Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-45

Az országgyűlés képviselőházának 45. •

lasztrális holdankint 100. 120 vagy 140 pengő Munkabért fizetnek ki, előnyben részesíttetnek. Szörény felfogásom szerint, ha egy birtokos holdaukint 5—6 vagy 7 mázsa munkabért fizet ktj megérdemli, hogy a többivel szemben elő nyös elbánásban részesíttessék. (Ügy van'S jobbk felől.) Ez elsősorban a gazdasági cselédség éö a mezőgazdasági munkásság érdekét szolgáljr. Ennek a rendelkezésnek a törvényjavac latba való beiktatásával, — hiszem — hogy a birtokost serkenteni fogjuk intenzívebb gazdálkodásra, de egyúttal stimulálni fogjuk megfelelő munkabérek és napszámbérek kifizetésére is. Közbevetőleg vagyok bátor megjegyezni, bogv a mezőgazdasági munkaárok megállapítására külön törvényjavaslatot kívánok a t. Ház elé hozni. (Jltalános helye slésJ Ennek a földbirtokpolitikai javaslatnak célkitűzései azonosak a telepítési törvényéivel. A. telepítési törvény célkitűzéseinek megfelelően elsősorban igyekezni kívánok a törpebirtokok területét megnagyobbítani, a törpebirtokokból egészséges kisüzemeket alakítani, amelyek alakítása szociális szempontból, de termelési szempontból is rendkívül jelentőséggel bír. Amint már említettem, a kisemberek érdekében átmenetileg be kívánom vezetni a kisbériét! rendszert. Ez a kisbérleti rendszer nem — új sem nálunk, sem a külföldön, hiszen hivatkozhatok arra, hogy Angliában a nagybirtok .^temes része, azt lehet mondani, nagy része. Kisbérletekben van hasznosítva, és hivatkozhatom elsősorban az Olaszországban lévő mezzadria birtoklási rendszerre, amely patriarchális viszonyt fejlesztett ki a földbirtokos és a bérlő között, s amely tulajdonképpen szintén kisbérleti rendszer. De a kisbérleti rendszer nálunk is meglehetős mértékben el van terjedve. Í3n magam is két ilyen jól működő kisbórlő-sznvetkezetet ismerek. Elsősorban kívánok rámutatni a mélykúti Okh. bérlőszövetkezetre, ahol 1000 kisember bérelt 7000 katasztrális holdat és meglehetős magas bért is fizet. Nyíregyháza városának is van ilyen bérlőszövetkezete, amelyet ugyancsak ismerek, és amely szintén kiválóan prosperál. Hangsúlyozom, hogy én a bérlőszövetkezeteken belül azt kívánom, hogy minden kisbérlŐ külön gazdálkodjék, hogy az ő egyéniségét minden körülmények kffjíütf megtarthassa. (Helveslés és taps.) A kisbérlőszövetkezet csak keret, amely arra k^ll hogv szolgáljon, hogv a bérletet a kisemberek megszerezhessék s a bérlők és a tulajdonosok között esetleg* felmerülő differenciákat kiegyenlíthessék. A kisbérloszövetkezetek száma Magyarországon, hála Istennek, állandóan szaporodik. Ma már 72 ilyen kisbérlőszövetkezet működik az országban, 35.000 katasztrális holdon. A kisbérleti rendszer fejlődéséi és haladását mutatja az is, hogy a földbirtokreform óta nagybérleteink száma csökkent, a kisbérietek területe pedig az országban 42.000 katasztrális holddal emelkedett. Ezzel kapcsolatosan azonban arra a szomorú tényre is rá kell mutatnom, hogy a bérbeadott területeknek körülbelül egyharmada kisbirtokból származik. A kisemberek szervezettség nélkül képtelenek nagybirtokot bérbevenni, mert sokszor olyan feltételeket is szabnak nekik, amelyeket nem tudnak teljesíteni. Ennek a következményét kívánom és a bérlőszövetkezetek megvalósításával kiküszöbölni és így kívánom lehetővé tenni, hogy a kisbérlők szövetkezeti alapon nagybirtokot is bérelhessenek. (Ügy van! Ügy van!) ülése 1939 október 27-én, pénteken. 