Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-43
m Az országgyűlés képviselőházának !+3. ülése 1939 október 2&-én, kedd&K lok arra, hogy én ezt már a múltban is tettem, j mint ellenzéki képviselő. líL«6-ban a telepítési törvénnyel kapcsolatban már akkori felszólalásainkban követeltük, hogy a kormány folytasson más földbirtokpoiitikát, ennek három éve, tehát nem is olyan hosszú ideje. (Meskó Zoltán: Ezért kellett idehozni?) A kérdés nem ment feledésbe, a kormány újból a Ház elé hozta és ha ez a javaslat a mai körülmények között nem lesz kielégítő, jönnie kell egy másiknak, nem is olyan sokára. (Meskó Zoltán: Az időt pazaroljuk hiába!) Nincs még egy másik olyan ország Európában, ahol akkora latifundiumok terjeszkednének, mint Magyarországon. Itt is meg kell szüntetni, különösen akkor, ha meggondoljuk, hogv a mi népsűrűségünk miatt még kívánatosabb a kérdés megoldása, mint másutt. Ha visszaemlékezünk a világháború végére, tudjuk, hogy egészen másként fejeződhetett volna be a világháború abban az esetben, ha a birtokreformot — akár örökbérlet, akár tulajdoni juttatás formájában, mindegy — megcsinálták volna. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Amikor azonban a frontról hazajövő nincstelen emberek, akik azt mondották, hogy területet hódítottunk és magyar területen egyetlen ellenséges katona sem volt, látták, hogy nem jut nekik más, mint a kubikostaliga vagy esetleg soknak még az sem, akkor bizony könnyen hajlamosak voltak a felforgatásra, nem is kellett demagóg beszédet mondani, nera kellett sajtó útján sem izgatni őket. Éppen ezért hozta a kormány ezt a törvényjavaslatot a Ház elé, mert szükségesnek látta és mert megkívánja oldani a kérdést. Amikor a törvényjavaslat tárgyalása folyamán figyeltem a felszólalásokat, azt láttam, hogy általában az egyik oldalon a nagybirtokot védik, a másik oldalon pedig a kisbirtokot. Tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy az a nagybirtok, amely jól van instruálva s amelyet jól kezelnek, növeli a nemzeti jövedelmet, de a kisbirtok is éppen úgy növeli, ha megfelelően instruálva van és a gazda helyesen kezeli. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy amikor külföldiek éber figyelemmel kísérik különösen a Dunántúlon lévő nagy lakatlan latifundiumokat és nekik bizony étvágyuk kerekedhet ezekre a vidékekre, akkor attól lehet tartani, hogy ha a kormány nem intézkednék, akkor talán ők fogják ott a birtokreformot megcsinálni, természetesen nem a magyarok javára. (Tóth János: Ezért kérünk nagyobbméretű földreformot!) En is többet akarok. Mélyen t. Ház! Ha az országban akár kép viselőkoromban, akár azelőtt jártam, azt állapítottam meg, hogy azokon a vidékeken, ahol a birtokok helyes arányban vannak megosztva, ahol például középbirtok is kevés van és inkább kisbirtokok vannak, ott mind a falvak, mind a városok sokkal jobban fejlődnek, viszont a falvak és városok visszamaradnak azokon a vidékeken, ahol többezer holdat kitevő nagybirtokok terülnek el. Miért van ez? Azért, mert az a néhány hold föld nem biztosítja a kis törpebirtokos exisztenciáját, tehát el kell vándorolnia más vidékre, vagy pedig egy uradalomban kell cselédként vagy sommásmunkásként elhelyezkednie. Csak egy példát mondok. Az én kerületemben van egy olyan község, amelynek 16.000 katasztrális hold földje van és 12.000 a lakosainak száma,. A vele