Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-43

Az országgyűlés képviselőházának k3. ülése 1939 október 24-én, kedden. 401 kezesére, vegye meg. Egyenesen kell ezt kimondani. Aki kevesebb tőkével rendelkezik, annak adjanak bérletet, s végül maradjon meg a törzsbirtok, legyen az 500—700, ha kell, ezer hold is, azok számára, akik sem tulajdonul venni, sem a bérletben megállni nem tudnak. A mezőgazdasági munkásság részére tehát a törzsbirtok adjon tisztességes kenyeret és megélhetést. Tulajdonképpen ez a suecusa az én szerény föld-elgondolásomnak. (Rajniss Ferenc: Ez túl egyszerű!) Igen, talán túl egyszerű, igaz. Erre nem kellene paragrafus. Én mindenütt kerestem a törvényjavaslatban, hogy mi az, ami tulajdonba mehet át és az hogyan, mikor mehet át tulajdonba. Azt láttam, hogy 10 év múlva. Nem tudom, miért kell most pont ennek a tízes számnak szerepelnie? Talán azért, mert tíz egyiptomi csapás volt? (Derültség.) Én is gazdálkodom, bérlőim is vannak. Akinek tíz esztendő kell ahhoz, hogy valakit megfigyeljen, vájjon okszerűen gazdálkodik-e és méltó-e arra, hogy tulajdonába menjen át a föld, akkor annak nem való a kezébe sem eke, sem kapa. Hogy az egész törvényjavaslat ne boruljon fel, felvetem a gondolatot, nem lehetne-e négy évet megszabni erre, a földmívelés négyes forgója alap; ján? Hiszen négy év alatt jól meg lehet figyelni azt a bérlőt, hogy méltó-e a földhöz, való-e az neki, vagy nem? S ha ért hozzá, menjen át a föld a tulajdonába. Aki már adott ki földet bérletbe, az nagyon jól tudja, hogy az árendás nem úgy kezeli azt, mint a tulajdont, nem trágyázza, hanem kizsarolja és kihasználja s úgy adja vissza a földet, (ügy van! Ügy van! balfelől. — Palló Imre: Ez így van Tompán is.) Azután mi az, amit a törvényjavaslat szerint még tulajdonba megszerezhet? (Temesvár y Imre: Mindjárt megszerezheti, nem kell a négy év!) A parlagi földet igen, de nincs mindenhol parlag. Fel van véve a javaslatba, hogy milyen földek használhatók fel a javaslat által megjelölt célokra? Fel van véve az eladósodott nagybirtok. Nem akarok irreális hasonlatot mondani, de eszembe jut, amikor a hét község íensíkján voltam ezredemmel, mint ezredtelkész, az utolsó hónapokban az élelmezés már nagyon gyengén ment, úgyhogy szegény bakáink arra vártak, hogy mikor fog már elhullani proviantnál levő ló, hogy egy kis húst ehessenek. Ne csináljunk ilyen kinövéseket, ne idézzük elő, hogy az a paraszt azért imádkozzék, hogy abban az évben az a nagybirtok annyira eladósodjék, hogy ennek következtében ő a földet megvehesse. Hogyan lesz azután a kártalanítás? Az egész becsérték megfizetésével, előre fizettetik, a másik fele 25 év alatt három ós fél százalékos kamatozás -mellett. Hát hol van itt a segítés a szegény emberen? (Maróthy Károly: A Darányi-féle javaslat sokkal többet nyújtott!) Méltóztassék megengedni, hogy erre vonatkozólag a következő javaslatot olvassam fel. A 36. §' következő megváltoztatását kérem. (Olvassa): »A tulajdonjog átengedésére kötele zettet a telepítési alapból a becsérték 80 százalékával kell kártalanítani. f A kártalanítási összeg 25 százalékát kell készpénzben előre megfizetni, 75 százalékot pedig 25 év alatt évi három és fél százalékos utólagos kamatozás alapulvételével kiszámított évi egyenlő részletek fizetésével kell kiegyenlíteni.