Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

420 Az országgyűlés képviselőházának 44. alakulásának és valóban ez az igen nagy százalékában idegen, ihdigéna nagybirtokos réteg a XVIII. századtól kezdve messzire tekintöen megakadályozza, csirájában elfojtja s útjában áll minden olyan mozgalomnak, hogy a magyar nép biológiai ereje a magyarság számára legkedvezőbb politikai és szociális viszonyok mellett ezen a magyar földön kibontakozhassak. Igen t. Képviselőház! Amint beszédem elején is hangsúlyoztam, most is hangsúlyozom, hogy nem általánosítok ebben a kérdésben. Van dicsérendő kivétel is. Nem azokról az arisztokratákról és nagybirtokosokról van szó, akik fajilag is magyarok, akik a magyar népben lévő fajta-elemek valamilykébe beillenék, vagy benne élnek szervesen a nemzeti társadalom életében, falujuknak, vagy egész vidéküknek jótevői, modern minta-nagygazdái, vagy akik kitűnő katonák voltak. Mi a magunk részéről is a magyar nemzeti közösségbe való legszentebb belépőjegynek tartjuk a véráldozatot. A közös sorsért hordozott felelősség legszentebb bizonyítéka az, ha valaki életét és vérét áldozta ezért a földért, ha vendég, szívesen látott vendég és jövevény is az ezeresztendős magyar földön. Nem azokról van tehát szó, akik lelki és szellemi kincseiket a magyar kultúrából merítették, akik szellemükben, gondolkozásukban és lelkükben magyarok, akik a magyar szociális és nemzeti mozgalmak élén jártak szellemileg és az áldozatkészség terén, hanem azokról az idegenekről van szó, akik a százados jólétet, emelkedést és a világon sehol másutt nem található kiváltságokat (Ügy van!' Ügy van! bal felől.) jelentő magyar földön lélekben, gondolkodásban, szokásban és erkölcsben idegenek és a magyarság ellenségei maradtak. (Úgy van! Ügy van! balfélől. — Tóth János: Ezek miatt nem jutott előre a magyarság!) Amikor ezzel a törvényjavaslattal foglalkozunk, különösen a mi oldalunkról hangzottak el továbbmenő kívánságok, mint ahogy hangoztatnunk kell, hogy ez a javaslat nem elég. Lehet, hogy jóakaratú kezdeményezés, de a Merey Claudiusok telepítései után az évszázadok során földjéből kitúrt és kisemmizett magyarság nem ezt a javaslatot várja és követeli. (Ügy van! Úgy van! balfélől.) Azt szokták mondani, hogy könnyű ígérni a máséból. Felvetem azt a kérdést, hogyan történt ezeknek az óriási birtokoknak a megszerzése? A kamara 1696-ban a neo-acquistica commissio számára kiadott utasításában a kincstár kezére jutott területek értékelésénél a következő utasítást adja: Szántóföldért holdankint minőség szerint 3—5 forintot, rétért, kertért 2—4 forintot, makkos erdőért 4—6 forintot, legelőért 1—3 forint váltságösszeget kell fizetni. Ha valaki nem volna tisztában a pénz akkori értékével, annak számára idézem ugyanebből a kamarai utasításból azt, hogy ugyanakkor egy sovány sertés ára 5 forint volt. (Mozgás balfélől.) Egy kiváló katasztrális hold föld ára tehát a latifundiumok összevásárlásánál, birtokbaszerzésénél egy sovány malac ára volt. Most is elfogadnám a visszafizetésnél, a visszaváltásnál ezt a kulcsot. (Úgy van! balfélől. — Tóth János: A magyar parasztság egy tehenet is adna érte szívesen!) T. Képviselőház! Néhány nagybirtok, latifundium, hitbizomány megszerzését kívánnám még egészen röviden