szomszédos községnek 32.000 hold földje van és csak 4500 lakosa van. Most mi a helyzet? Az utóbbi községnek kétszeraunyi földje, de a felénél is kevesebb lakosa van és a két falu helyzete egészen más a fejlődés, a kultúra, a művelődés terén. A 16.000 holdas községben például két gyógyszertár és egy 117.000 munkaegységű postahivatal van, ezzel szemben a 32.000 holdas faluban csak egy kis gyógyszertár és egy 50.000 — tehát a felénél is jóval kevesebb — munkaegységű postahivatal van, bár ott a birtok kétszer akkora; orvosa egy van, a 16.000 holdas falunak pedig három orvosa van, sőt még a negyedik is megtalálná a megélhetését. Láthatjuk tehát, hogy azokon a helyeken, ahol a birtokmegoszlás arányos és a birtokok nagysága 5—10—15—20—50—100 holdig terjed, ott sokkal nagyobb a kulturális fejlődés, mint ahol nagybirtokok vannak. (Tóth János: Ezt kívánjuk életbeléptetni!) Éppen ezért mi is^ ezt óhajtjuk ezen az oldalon, mert ha a kormánypárt nem hoz ilyen javaslatot, akkor azt f az ellenzékről — kisebb számban lévén — hiába is követelnék. (Bodor Márton: Ez a baj!) Az ellenzéknek azonban az a joga és kötelessége, hogy mindig mintegy injekciókat adjon arra, hogy minél többet hozzunk. Ez már természeténél fogva is mindig így van az ellenzéknél. Hiszen abban az esetben, ha a kormány megvalósítja a kishaszonbérleteket, azután^ pedig a tulajdonjogot is megadja, mert a törvényben is benne van, ezzel bizonyos mértékben az igényeket ki is elégíti. Hogy mennyire elégíti ki? Szerintem az a helyes, ha minél inkább többet hoz. Ieraz, hogy évenként százezer katasztrális hold föld juttatását tervezi a kormány, de ez csak a minimum, ezen felül sokkal többet is adhat és a mennyiség fokozását mi is követeljük, mert annál jobb, minél többet adunk az első években. Nagyon sokan azt mondják, hogy a mezőgazdasági termelés mennyisége meg fog csappanni, ha a nagybirtokot kishaszonbérletekre osztják, vagy pedig tulajdonjoggal kisembereknek átadják. Tény az, hogy átmenetileg lesz bizonyos differencia a termelés mennyiségében, azonban nem sokáig. A kishaszonbérlő, ha tudja, hogy a föld az övé lesz, akkor a leg; utolsó talpalatnyi földet is termővé fogja tenni és ha a piacra nem is tud nagyobb mennyiségű gabonát szállítani, a belterjes gazdálkodás révén végeredményben mégis sokkal nagyobb jövedelmet fog tudni abból a kisebb birtokból kihozni,, ha jól kezeli, mint talán a nagybirtokos, mert a nagyobb birtokok gabonatermelési feleslegét, jószágait mind külföldre szállítják, így jóformán igen kevés jut a nagybirtok termeléséből arra, hogy a nemzet megélhetése könnyebbé váljék, megjavulhasson. Ellenben a kisbirtokosnak mindenféle terményfeleslege a fővárosba megy, illetőleg a városokba és csak ha még ezután is marad felesleg, akkor megy külföldre. A lényeg tehát az. hogy minél több és több földet kell kishaszonberletek formájában, azután pedig tulajdonjoggal a kisembereknek átadni. Hogy miért kell először a kishaszonbérleti forma? A kishaszonbérletekre elsősorban a nincstelenek vágyakoznak, — akiknek adni is kell — sőt még a kisebb birtokosok is várják, hogy majd kaphassanak földet. Az öt esztendő j pedig próbaidő lesz arra, hogy kipróbálják őket: megfelelnek-e a feladatnak azon a kisbirtokon, amit kapnak és ha igen, akkor a törvényjavaslatban is benne van az, hogy tulajdonjoggal megválthatják majd azt a földet. Aki