Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-43

Az országgyűlés képviselőházának 45. ülése 1939 október 24-én, kedden. 393 T, Ház! A továbbiakban hozzá kívánok szólni a törvényjavaslatnak azon szakaszához, amely a kishaszonbérleteknél a haszonbér fizetési módjára, illetve a házhely- és tulajdonbajuttatásnál a fizetendő vételárra vonatkozik. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy a kishaszonbérletnél a félesztendei haszonbért ; előre kell lefizetni, a földtulajdon megszerzésénél pedig a vételár 25%-át kell befizetni. Kérdem, miből fizesse be ezt a legtöbb igénylő? Mert akinek a 25%-os vételár lefizetésére elegendő pénze van, az nem megy el más vidékre, az inkább vesz otthon egy-két hold földet, mint hogy telepítés kapcsán elmenjen más vidékre. Éppen ezért a 29. §-hoz a következő határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa): »Törulni kívánom a 29. § (1) bekezdését és a helyett állíttassák be a következő: »Javaslom, hogy ve

: telár esetén a birtokot vagy házhelyet szerző az első gazdasági évben nem fizet, a második gazdasági évben kataszteri korona után megállapított vételár részletét fizeti; haszonbérletnél szintén az első gazdasági évben mentesítendő s a második gazdasági evtol kell számítani a kataszteri korona után megállapított haszonbért.« • , ,,., . -!•',,+ Elnök: A képviselő ur beszédideje lemart. ' Lázár Imre: Tisztelettel egy negyedóra meghosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztatik a kért 15 perc meghoszszabbítást megadni. (Igen!) A Ház a meghoszszabbítást megadta. , Lázár Imre: T. Ház! Legyen szabad ezután a gyakorlati életből vett tapasztalataim alapján és a gyakorlati kívánalmaiból mentve, még egynéhánv megjegyzést fűznöm a torvényjavaslat végrehajtásához és szeretnem, ha az e téren szükségessé váló lépéseket a kormány rendelettel keresztülvinne. A törvényjavaslat kimondja, hogy a végrehajtásnál a gazdasági albizottság legyen irányadó, legyen az elbíráló a tekintetben, hogy valamely kishaszonbérlet létrejöjjön-e vagy sem. Ez szerintem nem helves. Nem pedig azért, mert a gyakorlati életből merített tapasztalataim szerint sok esetben a gazdasági albizottság vagy,elfogultan, vagy pedig részrehajlóan tárgyalja az ügyet, de semmi szín alatt sem úgy merlege L a dolgokat, ahogy az ma kívánatos. Előttem a 11 e tekintetben egy példa, amelyre felhívtak a figyelmemet, hogy ha a földmívelesugyi minisztérium elé kerül, hassak oda, hogy ne hagynák jóvá a minisztériumban. Kerületem egyik községéről, Kőtelek községéről van szó, ahol a báró Baldácsy-féle protestáns alapítvány van. Ennek a birtoknak a bérlete 1939-ben járt le. A birtok két parcellából áll, az egyik közel 500 katasztrális hold. a másik pedig körülbelül 400 katasztrális hold. A birtok bérletere kishaszonbérlők pályáztak már két év óta, ajanlatukat is beadták, sőt én is közbenjártam, hogy ajánlatukat fogadják el. Még biztosítás szempontjából is történtek lépések oly értelemben, hogy az ottani szövetkezet vállalta a kishaszonbérlőkért a garanciát. És mi következett be? Bekövetkezett az, hogy az egyik parcellát Epstein zsidó, a volt bérlő kapta meg, igaz, hogy csak egy esztendőre, a másik birtokparcellat pedig gróf Waldeck Hubert, egy 1200 holdas birtok tulajdonosa kapta meg, azzal a feltétellel, hogy a 396 katasztrális hold földnek csupán 15%-át juttatják kisbérletbe. Amikor a mostani letepítési és kishaszonbérleti törvénnyel kapcsolatban ilyen dolgokat észlelünk, akkor itt csak a forma lesz meg, és a javaslat ilyen formában a

# gyakorlati életben nem lesz keresztülvihető.* Éppen ezért sokkal helyesebbnek tartanám, ha a gazdasági albizottság lenne az első fórum, a második fórum pedig a földmívelésügyi minisztérium, mert ha esetleg több helyen is ilyen anomáliák vannak, akkor ez a legnagyobb elégedetlenséget szüli, nem lesz végrehajtva a törvény. Szólnom kell még a gazdasági felügyelőkről. Azt hiszem, hogy az országnak majdnem minden részén kevés gazdasági felügyelő van. A helyzet tudniillik az, hogy két-három járás van egy-egy gazdasági felügyelőre bízva. Ez szerintem sok. Ilyen körülmények között a gazdasági felügyelő gazdasági irányú oktatási és ügyintézői kötelességét nem tudja teljesíteni. A helyes az volna, ha járásonként lenne egy gazdasági felügyelő, aki intenzív gazdálkodásra oktatná a gazdákat, de nemcsak a jelenlegi gazdákat, hanem a közeljövőben megalakítandó kishaszonbérletek bérlőit is és tulajdonosokat. Elvégre a gazdasági felügyelő volna hivatva arra is, hogy oktassa a gazdákat. Éppen ezért felhívom erre a kérdésre a földmívelésügyi kormány figyelmét: vegyen fel a költségvetésbe erre a célra nagyobb öszszeget, — mivel törvényjavaslattal nem szükséges ezt szabályozni — hogy járásonként egyegy gazdasági felügyelő legyen, aki a gazdákat oktatja és minden tekintetben segít nekik, persze nem bürokratikusán. T. Képviselőház! Ezek voltak a törvényjavaslat egyes szakaszainak módosítására vonatkozó indítványaim. (Tóth János: Mi is ezeket a módosításokat kérjük!) Mi ezen az oldalon sok tekintetben egyetértünk a t. túloldallal, csak az közöttünk a különbség, hogy ők sok esetben elfogultak és eltérnek a tárgyilagosságtól. (Papp József: Maga se helyesel semmit! — Zaj. — Elnök csenget.) Az akaratunk tulajdonképpen egy, csak a végrehajtást kell sürgetnünk. (Papp József: Maga is azt mondja, hogy nem jó, mégis elfogadja! — Zaj.) Elfogadom, de többet követelek. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Lázár Imre: A nagy birtokososztálynak is be kell látnia, hogy neki is meg kell hoznia azt az áldozatot, amelyet a nemzet fejlődése megkövetel. Ez elől nincs kitérés, előbb-utóbb be kell ennek következnie. Azt hiszem, hogy 1919-ben többet is adtak volna, de akkor nem volt módjukban sem kevesebbet, sem többet adni. Most nyugodt atmoszférában, nyugodt tárgyalások útján lehet elintézni ezt a kérdést és ezért sokkal helyesebb, ha most meghozzák azt az áldozatot, amelyet régen meg kellett volna hozniok. (Tóth János: Majd meglátjuk, milyen nagylelkűek lesznek!) Elnök: Tóth János képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Lázár Imre: A városok és a falvak szélén álló házak a nagynevű és nagyemlékű Nagyatádi Szabó István emlékét hirdetik. Azt kívánom, hogy a közeljövőben új falvak.^ új tanyásbirtokok és tanyák hirdessék gróf Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter úr nevét. A földmívelésügyi kormány által a Ház elé hozott törvényjavaslatnak a módosítását én is kívánom és bízom abban, hogy a végrehajtási utasításban sok minden meglesz, ami a törvényjavaslatban nincs benne, mert ha nem lesz meg, tovább követeljük. Éppen ezért a törvényjavas-