érinteni, (Meskó Zoltán: Sovány disznó és kövér bankár!) mert a tuülése 1939 október 26-án, csütörtökön. lajdon kérdése is többízben felvetődött üléseinken. Előre, bocsátom, hogy ezeknek a nagy szerzőknek ma élő és lehet, hogy gondolkozásban a nemzet életéért felelősséget mutató utódainak magatartásában nem találunk elítélni és kivetni valót. Nem az utódokról yan szó és nem őket kívánjuk a történelem ítélőszéke elé állítani, azonban méltóztassék azoknak, akik a reakciót jelentik a földkérdés megoldásánál, egy kissé szerényebbeknek lenni. Hogy az erkölcsi alapot is megadjuk ehhez a szerénységhez, egészen röviden néhány nagybirtok kialakulását kívánom a Ház elé tárni. Pokoly József »A protestantizmus hatása a magyar állami életre« című könyvének 303. oldalán Esterházy Pál nádor birtokszerzésére vonatkozólag — Pokoly különben Newald: Belagerung von Wien című könyvének 132— 134. oldalára hivatkozik — találjuk a következő megállapítást, (olvassa): »Az ország nádora, Esterházy Pál, aki szolgálataiért birodalmi hercegi címet kapott, volt a haza törvényes jogállásának legbuzgóhb rongálója. Az elkobzott javak negyedrészének kikötésével kapta megj jutalmát annak, hogy a törvények őréből azoknak megtagadója legyen.« Amikor Esterházy Pál nádor meghalt, mint a birodalom hercege és egymillió

1 katasztrális hold hitbizomány ura halt meg. Ebből az egymillió katasztrális holdból három hitbizomány t szervezett. Ezen óriási területek megszerzése azonban csak úgy volt lehetséges akkor is, hogy fizettek ezekért a földekért. A nádor évi fizetése 24.000 forint volt s e mellett a kincstárral állandó elszámolási kapcsolatban állott; ezek az* elszámolások — az egyik ügy éppúgy, mint a második, a tizedik, vagy az ötvenedik — mind birtok vásárlással állottak kapcsolatban. A másik nagy birtokszerző például Kollonich érsek és a német lovagrend, akik félmillió forintért vették meg! a jászkun kerületet, jóllehet a hivatalos becslések töblb mint 700.000 forintra értékelték a területet. Hogy ez a vásár mégis sikerülhetett, az megérthető abból, ha tudjuk, hogy ugyanazon az udvari kamarai ülésen maga a birtokvásárló Kollonich elnökölt. Ugyanakkor az 1680-as években Salm gróf megkapta Rákóczi trencséni birtokait^ 1701-ben pedig Hatvant és 24 falut. Erdődy György kamarai elnök III. Károlytól megkapja a több mint 100.000 holdat kitevő mindszent-algyő-pusztaszeri uradalmat, amely előbb a Battyányakra, majd pedig egy genuai kereskedő-cégre száll át és ennek a kereskedőcégnek egy beltagja Pallavicini Károly nagybirtok-szerző. (Mozgás.) Ugyanígy szerzi részben fizetésért, részben pedig zálogban hatalmas birtokait például Széchenyi György esztergomi érsek. De rendkívüli érdeklődésre tarthat számot a Károlyi-birtokok kialakulása is. (Halljuk! Halljuk! balfélől.) Itt azonban csak arra hivatkozom, ami ismerős mindannyiunk előtt: Károlyi Sándor 1711 július 16-án kérvényt intézett III. Károly hoz, amelyben az 1711. évi békekötést megelőzőleg végzett szolgálataiért a megígért jutalmat kívánja az uralkodótól, (Matolcsy Mátyás: Ez nvilván hazaárulás volt!) Kendkívül érdekes Grassalkovich Antal kamarai ügyvéd, később jogügyi igazgató, kamarai tanácsos, majd elnök birtokszerzése. Dunakeszi, Sződ, Csömör, Gödöllő, Isaszeg, So-