habsburigi birodalomba. Mária Terézia alatt, amikor megjelentek a magyar huszárok Európában, ismét Európa katonai nevelőivé lettek. (Gr. Apponyi György: Bevonultak Berlinbe.) Utoljára 1848-ban ez az ősi magyar katonai szellem, ez a magyar katonai gyorsaság, ész és fölény és Görgey gyökeres magyar géniusza volt az, amely nem engedte, hogy a magyar szabadságharc nevetségbe fulladjon és ez tette lehetővé az egész világtörténelem egvik legszebb és elsősorban a XIX. sziázad leghatalmasabb felkelésének és szabadságharcának megvalósulását, (Ügv van! Ügy van!) T. Ház! Méltóztassék itt nekem megengedni, hogy azt mondjam: ennek a magyar fajnak ma két törzse van. a régi magyar nemesség ós még sokkal inkább a magyar parasztság. Ne vegye tőlem senki rossznéven, ha azt mondom: ez az ősi két törzs kevéssé van képviselve ma a magyar tisztikarban. (Ügy van!_ Ügy van! — Pándi (Pölcz) Antal:'Az aradi tizenhárom között is volt más! — Elnök csenget.) Kérem az igen t. miniszter urat is, ne vegye rossznéven, ne vegye másnak, mint a magvar lelkiismeret aggodalmaskodó kiáltásának azt a megállapításomat, hogy nem egészen szerencsésen történik immár két évtized óta a fiatal miagyar tisztikar kiválasztása. A magyar fajta két ősi törzse, amint mondottam, a magyar nemesség és a magyar parasztság; ezek hordozzák az ősi magyar katonai képességeket; ebben különbözünk más népektől. Az ő tehetségeiket nem tudiuk nélkülözni. Van valami részemről közelebbről nem ismert katonai jogszabály, amelynek érvényesítése azt hozza magával, hogy elsősorban tiszti gyermekeket, másodsorban tisztviselői gyermekeket kell felvenni a katonai középfokú és felső iskolába, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy középosztályunk sajnálatos elárjásodása miatt a törzsökös masryarság mindjobban kiszorul a magyar tisztikarból és a magyar katonai vezetésből. Gömbös Gyulával sokat beszéltem és vitatkoztam erről a kérdésről. Kértem

1 őt, vessen véget ennek a folyamatnak. Nem lehet igazán nagyvonalú magyar honvédelmi politikát folytatni azok nélkül, akik nem az iskolában, hanem az anyjuk tejével szívják magukba az igazi magyar katonai szellem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. nélkülözhetetlen őselemét, az ezeréves katonai ösztönt és a vérbeli hagyományt. (Ügy van! Ügy van!) A tiszti és tisztviselői réteg túlságosan szűk réteg ahhoz, hogy túlnyomórészt ennek gyermekeiből alkossuk meg a jövendő magyar tisztikart. Mi lett volna Napóleonból, ha egyesegyedül a saint cyri fényes katonai iskola növendékeiből kellett volna kiválogatnia a maga marsalljait, és vájjon Mátyás király hadjáratai hogyan sikerültek volna Kinizsi nagy tehetsége nélkül, aki egyszerű jobbágyfiú voltl Nevetséges és tűrhetetlen állapot volna, hogy a törzsökös magyarság éppen a magyar géniusz ősterületéről szoruljon ki mindjobban, a felső katonai szolgálatból és a tisztikarból. A magas színvonalú magyar katonai kultúrának csak hanyatlása következhetnék be előbbutóbb egy olyan fejlődéssel, amelynek során Csonka-Magyarországon legalább 75 százalékban nem törzsökös magyarokból alakul a tisztikar, főleg pedig a felső vezetés. Tudom, hogy szép és nagyszerű munka folyik a magyar tisztikarban, a kaszárnyákban és a gyakorlótereken. A kárpátaljai előrenyomulás ós az úgynevezett szlovák repülőtámadásnak villámgyors és maradéktalan elintézése mindnyájunk büszkesége, (ügy van!) Hanyatlás tehát egyelőre nincs, ezt megállapítom, de állítom _ viszont, a magyar katonai szellem és teljesítmény történelmi csúcsára nem lehet feljutnunk, a magyar faji erők nagyobbarányú részvétele és érvényesítése nélkül honvédelmi politikánkban és rendszerünkben. (Ügy van! ügy van!) Kérem a miniszter urat, tegye megfontolás tárgyává ezt az én lelkiismereti parancsként előadott kérésemet és aggodalmamat. . , Végül pedig Zrínyi szavával fejezem be beszédemet: »Fegyvert! fegyvert! fegyvert! — és jó vitézi rezoluciót!« (Éljenzés és taps a baloldalon. — A szónokot üdvözlik.) i Elnök: A vezérszónokok közül ki a következő szónoki _ . _, Nagy Ferenc jegyző: Vitéz Csicsery-Konay István! „ _ . , , , Elnök: Vitéz Csicsery-Rónay István képviselő urat illeti a szó. ; Vitéz Csicsery-Rónay István; T. Haz! A megelégedés érzése tölt el akkor, amikor a honvédelmi tárca költségvetését tárgyaljuk, mert ez

k amint az előadó úr is mondotta, az első alkalom, midőn a független Magyarország önálló hadseregének fenntartására, ellátására és kiképzésére szolgáló költségeket a magyar törvényhozás minden idegen befolyás és beavatkozás nélkül, szuverénül szavazhatja meg. Előttem szólott igen t. képviselőtársam a honvédelmi költségvetés ellen szólalt fel s külföldi kölcsön felvételét ajánlja honvédelmünk továbbfejelesztése céljából. Én ma is azon a véleményen vagyok, amelyen voltam 1924-ben. amidőn Gömbös Gyula boldogult vezérünkkel együtt a külföldi kölcsön felvételét, — mert az ellenőrzést és beavatkozást okozott volna a mi belügyeinkbe — elvetettük. De ma nem is tudom elképzelni, hogy egy ilyen külföldi kölcsön felvétele olyan egyszerű lenne. Mielőtt a költségvetés tárgyalására rátérnék, méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden vázoljam a húsz év alatt történteket, kizárólag katonai szemszögből vizsgálva. Az 1918. évi összeomlás után a magyar csapatok nagyrésze a legnagyobb rendben és fegyelmezetten jött vissza a határunkra, ott azonban szocialista fogadó-küldöttségek a tisztikart a 77