Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-43

Az országgyűlés képviselőházának 43. ülése 1939 október 24-én, kedden. 395 kell rendezni. Es ha ezt újra rendeztük, akkor biztosítva van az az új évezred, amelyről anynyit beszéltek, de csakis így van biztosítva. Abban a harcban, amely a magyar parasztságért folyik, a mi pártunk, a magyar ellenzék, meggyőződéses komoly ellenzék. Nem vagyunk rosszabb hazafiak, mint azok, akik a másik oldalról talán pozitív formában dolgozva, ide hozzák a javaslatokat azért, hogy azok elfogadtatván, a parasztság élete felemelkedjék, A mi kritikánk nem kevesebb munka. Ebben a tudatban élünk, harcolunk a mi népünkért, éppenúgy amint a másik oldalról pozitív munkával akarnak tényleg segíteni ezen a rétegen. Ha nézem a t. kormánypárt leköszönt elnökét, jelenlegi elnökének az elődjét, látom azt a szerves fejlődést, amely a mi munkánk eredményeként állt elő. Ha mi, a magyar ellenzék nem harcoltunk volna — sokszor, elismerem, talán erős volt a hang, de sohasem lehet elég erős ezért a népért — akkor ott^ volnánk, mint amikor tavaly Somogy megyében meghirdette a kormánypárt elnöke, hogy a földkérdés Magyarországon be van fejezve. Ha mi nem harcoltunk volna, akkor ott volnánk ma is és a kormánypárt jelenlegi elnöke nem mondhatta volna el beszédét itt a parlamentben a földreform mellett. A mi mnnkánt, az ellenzék munkája volt, tárgyilagos, komoly munka, amely ezt az eredményt nagyobbik részében megszülte. Mert nem könnyű dolog vállalni az ódiumot a hatalommal szemben, vállalni sokszor az üldöztetést is azért, mert az ember odaáll a mellé a nép mellé, amely népet... (vitéz br. Roszner István: Ne sajátítsák ki a népet a maguk számára! Mi is ott vagyunk! Objektivitást kérek! — Felkiáltások bálfelől: Nem is akarjuk kisajátítani!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Varga Béla: Én azt mondtam, hogy önök pozitív formában dolgoznak. En nem sajátítom ki a népet, igen t. képviselőtársam, de ha meghallgatta volna, hogy mit mondott tavaly a kormánypárt elnöke, akkor nem mondaná ezt. Mert a kormánypárt akkori elnöke azt mondta: a földkérdés Magyarországon be van fejezve. (Eitner Sándor: Azzal is azonosította magát! — FMenmondások jobbfelől. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Varga Béla: En nem sajátítottam ki a magam számára a népet és igen t. képviselőtársam munkáját is honorálom, hiszen az pozitívabb munka, mint a mienk, mert mi nem vagyunk a hatalom birtokában. Mi pedig a mi kritikánkkal talán negatív munkát végzünk ugyan, de ennek a nyomán születik meg az új szellem, amely kiharcolta a földreformot és kiharcolta ezt a javaslatot is. (Baky László: Es amelyet nehezen vesznek át! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek. Varga Béla: Ez a javaslat hivatva van a nagy társadalmi átalakulást megvalósítani. Hiszen a kormánypárt szónokai is mindig hangsúlyozták a választás folyamán és_ most is mindenki hangsúlyozza, sőt azok az iratok is, amelyeket fel fogok olvasni, s amelyekkel elárasztják az egész országot, — nem mi adjuk ki ezeket a nyomtatványokat — mind azt hangsúlyozák, hogy még nem történt meg a nagy társadalmi átalakulás, amelynek meg kell történnie, A nagy társadalmi átalakulás fundamentuma az, hogy a népé legyen a föld, hogy nyugalom, békesség legyen. Ez a javaslat pedig nem tudja elérni, hogy békét és nyugalmi állapotot teremtsen. Nem mondom azt, hogy »végleges megoldás«-t, hiszen nincs végleges a földön, de legalább nyugalmi állapotot teremtsen 20 esztendőre. Mert mi történik? A nagybirtokosok nem tudnak termelni, kivágják a fáikat, — ha én lennék a helyükben, én sem tennék mást, mert mindenkinek kötelessége menteni a •maga vagyonát, hiszen a helyesen értelmezett szeretet a kereszténység tanítása szerint is önmagunknál kezdődik — nem mernek befektetni, mert félnek a földreformtól. A másik oldalon ott van a felcsigázott, földéhes tömeg, hála Istennek, — állítom, igen t. képviselőtársam, az is a mi munkánk eredménye, hogy a magyar föld népe még éhes a földre — mert ez a nemzetfenntartó erők egyik legfontosabbika. Ha nem kellene már a föld a magyar népnek, ha az elfordult volna a földtől, mint ahogyan szomorúan elfordul egyes részeken, vagy ahogy Franciaországban a nén elhagyta falvait* akkor a. nemzet végzete teljesedett volna már be. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Amikor tehát mi a föld kívánását, ezt az ősi magyar szent érzést fenn akarjuk tartani és helyes útra akarjuk terelni a mi népünkben, ezért küzdünk, a nagy társadalmi átalakulásért. Mert mi a helyzet? Az, hogy a nemesség elpusztult, hogy nincs nemzetfenntartó középosztálya ennek az országnak. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ez a fő baü) En nem bántom a tisztviselőtársadalmat, hiszen magam is hozzátartozom, de hogy nevelődtünk mi, hogv nevelődött ennek a ti sztviselőtársad alomnak éppen ma a legkomolyabb, a legmunkásabb rés/e. p hábnrú utáni években? Menzákon nevelődtünk! Ott pedig csak az kapott kosztot, aki odaadta érte a lelkét^ aíki^ önálló volt, saját véleményének az útján járt, azt nem vették be a menzára. így történt a nemzeti lélek irtása. Ahogy a bekevilagban a magyar parasztság legértékesebb része vándorolt ki Amerikába, azok, akik tudtak kezdeményezni, akik mertek kockázatot vállalni, a háború után is azokat az embereket törték le, akik a legértékesebbek voltak. Középosztályunik fejlődésében is éppen ez a tragikus. En átéltem ezt a korszakot, t. Ház* saját élményeimből beszélek. Látom azt, hogy itt ninos .nemzetfenntartó osztály, mert azok az emberek, akiknek vezetniök kellene, sokszor nem elég önállóak. Az egyik bizottságban, ahol a költségvetésről volt szó, felállott, gondolom Szakács igen t. képviselőtársam és azt^ fejtegette, hogy tiszt visel őtársad almunkat képessé kell tenni arra, hogy vállalni tudja a felelősséget. De vájjon minek a következménye az, hogy nem merik vállalni a felelsőséget? A nagy társadalmi átalakulásnak kell megszületnie és én hiszem, ismételten vallom, igen t. Képviselőház, hogy nincs egyetlen szó, 'amelyet ennek érdekében ejtünk ki, amelv haszontalan lenne. Ezért nem tartom én haszontalannak a hosszúra nyúló parlamenti vitát sem, mert ennek odakint mindig megvan a rezonanciája a magyar nép lelkében. Ott átérzik azt, hogy úgy a t. kormánypárt, mint az ellenzék részéről komoly, nagy, szent, felelősségteljes munka folyik* akkor, amikor a nemzet-