Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-44
Az országgyűlés képviselőházának UU. ban kellene lefektetni. A parlament mérlegelésére kell bízni azt, hogy mit és mennyit bír el a mezőgazdaság' ezekből a szociális terhekből. Vitatott kérdés az iparban is, hogy mikor kell szociálpolitikát csinálni: konjunkturális időkben-e, amikor a munkás rászorultsága kisebb és a munkáltatók teherbíróképesséae nagyobb, vagy pedig dekonjunkturális időkben, amikor a munkás fokozottabban szorul rá a védelemre, viszont a munkáltatónak csökken a teherbíróképessége. Ez a vita megvan hosszú évtizedek óta az ipari munkáltatók és munkavállalók között. Hogy konjunkturális vagy dekonjunktúrái!s időkben csináljon ak-e szociálpolitikát, a tekintetben Heinének arra a versére hivatkozom, amely két egymással céhhel ő atyafi vitájáról szól: egyik sem akarta megens-edni, hogy a másik fizessen helyette s végül megegyeztek abban, hoe'y e^vik sem fog fizetni. Ugyanígy a szociálpolitikát sem konjunkturális, sem dekonjunktúrái is időkben nem csinálták raisr. A birtoktalanok ellátásának ü^ye, speciálisan a mezőgazdasági szociálpolitika annál is inkább kell, hoa-y az állam fokozott gondoskodásának tárgva les-ven, mert a munkabérkérdésbeu nem állhatunk meg annál az álláspontnál, ahol ma vagyunk, hocy az ínségmunka adja meg a bcr szí«vonal«t, nem állhatunk metr annál a mai állapotnál, amikor a bérmegállapítás az egyes hivatalok tetszésére vagy nemtetszésére van bízva. A munkaidő kérdésénél is tovább kell mennünk, főleg a nyári és téli foglalkoztatottság kérdését kell rendezni; az egés-zséírvédelemmel, a munkás otthonával, munkahelyével, házhelyével, betegségi, öregségi, rokkantsági biztosításával is kell foglalkoznunk. Tagadhatatlan, hogy a mezőgazdasági munkás számára a betegség szinte teljesen elviselhetetlen s évtizedekre szóló anyagi romlást jelent. A mezőgazdasági szociálpolitikával összefügg az anya- és a gyermekvédelem, szorosan összefügg a munkanélküli segély kérdése és elsősorban a nagybirtokkal kapcsolatban az iskolának és a foglalkozásra bocsáthatóság korhatárának kérdése. Hozzátartozik a mezőgazdasági munkás jogvédelmének a kérdése, tigy a társadalmi, mint egyéni életében, mert ma a mezőgazdasági munkások ezrei tanács nélkül, a törvények ismerete nélkül, saját jogaik felől, a legteljesebb sötétségben élnek. Miért jobb ebben a tekintetben az ipari proletariátus helyzete? Azért, mert ennek szervezettsége nagyobb, mint a mezőgazdasági munkásságé. A XIX. század ipari vállalkozója annakidején teljesen idegen volt a nemesség felfogásában és ezért az ipari vállalkozóval szemben felmerülő igényeket nem törték le olyan miértekben, mint a mezőgazdasági munkásság jelentkező igényeit. Ezzel az ipari vállalkozóval szemben csak két követelmény volt: az egyik az, hogy fizessen annyit, amennyit ki lehetett préselni belőle, ennek a fizetésnek felső határa azonban oly módon nyerjen megállapítást, hogy ez ne legyen csáberő a mezőgazdasági munkaviszonyok elől a városba menekülni akaró és még felszabadult állapotában is »szökött jobbágy«-nak tekintett mezőgazdasági munkás felé. Rézler Endrének a magyar; nagyipari munkásság kialakulásáról szóló könyvé^ ben van egy szakasz, amely ezekkel az ipari vállalkozókká,! való bánásmódról beszél és azt mondja, hogy elvitték ezeket sokszor az úriKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. ülése 1939 október 26-án, csütörtökön. 