Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-42

378 Az országgyűlés képviselőházának U2. ülése 1939 október 20-án pénteken. iparcikkeket es egyéb dolgokat, amelyeket ha mi elég arannyal rendelkeznénk, a világpiacon sokkal olcsóbban es sokkal jobb feltételek mellett tudnánk megvásárolni. Tehát az a tétel sem alkja meg a helyét, hogy a nagybirtok lenntartasat az is indokolja, Ihogy valutát szefez. Sokkal több valutát szerez az ipar, sokkal több valutát szerez a kisgazdaság, amely tojást, baromfit, gyümölcsöt termel, mint a nagybirtok, amelynek valutaszerzésére bizony igen súlyosan rá kell fizetni. Az én megítélésem szerint tehát, mélyen t. Képviselőház, semmi szükség sincs arra, hogy a nagybirtok fennmaradjon, ellenben minden érdekünk azt parancsolja, hogy minél előbb számoljunk fel ezzel a nagybirtokrendszerrel, minél előbb törjük fel észszerűen és tegyük lehetővé,- hogy azokon a területeken, amelyek ma éppen a nagybirtokos gazdálkodás következtében elnéptelenedtek, minél több egészséges, életerős kisgazdaexisztencia alakuljon. Azt, hogy ez mennyire helytáll, semmi sem bizonyítja jobban, mirft^ az, hogy mi, szociáldemokraták, akik_ nem állunk abszolúte a magántulajdon alapján, hiszen a termelőeszközök társadalmosítását követeljük, mert nem tartjuk a mai állapotot egészségesnek, amikor mezőgazdaságról van szó, amikor kisbirtokról van szó, akkor — amint Szeder barátom nagyszerűen kifejtette itt — ebben a tekintetben a magántulajdon elve alapján állunk. A magántulajdon elve alapján állunk azért, mert tudjuk, hogy a magyar nép, a magyar parasztság természete olyan, hasry ha az a föld, amelyen dolgozik, az övé, akkor nemcsak a verejtékével, hanem minden izomszálával dolsrozik rajta, hogy minél többet hozzon ki belőle. Ha bérletbe adjuk neki a földet, akkor nincs az a felügyelet, amely meg tudná akadályozni annak a földnek a kizsarolását. Észszerűbb, okosabb tehát arra gondolni, hogy minél előbb és minél gyorsabban magántulajdonul juttassuk neki a földet. Á kisbérleti rendszer ellen, amely tengelye ennek az előttünk fekvő törvényjavaslatnak, még egy szempontot vagyok bátor felhozni. Ha megnézi az ember a hivatalos címtárat, ha áttekintjük a magyar társadalom struktúráját, akkor rá kell jönnünk arra, hogy Magyarországon a függőségben lévő emberek száma aránytalanul nagy. Aránytalanul kevés, igen vékony az a teljesen független ^kereső réteg, amely nem hódol meg a fölülről jövő parancsnak, vagy a divatos jelszavaknak^ hímnem a maga gazdasági helyzetéből folyó érzéseit juttatja kifejezésre. Akármennyire hangoztatta is előttem az egyik igen t. képviselőtársam, hogy más az a kisbérlet, amely ebben a törvényjavaslatban van tervbevéve, mint az, amelyet ma bérelnek, mert azt magántulajdonos adta, ezt a kisbérletet pedig az állam adja, a függőség szempontjából semmi különbség nincs. Magyarországon független embereket, független gazdasági egyedeket kell teremteni, nem pedig szolgákat. Szolgából Magyarországon éppen elég van már. Ez a törvényjavaslat, ha így megy keresztül, ahogy itt tervezik, csak a szolgák számát fogja szaporítani (Üay von! a báloldalon.), azoknak f számát, akik az államtól, megyétől, hatóságoktól füergő viszonyban vannak, akiknek mindig reszketniök kell, hosry nem teszik-e ki őket egy kis hátralék miatt a