461 T. Képviselőház! A törpebirtok kiegészítését feltétlenül szükségesnek tartom, elsősorban azért is, mert a törpebirtokosok a saját parcellájukból nem tudván megélni, ^ elmennek a munkapiacra, ott olcsóbban vállalnak munkát és a mezőgazdasági munkások életlehetőségét veszélyeztetik. A statisztika adatai szerint a törpebirtokosok saját üzemükben családi munkaerejüknek csak mintegy 40%-át használják fel. Már maga ez a tény is azt mutatja, hogy elsősorban ezeknek a törpebirtokoknak a kiegészítésére van szükség. A telepítési törvénynek egy igen fontos rendelkezése van, amelyet én minden mértékben meg kívánok valósítani és ez az áttelepítés kérdése. Ha Magyarország térképét nézzük, azt látjuk, hogy vannak itt olyan terüle tek, ahol a népsűrűség igen nagy és ezzel szemben vaunak olyan területek, ahol aránylag igen gyér a népsűrűség. Elsősorban a Dunántúlra gondolok. Természetesen az AlföT dön is vannak ilyenek, de az Alföldön a tanyavilág következtében más a nép gazdasági elhelyezkedése, mint a Dunántúl, ahol a latiiimdinmok új falvak létesítését eddig igen sok helyen gátolták. A telepítési törvény lehetőséget nyújt új falvak létesítésére, ezt a lehető séget én fokozottabb mértékben kívánom megvalóstíani. (Helyeslés jobb felől.) Falvakat kívánok létesíteni a gyéren lakott területeken, elsősorban a Dunántúlon. (Általános helyeslés és taps.) T. Képviselőház! Említettem már, hogy honvédelmi szempontból is rendkívüli jelentősége ván a helyes földbirtokpolitikának. Ezt különösen az elmúlt húsz év tapasztalatai mutatják. János Áron t. barátom gyönyörű felszólalásában Erdélyre vonatkozólag, más barátaim és képviselőtársaim pedig a Felvidékre vonatkozólag említették, hogy ott, ahol nagybirtok volt, a nagybirtok területét könynyen igénybe tudták venni a románok, illetőleg a csehek, míg kisbirtokokhoz sokkal nehezebben tudtak hozzányúlni. (Ügy van! Ügy van!) Ezek a szomorú tapasztalatok is mutatják, hogy honvédelmi szempontból is szükség van a földbirtokpolitika megvalósítására, amely az önálló, életképes kisgazdaságok számának szaporítására törekszik. A magyar katona mindig a legbátrabb, a legvakmerőbb volt. Ezt bebizonyította a háborúban, de bebizonyította most is a tavaszi események során szárazon és levegőben. (Ügy van! Ügy van!) A magyar mezőgazdasági lakosság soraiból a világháború alatt kevés volt a felmentett, tehát joggal elvárhatják tőlünk ezek az emberek, hogy az ő érdekükben megfelelő intézkedéseket tegyünk. (Taps a jobb' és a baloldalon.) Gondoljunk tehát arra, hogy ha az a magyar honvéd nemcsak hazáját, hanem saját otthonát és családi tűzhelyét is fogja védeni, (Ügn van! jobbfelől.) akkor — ha még leibet a bátorsásrniak és elszántságnak egy szuperlatívuszai felállítani — ez az elszántság mésr az eddiginél is nagyobb lesz. (Éljenzés és taps.) Ezt a törvényt sokan azzal a kritikával illetik, hogy túlradikális. (Élénk felkiáltások a hal- és a szélsőbnloldalon: No! No! — Meskó Zoltán: Csuk csáklyás mondhatja! — Zaj. — Elnök csenget.) A tegnapi nap folyamán valamelyik igen t. képviselőtársam említette, hogy ilyen értelmű brosúrákat kapott. (Ma-