« (Maróthy Károly: Az Omge. nem engedi!) A többi megmarad. Két axiómát fogadjon el tőlem a képviselőház. Az egyik az, hogy az állam fundamentuma a megelégedett nép, a másik pedig, hogy áldozat nelkul nincs sem hazaszeretet, sem fajszeretet, (tljenzés és taps a baloldalon.) Kérem, hogy azok a birtokosok, akiknek a földjéről van most szó, ne feledjék el, hogy áldozathozatal nélkül — legyen az egyházi nagybirtok, vagy maga az egyház, vagy legyen világi — nincs hazaszeretet és nincs fajszeretet, meri akkor hazudjuk a népnek, hogy szeretjük. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Le kell mondani. Emlékezzünk rá, uraim, akik a proletárdiktatúra alatt itt éltünk és itt voltunk; gondoljunk csak vissza arra az időre, hogy főuraink és főpapjaink kártalanítás nélkül fele vagyonukat odaadták volna, csakhogy megmentsék életüket. (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) Nem akarok külpolitikai vonatkozásokról beszélni, csak egyet mondok, Hannibál nevét megváltoztatva: gondolkozzunk, Stalin ante portás, többet nem mondok. Stalin ante portás! Ne akkor akarjunk áldozatot hozni, amikor már késő. (Meskó Zoltán: Jó kis szellem ez. El kell vinni pár embert a Felvidékre tanulmányútra! Jaross vezethetné őket, mint miniszter. — Elnök csenget. — Maróthy Károly: Ö miniszter, nem teheti. — Oláh György (Jaross Andorra mutatva): Közben támadják! — Meskó Zoltán: Ki támadja a Felvidéket? Mi támadjuk? — Maróthy Károly: Mi? — Oláh György: A Pesti Újság! — Maróthy Károly: Ugyan, ilyen valótlanság! —Zaj. — Elnök csenget.) Arra a bizonyos tíz évre vonatkozólag, amely — úgy hallom — talán már tárgytalan is lesz, az 5. § 3. bekezdésének a következő módosítását kérem: »A kishaszonbérlő,a jelen törvény hatályba lépésétől számított négy év eltelte után kérheti, hogy az állam az ingatlanokat tulajdonul átvegye és a kishaszonbérlőnek (bérlőknek) juttassa a 36. §-ban kívánt módosítás mellett.« T. Képviselőház! Szóltam már arról, hogy a törvényjavaslat mit adna tulajdonba, ezt megbíráltam és most a bérletről szólok. Meg vagyok arról győződve, hogy akadnak helyek, ahol a földéhséget ezek a kishaszoub éri etek is ki fogják elégíteni, de hogy egy gasztronómiai hasonlatot mondjak, olyan a haszonbérlet, az árenda, mint a főzelék hús nélkül; n főzelék hús nélkül étel ugyan, de nem adja azt, amit egy főzeléknek hússal adnia kell, (Maróthy Károly: A hasonlat nagyon jó!) mert gyeLge a kalóriatartalma. (Szeder Ferenc: Tesznek belé Maggi-kockát, hogy ízesebb legyen!) Idézem a miniszter úr indokolásából — mert erre akarok visszatérni — a következőket (olvassa): »Mint a telepítési törvény, benyújtott javaslatom is a magántulajdon elvi alapján áll. Teljes mértékben elismeri az átengedésre kötelezett tulajdonosok ^'gényét birtok. politikai célokra átengedett földjük teljes és I valóságos tulajdoni ellenértékére csak^ úgy, 1 mint a haszonbérlet tartama alatt az igénybevett föld járadékának megfelelő haszonbérre is.« Most a kishaszonbérletekről beszélek. Ha azt nézzük, hogy mi volna a föld hozadéka^ ha mérlegeljük azt a bérletet, akkor az a szegény ember ugyan nem fog keresni semmit sem. Ha jót akarunk tenni, akkor ne adjuk ezt a földet abban az árban vagy gabonáért bérben, rnint a másik, aki szabadkézből adja. (Mesko Zoltán: Akkor nem kell földbirtokreform!) Ha harom1 négy mázsáért adják, mit segítenek azon