Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-44
Az országgyűlés képviselőházának UU. 1 1939. évi október hó 17-én. vitéz Teleki Mihály s. k.« Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a földmívelésügyi miniszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a földmívelésügyi miniszter úr írásbeli válasza Tóth János képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat annak felolvasására. Megay Károly jegyző (olvassa): » Tisztelt Képviselőház! Tóth János ország-gyűlési képviselő úr 1939. évi augusztus hó 9-én interpellációt intézett hozzám a Kohner-féle parcellázás kárvallottainak tárgyában. Az interpellációban felvetett kérdésekre válaszom a következő: Az ingatlandarabolások engedélyezése és ellenőrzése 1927-ben még az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz tartozott. Ennek következtében az interpelláció tárgyára vonatkozóan a földmívelésügyi minisztériumban nem is állhatnak rendelkezésre adatok. Az interpellációra — miután az konkrét adatokat nem tartalmaz — csak általánosságban áll módomban választ adni. A parcellázás következtében kárt szenvedett ingatlanvásárlók, mint azt az interpelláló képviselő úr is helyesen állapította meg, minden bizonnyal a vásárlás után bekövetkezett mezőgazdasági válság következtében kerültek fizetési késedelembe és ennek folytán árverezték el ingatlanaikat. Amennyiben jfogerősen befejezett árverésekről van szó, ezeknek az eredményét közigazgatási határozattal — jogalap hiányában — már nem áll módomban megváltoztatni. Mégis, ha az interpelláló képviselő úr az árverésre vonatkozó közelebbi adatokat rendelkezésemre bocsátja és közli velem azt, hogy mikor, mely pénzintézet, milyen összegű hátralékért kiket árverezett el, készséggel fogom megkísérelni, hogy az illető pénzintézet az árverést szenvedettek részére elárverezett ingatlanaikat — ha máskép aem, esetleg haszonbérletként — juttassa vissza. Erre természetesen csak akkor van kilátás, ha az elárverezett^ ingatlanok még ezidőszerint is az árverési pénzintézet tulajdonában vannak. Kérem a t. Házat, hogy írásbeli választómat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1939. évi október hó 16-án. vitéz Teleki Mihály s. k.« Elnök: Félteszem a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszteri írásbeli választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik az iparügyi miniszter úr írásbeli válasza Szentiványi Lajos képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat annak felolvasására. Megay Károly jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Szentiványi Lajos országgyűlési képviselő úrnak a szappan kis- és középipar nyersanyagellátása tárgyában a képviselőház 1939. évi július hó 29-iki ülésén előterjesztett interpellációjára a következő választ adom: Már az 1937. évben jelentkezett a kis- és * középszappaniparosoknak egy csoportja azzal a kívánsággal, hogy sajátmaga óhajt gondoskodni a szappanfőzéshez szükséges zsiradékoknak beszerzéséről központi szerv útján. A kormány hajlandó volt az e csoport nevében jeülése 1939 október 26-án, csütörtökön. 455 lentkező szövetkezetet felruházni azzal a joggal, hogy az ipari szappanfőzésben használatos kókuszolaj külföldi nyersanyagát, a koprát — amelynek forgalma devizagazdálkodási okokból szigorú ellenőrzés alatt van — scz ott . tömörült iparosok számára külföldről beszerezze és közöttük szétossza. Nehogy azonban ebből a nemesdevízával fizetendő nyersanyagból a szükségesnél több jöjjön be az országba, a líormány intézkedése előtt hitelt érdemlő adatok alapján megállapítani kívánta a szövetkezetbe tömörült kis- és középüzemek tényleges nyersanyagszükségletét. A szóbanlévo üzemek termeléséről és zsiradékszükségletéről azonban a hiányos adatszolgáltatás miatt nem sikerült képet kapni. Mégis, hogy egy kisiparos se szenvedjen hiányt, az 1938/39. gazdasági évben a kormány engedélyt adott a szövetkezetnek 60 vágón kopra behozatalára. Emellett a kis- és középszappanüzemek számára az 1938/39. gazdasági évben más forrásból is biztosított a kormány nyersanyagot, így koprát is. Néhány hónappal ezelőtt egy új szövetkezet: a Keresztény Szappaniparosok Nyersanyagellátó, Termelő és Értékesítő Szövetkezete jelentkezett az iparügyi minisztériumiban azzal a kívánsággal, hogy a szövekezet a folyó gazdasági évben 215 vágón koprát az országba behozhasson és azt a kis- és középiparosok között szétossza. Nem szükséges itt bővebben szólnom arról, hogy mi a kormány álláspontja a kisipar támogatásának kérdésében. A magam részéről is kijelentem, hogy a legmesszebbmenőén hajlandó vagyok támogatni a kisipar abbeli törekvését, hogy önmaga fedezze nyersanyagszükségletét arra megfelelő központi szerve útján. Ez a szerv természetesen alkalmas lehet arra is, hogy az egész kis- és középszappanipart ellássa koprával és egyéb r nyersanyagokkal. A devizagazdálkodásban érvényesítendő köteles gondosság és takarékosság azonban szükségessé teszi annak megállapítását, hogy a szövetkezet által felsorolt közel 120 iparos mennyi szappant termel s ehhez valóban mennyi koprára van szükség. Szükség van erre az ellenőrzésre még azért is, mivel a szövetkezet által ellátandók jegyzékében szerepelnek az alkalmi és házi szappanfőzők is, akiknek feladata az illető környék hulladékzsírjainak feldolgozása, s akik közül sokan kókuszolajat alig, vagy egyáltalában nem használnak fel. Felhívtam tehát újólag az alakulást, hogy bocsássa rendelkezésre az ellátni kívánt üzemek termelési adatait, amelyek alaDJán lehetséges lenne a szappanipar e csoportiának tényleges nyersanyagszükségletét megállapítani és a kérdést méltányos és célszerű módon renI dezni. Ezek az adatok (melyeknek első ibekérése két évvel ezelőtt történt) máig sem érkeztek be s így az érdekelt kis- és középiparosságot j értekezletre hívtam össze, s közöltem velük azt r az eljárási módot, mely a kérdés megoldását | lehetővé teszi. Ezt a megoldást azr interpelláló képviselő I úr, valamint az értekezleten megjelent kisiparosság is tudomásul vette. Budapest, 1939. évi október hó 17-én. — ; Varga s. k.« _ i _ !
