Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

410 Az országgyűlés képviselőházának U. ülése 1939 október 26-án, csütörtökön. hathónapi működése után, tíz esztendővel ezelőtt a rendőrhatóság tiltotta be, mert a kisbérletek kérdésével, a bérlőszövetkezetek kérdésével és azokkal a bérleti problémákkal mert foglalkozni, amelyek ma itt ebben a javaslatban le vannak fektetve. Talán sokkal félénkebben, sokkal óvatosabban foglalkozott ezekkel a problémákkal ez az egyesület, mint ahogy ebben a javaslatban, főleg a javaslat indokolásában ezeket a kérdéseket a miniszter úr kifejti. Mélyen t. Ház! Ebből a visszaemlékezésből érzem, hogy milyen nagy időváltozás történt, milyen nagyot változott itt, ezek között a padsorok között is, tíz esztendő alatt ez az ország. János Áron igen t. barátom az ő nagyon megrendítő, szép felszólalásában azt mondotta, hogy minden társadalomnak, minden társadalmi berendezkedésnek tükörképe az illető ország földbirtokeloszlása. Ő ezt egy Nobeldíjas olasz tudós munkájára alapítja. Én tovább megyek és azt mondom, hogy minden korszaknak, minden politikai rendszernek tükörképe aerrárországban az illető korszak és rendszer földbirtokpqlitikáia és ha ebből a szempontból fel akarjuk állítani az 1867-től 1918-iar, Trianonig uralkodott úgynevezett szabadelvű, vagy más szóval — nem szeretem ezt az agyoncsépelt szót használni — liberális rendszer mérlegét, akkor először a földbirtokpolitikáját kell megvizsgálnunk, mert csak ennek cl SZ£l~ badelvű f^ldbirtokpolitikának súlyos tanulságai és csődje vezetnek minket ezzel a javaslattal kapcsolatban is a helyes útra. Mélyen t. Ház! Engedjék meg, hogy egypár statisztikai adattal szolgáljak. Vannak köztük ismertek, v^rmnk azonban köztük olyan adatok is, amelyek talán nem ismertek. 1867-től 1914-iö- — *»zt hiszem, ezt mindnyájan tudjuk — 60 uj hitbizománv létesült ebben az országban. Magyarország 92 hitbizománya közül csak 32 volt meg 1S4S eíőtt. A magyar hitbizományok területe 1848 előtt csak négy és félszázezer holdat tett ki és abban a korszakban amelyben egész Európában tisztességes evolúcióval, kényszerrendszabályok nélkül, hogy úgy mondiam a gazdasági élet eleven ereje morzsolta le a legnagyobb latifundiumokat és számos nyugati államban forradalmak, kényszerrendszabályok nélkül egészséges állapotot teremtett, Magyarországon a hitbizományok területe megötszöröződött; 2,300.000 hold földet vettünk körül vasabroncsokkal, hogy azokat ne lehessen lemorzsolni, azoknak latifundialis jeli farét a törvény vaskapcsokkal, vasszabályokkal védje. En nem szeretem a hitbizományok kategóriájával egy kategóriába sorozni az egyházi birtokokat. Nagyon jól mondta Vargha Béla igen t. képviselőtársam, hogy azoknak célja, rendeltetése, történelmi eredete más. (Matolcsy Tamás: Ne zsidónak adják bérbe!) Mégis méltóztassanak megengedni, hogy csupán annak a korszaknak irányzatát, tendenciáját jellemezve elmondjam azt, hogy a magyar egyházi birtokok 1867-ben csak 1,200.000 holdat tettek ki felfelé kerekítve viszont Trianon idején, Magyarország összeomlásakor az egyházi hitbizományok területe 2,300.000 holdat tett ki, tehát megkétszereződött. De ha e korszak mérlegét fel akarjuk állítani földbirtokpolitikai szempontból, — és ezt igenis ezzel a javaslattal kapcsolatban kell felállítanunk — akkor nem hunyhatunk szemet a mérleg rossz oldalán a legszörnyűbb tétel előtt. Ebben a korszakban szerzett a zsidóság 2 millió hold földtulajdont és ebben a korszakban szerzett a zsidóság a nagybérleteken 3 és félmillió hold területet. T. Ház! A Ház középbirtokos tagjait talán közelebbről fogja érdekelni, amit most mondok. Szabolcsmegyében 1865-től Trianonig mindén harmadik vagy negyedik kúriába és kastélyba zsidók települtek be. