Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

Az országgyűlés képviselőházának hU. i süiik népünkön — hogy szorgalmával uiiu- i denki becsületes hajlékot és tisztességes megélhetést tudjon családjának teremteni. (Helyeslés Ö középen.) így építsük Magyarországot erőssé, hogy sem külső, sem belső ellenség soha ne okozzon itt olyan megrázkódtatást, amilyenben a magyar nemzetnek ezer éven keresztül sokszor része volt. Bízom a {miniszterelnök úr adott szavában, hogy ez a: javaslat egy folyamatnak a része, (Paczolay György: Hosszú folyanmt!) és kérem, képviselőtáíraimat, dolgozzunk azért, i hogy ezt meg is tudjuk valósítani. Ezért a törvényjavaslatot elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen, — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik:? Megay Károly jegyző: Simon Ferenc! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Ki a következő? Megay Károly jegyző: Virágh Béla! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Ki a következő? Megay Károly jegyző: Csorba Sándor! Elnök: Csorba Sándor képviselő urat illeti a szó. Csorba Sándor; T. Képviselőház! Az a magas színvonalú vita, amely e törvényjavaslattal kapcsolatban pro és contra elhangzott, méltán bizonyítja azt, hogy ilyen, mind hordereje* mind pedig későbbi kihatásai tekintetében alig lemérhető törvényjavaslatot régen tárgyalt a Ház. Tudatában van az egész Ház annak, hogy ez a törvényjavaslat gazdasági kihatásaiban a társadalom szerkezeti összc

: tételében gyökeres változásokat fog előidézni. Azok, akik a magyar falu életét objektíve vizsgálják, kétségtelenül megállapíthatják, hogy nincs meg többé az a patriarkális jóviszony a falusi kisember és a birtokos között, amely a múltban megvolt. Ennek okát természetesen a földkérdésben kell keresni. Ez a súrlódási felület azonban nemcsak a magyar falu életére hat károsan, hanem károsan befolyásolja a magyar nemzet egyetemes életét is. Őszintén megvallom, hogy ha nem ismerném azokat a fontos mellékkörülményeket, amelyeket e törvényjavaslattal kapcsolatban mérlegelnünk kell, akkor magam is kétségtelenül rögtön a magántulajdonbaadás mellett törnék lándzsát, mert meg vagyok győződve arról, hogy a magyar földmíves azon a földön, amelyet sajátjának mondhat, jobban fog dolgozni, lelkiismeretesebb munkát fog végezni és többet fog produkálni. De arról is meg vagyok győződve, hogy abban a magyar földmívesben, aki földtulajdonossá válik, a magántulajdonnak egy lelkes apostolát nyerjük. Ha mindezeket a fontos mellékkörülményeket sem hanyagoljuk el, amelyek összefüggnek ezzel a kérdéssel, akkor arra a megingathatatlan meggyőződésre kell jutnunk, hogy ez a törvényjavaslat bölcsen és okosan halad a megoldás felé ezen az egyediül célratvezető úton. Nem lehet elhanyagolnunk azt a többezeréves tapasztalatot sem, hogy egy gazdaság csak úgy tud prosperálni, ha bőséges fundus instructúsa van. Ha azonban a iföldmíves szerény kis tőkéjét földvásárlásra volna kénytelen fordítani, akkor hamarosan összeütközésbe jutna a gazdasági élet rideg törvényeivel s ennek következtében nem érnénk el azt a oelt, amelyet e javaslattal magunk elé tűztünk. Ebből a szempontból is rendkívül okosnak es lése 1939 október 26-án, csütörtökön. 440 bölcsnek tartom tehát, hogy az apró haszonbérletek útján való juttatást vettük a törvényjavaslat alapintenciójává, mert így módot adunk neki, hogy munkálkodjék, gazdálkodjék és gyarapodjék, hogy idővel egészséges tulajdonává válhassék az annyira áhítozott magyar földnek. Hogy mennyire fontos az instrukció, arra már Szent István királyunk királyi rendeleteiben is rámutatott. Amikor ezer évvel ezelőtt megszervezte a plébániákat, ugyanakkor ő királyi rendeletében megszabta azt is, hogy minden plébániához hány ökör tartozik. Ez, mutatja, hogy nem a holdak mennyisége számít, hanem az, hogy kellő ós bőséges, jó instrukció legyen. Felmerül az aggódó hazafi lelkében az a kérdés, hogy kinek és mennyit juttassunk. Nézetem szerint itt imperative, mutatja a helyes utat a rendelkezésre álló föld mennyisége, mezőgazdasággal foglalkozó népességünk nagy sűrűsége és az a politikai célszerűség, hogy minél több önálló, politikailag alkotó exiszteneiát hívjunk életre. (Ügy van! Úgy van!) Űgy érzem, hogy a nemzet egyetemes érdeke, de a kisember érdeke is azt kívánja, hogy itt kérlelhetetlenül minden mellékszempont nélkül keressük a helyes utat. Azt tartom, hogy tekintettel az előbb felhozott körülményekre, nekünk főleg a törpebirtokokat kell kiegészítenünk arra a területnagyságra, amely biztos megélhetést nyújt a családnak és garanciául szolgál, hogy gondolkodásuk polgáriasabb legyen. Ha főleg nincsteleneknek adnánk a földet, akkor sokkal több földre volna szükségünk, hogy ezt a célt el tudjuk érni. A nincsteleneknél nagyon bölcs dolognak gondolom a juttatást a házhelyakció révén. Különben is maradnak nagybirtokok, amelyeket később intenzívvé tehetünk a felszabadult birtoktestek ellenszolgáltatási árának beruházásával. Aki figyelemmel kísérte e javaslat körüli vitát, sajnálattal állapíthatta meg, hogy az egyes szónokok, nem annyira a nagybirtok, mint inkább a nagybirtokosok ellen ütöttek meg ellenszenves hangot. Az a meggyőződésem, hogy szubjektivitásunkkal nem tettek jó szolgálatot az annyira fontos társadalmi béke fenntartásának. Matolcsy Mátyás képviselőtársam azzal utasította el a javaslatot, hogy az egy fanyar ízű gyümölcs. Válaszom erre az, hogy: de gustibus non est disputandum. Azonban azt kell feltételeznem, hogy az ő ízlésszerve a hibás, mert eddig még minden a magyar törvényhozás által adott nemes intenciója törvényt, zamatos gyümölcsöt, élvezhetetlennek talált. Ugyancsak ő hangsúlyozta, hogy a föld árát itt határozzuk meg mindjárt, a kataszteri tiszta jövedelem alapján. Fel kell tételeznem, hogy ő, aki ezekkel a kérdésekkel már régebben foglalkozik, tudatában van annak, hogy a kataszteri tiszta jövedelem csak a föld minőségét határozza meg, de nem annak értékét. Pedig a föld értéke a föld minőségén kívül a piaci viszonyoktól, a vasút közelségétől és egyéb mellékkörülményektől is függ. Ez a javaslat nagyon helyesen magas polcra helyezi az intenzív gazdálkodás fontosságát. Ezért nagyon hálás vagyok, mert úgy érzem, hogy a többtermelés révén előálló értékek primus inter pares-ként, egyéb körülményekkel együtt kultúránk, civilizációnk, nemzetünk anyagi és szellemi fejlődését fogják előmozdítani. Sajnálattal tapasztaltam, hogy