Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-44
438 Az országgyűlés képviselőházának 4 ma már!) Nem baj, én is felolvasom, nem voltam itt akkor. (Zaj jobbfelől.) Elnök: Méltóztassék nyugodtan meghallgatni a szónokot. -Bajcsy-Zsilinszky Endre: Talán vannak, akik nem hallották, de azt hiszem, htogy nem „ kétszer, hanem háromszor is érdemes volna elmondani, hogy a t. törvényhozó uraknak egy kicsit jobban a fülébe ragadnának ezek a számok. (Csizmadia András: Halljuk! Halljuk! — Egy hang jobbfelől: A statisztikák nem mindig egyformák! — Derültség.) Nem mi szoktunk sokat beszélni statisztikáról, hanem inkább a túlsó oldalon. Annyit mégis felolvasok ezekből az adatokból, hogy az Omge. 1936. évi üzemstatisztikája szerint 14—36%-kai is nagyobb volt a vizsgálat alá vont kisbirtok nyershozama, mint a nagybirtoké. A nagybirtok tiszta hozama is szintén mélyen alatta állott a kisbirtokénak. A nagybirtok tiszta hozama volt holdankint a Dunántúlon 3482 pengő, az Alföldön 31-42 pengő, a Felvidéken 34-22 pengő, a kisbirtok tiszta hozama pedig a Dunántúl 5399 pengő, az Alföldön 60*91 pengő, a Felvidéken 57'45 pengő. Ami még érdekesebb ennél, a nagybirtok nyershozamából jóval kevesebb került piacra, mint a kisbirtokéból; a nagybirtokból a Du, nántúl 723%, az Alföldön 66-3%, a Felvidéken 65%, a kisbirtokokból a Dunántúl 70-1%, az Alföldön 635%, a Felvidéken 66-7%. A kisbirtok tehát nagyobb száma és nagyobb terjedelme alapján abszolút számokban is fölébe kerekedik a nagybirtoknak, tehát teljesen téves ós hamis az az állítás, hogy a nagyvárosoknak ós általában a városoknak nyersanyaggal és mezőgazdasági termékekkel való ellátása szenvedne a nagybirtokok kisebbítésével. A nemzetgazdasági jövedelemben ugyanez a helyzet: a kisbirtok a nemzetnek a Dunántúlon 35%, az Alföldön 34%, a Felvidéken 48%-kal ad többet holdankint, mint a nagybirtok. A munkaköltségekre vonatkozólag is van itt statisztika, tudomásom szerint hivatalos statisztika, mert én ezeket Kerék művéből vettem és azt hiszem, valamelyik hivatalos statisztikai intézménynek az adatai ezek. A kisbirtokon a munkaköltség a Dunántúlon 12%-kai, az Alföldön 37%-kal, a Felvidéken 6%-kai több, mint a nagybirtokon. T. Ház! Sokszor beszélnek arról, hogy azért is konzerválni kell a nagybirtokot, mert a munkásember szaporodik jobban, mint a kisbirtokos. Legyen szabad ezt a nagyon elterjedt tévedést és néha rosszhiszemű beállítást meg, cáfolnom ezekkel a hivatalos statisztikai adatokkal: 100 gazdasági cseléd anyától 421 élve születés történik, száz 50—100 holdas anyától 416; száz 10—50 holdas anyától 376; száz 10 holdon aluli birtokos anyától 374 élve születés történik és 100 földnélküli mezei munkásanya csak 370 gyermeket hoz a világra. (Egy hang jobbfelől: Hát akkor ott kevesebbet hoztak világra!) Nyilvánvaló dolog tehát, hogy a kisbirtok megerősödése, még a törpebirtok megerősödése is a nemzet létszámát és elsősorban a proletárságba süllyesztett magyar faj létszámát szaporítaná. T. Ház! Befejezem beszédemet és még csak egy felhívást szeretnék intézni Magyarország nagybirtokos-társadalmához. A multat ez a nagybirtokosság bátran tekintheti példának. Mert kik voltak a legnagyobb birtokosok Magyarországon ezer év alatt? Először Szent István, aki a maga birtokából, — mert lényegében akkor ő rendelkezett teljesen, magánjogiLülése 