445 szék elé, »ahol a nemesség érvényesíthette a vagyonszerzést és munkát lenéző világfelfogását«. (Zaj jobbfelől.) Nem szociáldemokrata szerző írja ezt, t. Képviselőház, azt hiszem, tehát, önök is elfogadhatják ezt a megállapítást. Az bizonyos, hogy a szervezés tekintetében a mezőgazdasági munkás a felszabadítás után is jobbágy maradt. Ha megadták is neki a szabad költözködés jogát, aki azt felhasználta, az bemenekült a városba, mert otthon megélni nem tudott, akiben pedig kisebb volt a vállalkozói kedv, az belefásulva elfogadta azokat az állapotokat, amelyeket számára egy önző nagybirtok és egy rövidlátó közigazgatás megteremtett. Amíg ez a mezőgazdasági proletariátus nem keresheti >az összefogás, a szervezés útját, addig csak tragikus és csak anarchikus fordulatokra számíthat. Sajnos, ez a törvény is, amikor nem oldja meg a földibirtokreform kérdését, erre tanítja a mezőgazdasági proletariátust, elveszi hitét és bizalmát a békés eszközökben, meggyűiölteti vele azokat, akik a békés és nyugodt eszközök hitére és alkalmazására tanítják. Ez a javaslat a kirobbanás gondolatával játszik. A föld igazságos megoszlásának, a nagybirtok megszüntetésének gondolatát akarja kompromittálni ezek előtt az emberek előtt. Azt hiszem,, ez szörnyen nehéz és szörnyen veszedelmes játék ebben a pillanatban, a mai európai helyzetben, amikor két olyan nagyhatalom nehezedik határainkra, (Egy hang jobbfelől; Aha!) amelyek másként oldották meg ezt a kérdést. A menekülés és a a-vógyulás, a belső béke és a nyugalom ott rejlik, ahol megszüntetjük a nagybirtokot, földhöz juttatjuk >a földigénylőt, szociálpolitikával emberré emeljük az agrártermelés területén a mezőgazdasági robotost, (Egy hang a középen: Be nem szociáldemokráciával!) aki magát ma nem érzi embernek. Ha az igen t. képviselő úr közbeszólásában tőlem, szociáldemokratától kéri számon, hogy ezt a nagy átalakulást mi nem hajtottuk végre, akkor én azt mondom, hogy nagyon szívesen átengedem ezt a versenyt azoknak, akik hatalmon vannak és akiknek módink és eszközük, anyagi, gazdásági és más egyéb eszközeik megvannak arra, hogy ezt helyettünk megcsinálják. A javaslat azonban ennek elvégzésére semmiféle módon nem alkalmas, veszedelmes és rontó a maga hatásaiban. Mi tehát a javaslatot ezért nem tudjuk megszavazni és elfogadni. (Helyeslés balfelŐl.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Horváth Géza! Elnök: Horváth Géza képviselő urat illeti a szó. TT . • Horváth Géza: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor ebben a teremben először emelkedem szólásra, mint keresztény etikai alapon álló embernek, új képviselőnek, első szavam Isten felé száll és kérem segítségét arra, hogy sáfárk'íodásaimban vezessen. (Helyeslés.) Második szavam kerületem népéé, azoké a kis magyaroké, akik ott messze Békésben, a Körösök partján túrják a földet, a Sárrét szélén küszködnek a szikkel: kis masryarok, földmunkások, kis- és nagyobb gazdák, félig földmíves, félig kisiparos falusi emberek ezek. Ezeknek ianen, erről a helyről üzenem, hogy iparkodom az ő képviseletükben ehhez az ő nagy sorsdöntő kérdésükhöz néhány szóval hozzászólni. Harmadik szavam pedig — méltóztassék mep-enp-edni — kedves képviselőtársaimé, 1 (Halljuk! Halljuk!) akiket meg akarok vigasztalni azzal, hogy tekintettel az előrehaladott 67
