Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-28

Az országgyűlés képviselőházának 28. i dom, hogy nehéz a fedezet előteremtése és nem az én beszédem keretébe illő az, hogy most ebben a pillanatban a fedezet kérdéséről értekezzek, de a miniszter úr is nagyon jól tudja azt, hogy a mezőgazdasági munkások betegség, baleset, aggkor és rokkantság esetére szóló biztosítására elő lehet még teremteni Magyarországon a szükséges összegeket. Igen, különösen akkor, amikor kihangsúlyozom, hogy fontos nemzeti érdekek fűződnek ahhoz, hogy ne nyo- j morúságban. éljen a mezőgazdasági munkás, { ne rongyoskodjék, ne kínlódjék, ne vergődjék, ne nyomorúságoskodjék, mint ahogyan ma teszi a legnagyobb része. Általánosságban ezeket akartam^ elmondani a javaslattal kapcsolatban. Még csak annyit, hogy tökéletesen szemben állok a fedezet előteremtésének furcsa módjával, amikor az egyenlőség szent nevében a 150 kataszteri adókoronán felüli területeket egységesen akarják ennek az alapnak előteremtésére megterhelni. Egy kicsit furcsán fest, hogy nem .akarnak hozzányúlná

1 egy kissé nagyobb megterhelés alapján a nagybirtokokhoz. Vegye elő a miniszter úr a mezőgazdasági termelésről szóló statisztikát. Amikor a kisbirtokokról és a. nagybirtokokról van szó, akkor a statisztika számadataival mindig azt iparkodnak bizonyi- | tani, hogy mennyivel többet termel a nagybirtok, mint a kisbirtok, mennyivel többet termel átlagban akár búzában, akár kukoricában, akármiben, mázsákban mérik, hogy mennyivel termel többet bizonyos terményekben és mégis, amikor a tehervállalásokról van szó, akkor az egyenlőség

1 szent nevében ezeket a szempontokat sem. a miniszter úr, sem a szociálpolitikai ügyosztály, sem senki nem akarja figyelembe venni. Furcsán hat az, t. miniszter úr, hogy most, amikor, ismétlem, az a kollektív érzés dühöng és mindenki a szegényekért akar harcba szállni, a szegényeket akarja gyámolítani, akkor a nagybirtokot ilyen terhek viselésétől úgy kímélik, mint ahogyan azok a számadatok igazolják, amelyeket Matolcsy képviselő úr terjesztett elő. En a számadatokban nem bogarásztam, amikor a törvényjavaslatot tanulmányoztam, mégis feljegyeztem magamnak, hogy milyen furcsa dolgot akarnak ebben a törvényjavaslatban törvényerőre emelni, amikor felemelik 18 százalékról 25 százalékra az adókoronánként való hozzájárulást, amikor ezt lineárisan akarják keresztülvinni a kisbirtokoktól a nagybirtokokig. Az a kisparaszt Békés megyében, aki 26—28 kataszteri adókoronával van megterhelve, a néhány hold földbirtoka után hozzájárul ehhez az intézményhez az ő 20—25 százalékos adóhozzájárulásával, de az a herceg Esterházy, akinek mégis csak 200.000 katasztrális holdon felüli földbirtoka van, egy kissé más adóértékelés alapján ugyancsak 25 százalékkal járul hozzá. Ez igazságtalan és vérig sérti minden igazságosan gondolkozó ember érzületét. En remélem, hogy a bizottságban ennek az intézkedésnek a korrekciójára is sor kerül. Keresni fogom a módot és az alkalmat házszabályok módot adnak nekem rá — hogy a bizottságban is elmondjam majd részleteiben erről az előttünk fekvő törvényjavaslatról véleményemet, de ezek a gondolatok azok, amelyek kikívánkoztak belőlem a törvényjavaslat tárgyalásával kapcsolatosan, ismét hangsúlyozom, nem azért, hogy a szociálpolikai alkotásokat elgáincsoljia.m, vagy lése 1939 szeptember 21-én, csütörtökön. 31 részemről lehetetlenné akarjam tenni, hanem efcért, hogy azokat sokkal erőteljesebbekké tegyék és a magyar mezőgazdasági munkások életét ezzel is előbbre vigyék. Elnök: Budinszky László képviselő úr mentelmi jogának megsértése címén kért és kapott tőlem felszólalásra engedélyt. A képviselő urat illeti a szó. Budinszky László: T. Ház! A mentelmi jog az egész törvényhozó testületnek joga, ezen keresztül a parlamentarizmust, az egész népképviseleti parlamentáris rendszert védi. Amikor tehát itt napirend utáni felszólalásra kértem engedélyt, egy olyan közérdekű dolgot kívánok bejelenteni, amely nem kizárólag az ón személyi sérelmem, azáltal, hogy mentelmi jogomat -- úgy látom -— megsértették, hanem támadás az egész parlamentáris rendszer, az egész népképviseleti rendszer ellen és ezen keresztül tételes és nem írott törvényeinken keresztül a magyar alkotmány ellen. Egészen röviden elmondom a tényállást, t. Ház. Amióta megjelentek a honvédelmi törvény rendkívüli intézkedései alapján kiadott rendelkezések, természetesen minden néven nevezendő pártgyűlést, pártértekezletet beszüntettünk. A magam részéről azonban kötelességemnek tartottam, — mint ahogy az újságokból megállapíthatóan ezt a t. Ház minden oldalán is teszik — hogy panasznapot tartsunk, hogy ezekben az úgynevezett rendkívüli időkben a választóközönséggel bizonyos érintkezésben állhassunk. Megüzentem ezért a múlt vasárnapra, hogy ki fogok menni választókerületem egyik községébe, nóvszerint a nógrádmegyei Penc községbe. Megüzentem, hogy semmiféle összejövetelről szó nem lehet, az emberek ne jöjjenek össze, hanem kizárólag egyenkint mondják el panaszaikat, vagy írják föl egy cédulára — ezt szeretem legjobban — és ezeket adják át nekení. így is történt. 17-én kimentem Penc községbe, ott voltam az istentiszteleten, azután elmentem a tanítóhoz, majd egy földbirtokoshoz, akinél látogatást tettem, azután elmenteim egy parasztgazdához, aki szervezetemnek vezetője és nála megebédeltem, majd délután egy meghívásra egy másik családhoz mentem el, ahol uzsonnával fogadtak. Uzsonna közben csendőrjárőv jelent meg a helyszínen. A csendőr a legudvariasabban felszólított engem, hogy a tiltott gyűlést, illetve politikai megbeszélést hagyjam abba és oszoljunk szét. Én udvariasan felkértein az eljáró hatósági végrehajtó közeget, legyen olyan szíves és mondja meg ne kem, hogy milyen törvényes rendelkezés, illetve milyen utasítás alapján jár el. Erre a csendőrjárőr vezetője elővett egy a nógrádi járás főszolgabírája által 5287/1939. szám alatt kiadott, »sürgős« jelzéssel ellátott iratot, — nem nevezi semminek, végzésnek, vagy egyébnek — amely valamennyi jegyző úrnak és csendőrörsparancsnokságnak szól s ebben nagyjában a 8120/1939. M. E. rendeletet magyarázza. Igaz, hogy ebben vannak olyan rendelkezések is, amelyek szerint az összes bejelentett párthelyiségek működését beszüntetni rendelik, ezek tudomásul vételét visszavonják, ez azonban nem tartozik ide. Megállapítottam ebből a rendelkezésből, hogy ez tulajdonképpen konkrété nem vonatkozhatik arra, hogy a kerület képviselője választóival magánvagy más érintkezést egyenkint vagy társa-