1939 október 26-án, csütörtökön. lag is a nem nemzetségi földekkel, amelyeket állami tulajdoniba lefoglalt — ezen az óriási területen megteremtette a vármegyéket, a várispánságokat, ezeket honvédelmi, gazdasági és kulturális központokká tette a maga földjéből ós valóságos Collegium Hungaricumokat teremtett jóval Klebelsberg volt kultuszminiszter úr előtt, mert zarándokházakat^ templomokat, kolostorokat építtetett, nemcsak az országban, hanem külföldön, Ravennában, Rómában, Jeruzsálemben is. Mind ebből a pénzből, ebből a vagyonból. Szent István a maga vagyonából indította el végeredményben azt a nagy fejlődést, amelyből ma is élünk. És ki volt a másik óriási birtokos? Hunyadi János, aki világraszóló háborúkat vezetett ebből a pénzből. Szerző ember volt, igaz, rengeteg birtokot halmozott össze, de ebből tartotta fenn a nemzet hadierejének túlnyomó részét, ezzel hadakozott és győzött a törökök ellen. A harmadik óriási birtokos pedig Rákóczi Ferenc volt, aki ezt a birtokot egy elvért, a szabadságért és a nemzet jövőjéért zokszó nélkül odadobta. A múltban, a 48-as idők előtt a konzervatív gondolkodás — inint említettem — Dessewffy Emil munkájában 72 esztendőre szabta a / földkérdés megoldását, tehát miután ez a könyv 1842-ben jelent meg, 1848-ban még semmi sem történt volna, ha Dessewffy Emil gróf terve, elgondolása és államférfiúi bölcsesége győzött volna és nem Kossuth Lajosé. Kérdem önöktől: vájjon mi lett volna, ha a Dessewffy-féle terv érvényesült volna és nem Kossuth Lajosé? Nem az utolsó pillanatban történt-e meg a radikális földreform? Nem azért tudott-e Oörgey olyan hatalmas erővel szembeszállni két yilághatalommal — amire úgyszólván nincs példa az emberiség históriájában — és nem azért volt-e, hogy amikor az orosz már a határon volt, senkinek ' nem jutott eszébe, hogy mit fogunk kezdeni szemben ilyen óriási túlerővel, hanem a ma; gyár nemzet folytatta az ellenállást. De ki folytatta? Nem aa a szegény, nyomorult panaszt-e, akit éppen akkor tettek birtokossá vagy szabad zsellérré? Kérdem én önöktől: Ha azon a 7,200.000 holdon, Nagy-Magyarország elszakított területén letelepítették volna a magyar proletariátust és nem engedték volna Amerikába kivándorolni a magyarság millióit, vájjon bekövetkezhetett volna Trianon? (Mozgás.) Igenis állítom, hogy a birtokpolitikának kicsinyes kezelése volt jórészt a trianoni bukás oka. És önök újból a Dessewffy-féle tervre gondolnak, hogy van 72, vagy nem tudom hány esztendő ezeknek a kérdéseknek megoldásaira? Nem új történelmi feladatok előtt állunk-e? Nem az-e a helyzet, hogy esetleg a nemzet minden erejét igénybe kell venni és latba kell vetni? Kérdem én önöktől: ha a 67-os világban más földbirtokpolitikát csináltak volna, akkor a magyar katonaság nem másként védelmezte volna 1918-íban ezt a földet? (Zaj. — Egy hang jobbfelől: Hogy mondhat ilyetf) Nem ez volt-e egyik oka az 1918-as összeomlásnak? (Csorba Antal: Hát a németek miért omlottak össze? És a bolgárok és a törökök? — vitéz Hertelendy Miklós: Nem a magyar katonában volt a hiba!) Ha most ezt nem akarják megérteni, akkor nem vitatkozom önökkel. (Felkiáltások: Nem a magyar katonában volt a hiba! — Füssy Kálmán: Abban volt a hiba, hogy kijelentették: Nem akarok katonát látni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! í Bajcsy-Zsilinszky Endre: De kérdem én:
