Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-44
Az országgyűlés képviselőházának 44. megemlítenem, amely a jogi szabatosság és a jogászi precizitás kérdésével kapcsolatos. Sok helyen említ a törvényjavaslat »törvényhatósági« városokat. Szerintem ez nyilvánvalóan elhibázott, mert hiszen törvényhatósági jogú« városról lehet csak szólni az új rendelet értelmében. A precíz elnevezés már nem az, hogy »th.« város, hanem »thj.« város, tehát mindenütt törvényhatósági jogú városra kell kijavítani azokat a rendelkezéseket, amelyekben törvényhatósági városokat említ a javaslat. Hiányosnak tartom a javaslatnak azt az intézkedését, amely mindjárt a kezdeményezésnél, az átengedésre kötelezés kezdeményezésénél a járási mezőgazdasági bizottság javára biztosít — nagyon helyesen •— kezdeményezési jogot. Be nem szabad elfelejteni, hogy működnek a törvényhatósági jogú városokban is mezőgazdasági bizottságok. Teljesen érthetetlen tehát az, hogy miért adja meg az iniciatívát a javaslat csupán a járásinak és miért nem biztosítja ugyanezt a jogot a törvényhatósági jogú városokban működő mezőgazdasági bizottságok javára is. E rendelkezések mellett legyen szabad még egy lényegbevágó kifogást felemlítenem a házhelyhez-juttatásnál és itt mindjárt előadom azt is, hogy szerkezetileg is helyesebbnek tartanám, ha előbb a haszonbérletekkel végezne a törvényjavaslat és a házhelyekkel foglalkozó rész hátrább helyeztetnék, az után a fejezet után, amely a haszonbérbe adott ingatlanokból kishaszonbórleteket, illetve alhaszonbórleteket enged létesíteni. Szerkezetileg is mindenesetre megfelelőbb lenne, hogy előbb végezzen a haszonbérleti juttatásokkal és azután foglalkozzunk egy törvény keretében a házhelyhezjuttatások kérdésével. Ennél a kérdésnél legfőbb hiányosságként részemről azt tudnám felhozni, hogy a javaslat nem gondoskodik arról, miként fogja uz a házhelyhezjuttatott kisember az építkezéshez szükséges anyagi eszközöket a maga számára előteremteni'? Konkrét példákra tudnék hivatkozni a sokszor követendő példaként felhozott kecskeméti birtokeloszlásból, de a házhelyhezjuttatásokra vonatkozólag is. Kecskeméten 400—800 négyszögöles házhelyek juttatásáról gondoskodott a város olymódon, hogy ezek minimális összegre lecsökkentett vételára 10 év alatt volt kamatmentesen fizethető, úgyhogy a vételár mindenkori telekkönyvi bekebelezéssel nyert biztosítást. Amint azután a kisember a házhely vételárának fizetése iránti kötelezettségét valamennyire már teljesítette, s lehetővé vált részére az építkezés, bankkölcsönhöz volt kénytelen nyúlni, amely igen magas kamatozás mellett már nagyon nagy terhet rótt rá. Ilyen esetekben a város mindenkor hozzájárult ahhoz, hogy elsőbbségűt biztosított a bank javára a felveendő építkezési költség első helyre leendő bekebelezéséhez. Ugyanez az eljárás itt is követendő volna a házhelyhez juttatott kisemberek érdekében, de ugyancsak az ő érdekükben kellene gondoskodni arról is, hogy egészen ajacsony kamatozás mellett jussanak építkezési kölcsönhöz. Minthogy ezeket a szempontokat a törvényjavaslatban nem látom kellően kidomborítva, éppen ezért azt sok üdvös kezdeményező lépése ellenére sem tudom elfogadni. (Helyes*• lés a balközépen. — A szónokot többen üdvöslik.