bérletből (Eitner Ákos: Politikából!) és ezek mindenkor, minden esetben hűséges politikai sereghajtói, hűséges politikai jobbágyai a hatalmon lévő pártnak. Elnök: Kérem képviselő úr, ne méltóztassék ilyen kijelentéseket tenni, amelyek nagyon is túlzottak. Malasits Géza: Kérem. Van ennek az előttem fekvő törvényjavaslatnak még egy hiányossága, amelyre rá kívánok mutatni, nevezetesen ez a törvényjavaslat nem intézkedik arról, hogy a rendelkezései alapján juttatott földet másodkézbe bérbeadni nem szabad. Már pedig ha ez nincs benne, akkor a szegény embereken megint nem segítünk és megint nem mozdítjuk elő az önállóság és függetlenség irányába haladó folyamatot. Mert az 1936. évi XXVIT. te. alapján elrendelt parcellázásoknál, amelyeknek területe körülbelül 90.000 katasztrális holdat tesz ki, mint az előttem szólott képviselő úr mondotta, nagyon gyakran előfordult, különösen nálunk a Dunántúl nyugati részén, hogy olyan egyének jutottak földhöz mindenféle protekció kihasználásával, akik nem őstermelők, vendéglősök, szatócsok, borbélyok, (Eitner Ákos: Elaggott színésznők!) elaggott színészek, nagyon helyesen mondja képviselőtársam, nyugdíjasok és főkép a háború alatt egyes magasrangú katonatiszteknek szolgálatot tett egyének, akik felhasználva volt gazdájuk befolyását, földhöz jutottak. Ezek a földet nem maguk művelik, hanem kiadják szegény kétkezi munkásembereknek művelésre. Ezeket szörnyű módon kizsarolják, míg maguk munkanélküli jövedelmet élveznek, (Eitner Ákos közbeszól.) már pedig a szocializmusnak, bármily színezettel jelenik is meg, alapfeltétele, hogy senkise jusson munkanélküli jövedelemhez, mindenért meg kell dolgozni és elsősorban a földért kell megdolgozni. (Eitner Ákos: Ez a nyilasprogramm!) Nem tűrhető, hogy emberek mindenféle protekcióval földhöz jussanak, azt ne maguk műveljék meg, hanem kiadják másoknak művelésre, azokat pedig, akiknek művelésre kiadják, szörnyű módon kizsákmányolják, i Eitner Ákos: Erre sok példa van!) Azoknak a száma, akik nem maguk művelik a földet, hanem már ennek a törvénynek meghozatala előtt bérbe adták olyan feltételek mellett, amelyek , nem juttatják a bérbevevőket emberi nívóra, hanem valóságos animális életre kényszerítik, nem csekély. Tessék meggondolni, hogy Magyarországon 121.894 ipari foglalkozású embernek. 52.162 kereskedelmi foglalkozású és a hiteléletben működő egyénnek, 45.659 nyugdíjasnak és tőkepénzesnek, 38.548 közszolgálati alkalmazottnak és szabadfoglalkozásúnak vari földje. Tehát több, mint egy negyedmillió egyénről vagy jogi személyről van szó, akinek a mezőgazdasági termelés nem a főfoglalkozása. Ezeknek a földtulajdonosoknak kezén egészen jelentékeny földterületek vannak, amelyeket, mondom, bérbeadnak. Nem tűrhető tehát az, hogy itt munkanélküli jövedelemhez jussanak olyan emberek, akik erre egyáltalán nem érdemesek. Meg tudom érteni, ha kitüntetünk valakit, akinek az ország élete és a társadalom körül nagy érdemei vannak. Az azonban, hogy valaki 40 évig ült egy helyen és becsülettel megszerezte magának az aranyeret, nem lehet érdem arra, hogy földet adjunk neki, amelyet ő nem művel meg, hanem továbbad, és akinek tovább adja, azokat a

# legszemérmetlenebbül kizsákmányolja. (Eitner Ákos: Erre lehetőséget nyújt a javaslat!) A nagybirtok ellen, általában a bérgazda-