Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-46
Melléklet a Képviselőház 1939. évi november hó 7-én tartott 46-ih ülésének naplójához. A nemzet nagy halottjának, pusztaszentgyörgyi és tetétleni dr. Darányi Kálmánnak, az Országgyűlés Képviselőháza elnökének végtisztességén, 1939. évi november hó 7-én, az Országház kupolacsarnokában elmondott gyászbeszédek. Ravasz László dr., a dunamelléki református egyházkerület püspökének, a Felsőház tagjának gyászbeszéde: Az Ige világosan megmondja nekünk, hogy életpályánkat,, a földtől az örökkévalóságig terjedő közön, két arc szegélyezi: Ádám és Krisztus arca. Részesei vagyunk Ádám arcának és végzetének: ez az örök emberi bennünk; részesei lehetünk a Krisztus arcának és dicsőségének: ez a váltság, az ember fölött győzedelmeskedő isteni kegyelem. Ádám és Krisztus örök ellentétét csak a belső ember lassú átalakulása hidalhatja át. Ez az összekötő átalakulás az élet láthatatlan drámája; s benne jelentkezik lényünk belső ellenmondásának kiengesztelő megoldása. Ezt mutatja a Darányi Kálmán élete is: egyénisége, életsorsa és az ezekben munkálkodó kegyelem. Ha Darányi Kálmánra gondolunk, mindig egy nyugodt, figyelő arc áll előttünk. E nyugodt figyelésben benne van az ő egyéniségének a magva: a figyelő ember gyökerében különbl'zik a világtól s a világgal öntudatosan egyetlen egy ponton kapcsolódik össze. Olyan, mint egy bezárt vár, amelybe egyetlen felvonóhíd vezet s az Öntudat áll őrt a híd mellett. A figyelő ember állandó készenlétben van. Családi címere az őrdaru; féllábában követ tart a daru, a legéberebb madár, hogy el ne nyomja az álom. A figyelő emberre nem jelentéktelen a világ, rendkívüli fontosságot tulajdonít a dolgoknak és eseményeknek, de semmiképpen nem engedi, hogy azok úrrá legyenek felette. A figyelő ember józan, éber, elszánt. Semmi sem idegenebb tőle, mint az álmodozás, a riadalom vagy a könnyelműség. Van ebben az állapotban valami függetlenség, s állandó lekötöttség, szabadság és engedelmesség. A figyelő ember bö^cs: minden érdekli, mindennek utána jár, mindent meg fog érteni, de nyugodt is: semmi sem ejti kétségbe, semmi sem hozza ki a sodrából; és hallgatag: semmi sem bírja rá fecsegésre, semmi sem töri meg hallgatagságát; egyensúlyozott: semmi sem veszi el a dolgok örök rendjébe vetett bizodalmát. Darányi Kálmán ilyen bölcs embernek született. Érzelmi életébe ki tudja honnan jött örökségképpen, belejátszott valami belső érzékenység, visszahúzódó, elzárkózó finomság. Nem tudott elkeveredni, tartózkodott a lírától, távol állott tőle az ömlengés. Nem tudott tömegérzéseket felszedni, kivetíteni, megjátszani, irtózott a szereptől, zavarta a dobogónak hangerősítő játéka, jobb szerette, ha nem látták, mintha nézték s az tetszett volna legjobban neki, ha észrevétlenül jelenhetik meg és észrevétlenül alakíthatja a világot. Szótlanul, észrevétlenül állott őrhelyén, akár a lövészárokban, akár a magyar politikai élet csúcsán s hihetetlen szívóssággal végezte kötelességét, sohasem különböztetve nagy és kicsiny munka között s éppen ezért sohasem nagyolva és sohasem kicsinyeskedve. Ilyen emberi tulajdonságokkal indult cl Darányi Kálmán különös é T ete felé. Sorsa egyenletes emelkedés és hirtelen összeomlás. C aládjában minden ágon a magvar föld szeretete örökletes. Ez a föld otthont ad, az otthonban család él, a családban szent hagyományok és nagy kötelezések szállnak nemzedékről nemzedékre. Meghalni meg lehet, de ezekbez hűtelenné válni nem lehet. Kora ifjú; ságától közszolgálatban állt s végzetszerű egyenletességgel emelkedett a legmagasbb polcig. Inkább félt az emelkedéstől,^ semhogy kéfi^'tgette volna; mindig készen állott a leszállásra, nembogy kaoaszVndott vnWa. Mint politikum sok ellenféllel elbánt anélkül, hogy haragudott volna rá s megállott a legmagasabb nolcon ané T kül, hogy irigyelték volna érte. Közéleti tisztasága egyik legnagyobb politikai értékünk volt s pályafutása nagy 73*