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Szabó Károly. Elnök; Szabó Károly képviselő urat illeti' a szó. ülése 1939 október 26-án, csütörtökön. 431 Szabó Károly: T. Képviselőház! Mély meg illetődöttséggel és szeretettel foglalkoztam ezzel a törvényjavaslattal, mert annak tárgya a mi egyik legdrágább kincsünk, a szent magyar anyaföld. A törvényjavaslat intézkedéseket tartalmaz ennek a földnek jövőbeli tulajdonjogi r megoszlására vonatkozólag. Ilyen nagy kérdések megoldása természetesen nagy elhatározásokat, cselekedeteket, sőt áldozatokat is követel a nemzettől. Helyes megoldás esetén érzi ennek áldását mindenki, ellenkező esetben romlásba dönthet milliókat. T. Ház! Napjainkban a honvédélem megszervezésének kérdése mellett én a földfprobléma megoldását tartom a legfontosabb, a legsúlyosabb és égetően legsürgősebb megoldásra váró kérdésnek. Megoldása érdekében mindenkinek áldozatot kell hoznia, mert nemcsak a földbirtokos hoz áldozatot a föld átengedésével, hanem áldozatot hoz aj névtelen adófizető is, amikor a földbirtokreform helyes megoldását, illetőleg annak pénzügyi alátámasztását adófilléreivel biztosítja. De szívesen meghozza ezt az. áldozatot a magyar társadialom minden rétege, mert tudja, hogy az a cél, amelynek érdekében ezt az áldozatot hozza, nemzeti cél. Az egyes korszakokra mindig az abban a korszakban történő nagy események, nagy cselekedetek nyomják rá bélyegüket, de a kritikát mindig a következő korszak gyakorolja felettük, az állapítja meg, hogy a célkitűzések és a cselekedetek, amelyek a cél elérésére történtek, megfeleltek-e a nemzet érdekeinek. Ma azt látjuk a belföldön is, a külföldön is, hogy az eddigi individualizmusra felépített liberális gazdasági rend mindinkább áttolódik a kollektivizmus felé. Míg azonban pár évtizeddel ezelőtt a kollektivizmus csaknem egyet jelentett a nemzetköziséggel, ma csekély töredékektől eltekintve, telítve van nacionalizmussal. Komoly elhatározott lépéseket látunk a szociális kérdések megoldására, a szociális igazságtalanságok megszüntetésére, de olyan eszközökkel, hogy ezek megoldása necsak a szociális jólétet, de egyben a hazafias érzést is növelje. Mivel a földbirtokreformot minden gazdasági vonatkozása mellett szociális problémának is tartom, és mivel ezt a javaslatot a kérdés, ha nem is végleges megoldására, de előbbrevitelére alkalmasnak tartom, örömmel üdvözlöm. De örömmel üdvözlöm azért is, mert ebből a magyar faj szeretetét, védelmét olvasom ki, s mert foglalkozik olyan problémákkal, amelyekkel egy pár évtizeddel ezelőtt nem lehetett volna a magyar parlamentben előállani. Az utóbbi 100 esztendőben a földkérdés megoldására két komolyabb elhatározó lépés történt. Az egyik a 48-as jobbágyfelszabadítás, a másik az 1920. évi Nagyatádi-féle földbirtokreform. Az 1936. évi telepítési törvény, tekintve, hogy kerettörvény és időközben tartalommal nem telítődött, a gyakorlatban nem érezteti ennyire hatását, sőt — éppen a mostani javaslat van arra hivatva, hogy ennek a kerettörvénynek tartalmat adion, — nem is tekinthető nagyobb jelentőségűnek, mert évi 2—^3 telepes falut alkotva, igen sok időt venne igénybe a kérdés megoldása. Természetesen el kell ismernem, hogy ezek a telepes faluk mintaképül szolgálhatnak nemcsak Magyarországon, hanem a külföldön is. Az államhatalom beavatkozása nélkül Magyarországon a föld felaprózása igen lassú ütemben halad, 65*