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Szabolcsmegye ősi középnemesi birtokainak 27%-át foglalta el ebben a korszakban a zsidóság. (Palló Imre: Ki felelős ezért?) Majdnem ugyanez a százalékarány mutatható ki Hevesmegyében és hajdúmegyében, ahol szintén minden negyedik, ősi nemesi magyar kúriába, kastélyba, a vérrel szerzett ősi magyar földre a zsidóság települt be. Az Ősi középbirtokoknak 20%-át foglalta el Magyar országon ebben az időben a zsidóság hét megyében és a nagybirtokokon lévő nagy bérletek 72%-a került zsidókézbe. A 200-tól 1000 holdig terjedő birtokoknak: pedig 60%-a került bérletként zsidó kézbe. (Palló Imre: Mintha ők lennének többségben!) Ha ezt a nagyon sötét és nagyon szomorú mérleget tovább akarjuk felállítani, akkor foglalkoznunk kell a kivándorlás kérdésével is. A millennium alatt készíttette el az ország akkori legnagyobb festőivel, élükön Feszty Árpáddal azt a hatalmas körképet, amely 1800 négyszögméteres területen száz és száz alakkal ábrázolja a masryarok bejövetelét, a magyarok honfoglalását, De ugyanakkor a magyar közéletben nem volt olyan vezető közéleti férfiú, aki sötét képet festett volna arról a másik tömegről, amely e honfoglalással szemben a magyarságnak talán harmadik új óriási vérvesztesége volt: a kivonuló magyarok száz- és százezreiről. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha csak 1899-től a trianoni időkig állítjuk is össze ezt a kivándorlási statisztikát, azt látjuk belőle, hogy ez alatt az idő alatt 1,200.000 ember vándorolt ki a Kárpátok medencéjéből. És hogy ennek az 1,200.000 embernek a többsége magyar volt, azt bizonyítja az, hogy magáról az Alföldről 320.000 ember távozott el, a Dunántúlról 130.000, Erdélyből 220.000, a Felvidékről pedig több mint 400.000. És ha a mérleg másik oldalát vizsgálom, akkor megdöbbenve látom, hogy az 1900. évi januári telepítési szakértekezleten, amelyet Darányi Ignác hozott össze, Jeszenszky, az egyik első felszólaló elmondta, hogy a napszámosok és zsellérek száma 1848-ban az összlakosság tíz százalékát képezte. Ez már 1900-ban az egyéb földmunkás ciolgozórétegekkel együtt 30 százalék körüljárt és ez az arány — nem akarok a statisztika rengetegében eltévedni — még szomorúbb, még szörnyűbb, ha azt vizsgáljuk, hogyan oszlik meg a nemzetiségek között a zsellérek, a cselédek, a nincstelenek, a földtelenek arányszáma. Mindenki megállapíthatja, hogy a magyarság proletarizálódott el ez idő alatt a legjobban, mert amíg a magyar agrár összlakosság 45 százaléka lett cseléd és munkás, — az 1910-es adatokat veszem — addig a románság 27,^ a szerbség 36, a horvátság 19, a tótság 30 százalékot mutat. Mi tehát ez alatt az úgynevezett szabadelvű korszak alatt saját földjeinken a legproletárabb fajjá változtunk. (Szakáts Pál: A nemzeti öntudat is a legjobban csökkent!) Abban a korszakban, amikor végre a magunk urai lehettünk a belpolitikában, amikor volt 50 esztendőnk arra, hogy belső kérdéseinket megoldhassuk, a szabadelvű mákony, - - mert nem tudom másképpen ne-