Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-42

356 Az országgyűlés képviselőházának 42. a bankok és a hadseregszállítók előcsatárai, az alkuszok hadai lépten el az orszagou »A többtermeles a hangzatos és tetszetős, de a bankok szájában hamis jelszó es a 30 üzlet a ío. Közpréda lett a haza földje, mert úgy látszik, megfeledkeznek arról, hogy akié a fold, azé az ország.« »Jjegyen már vege egyszer a lölddel vaió üzérkedésnek, mert nem azért folyik odakünn a harctereken patakokban a magyar vér, nem azért kuzü a lövészárkok lakóinak 75 százaiékát kitevő fölamivesosztály, hogy, ha Isten segítségével a háborúból netán hazatér, az általa megmentett és megvédett földet itthon a bankoktól kelljen neki kia parcellákban, de annál nagyoob árban megvásárolnia...« »Míg véreink odakint küzdenek, nekünk kötelesegünk, hogy azt a földet, amelyért ők harcolnak, mi megtartsuk és ha kell, törvények útján is megvédjük. Vigyázzunk arra, hogy a magyar löld ne kerüljön idegen kézre« és így loiytattam tovább. Sok eredménye nem volt, mert akkor a felsóház nagyrésze itt ült a képviselőházban. Ez tehát érthető. (Szjllősi Jenő: Igaz!) Mélyen t. Képviselőház! 1918 február 22-én megint szóvátettem ezt a kérdést és követeltem a megfelelő törvényjavaslatot. Azt mondottam (olvassa): »Sajnálattal kell azonban megállapítanom, bogy ezen nagyfontosságú kérdésbtn... érdemleges intézkedés alig történt; de még nagyobb fájdalommal és sajnálattal kell kijelentenem, hogy annál nagyobb tevékenységet tapasztaltam a bankok részéről a földvásárlás terén. Ennek az lesz a következménye, hogy amikor majd lesz egy törvényünk a magyar föld illetéktelen kezekbe jutásának meggátlására, akkor már fájdalom, biztosítandó magyar föld nem k>sz.« Ezt csak azért hoztam fel, hogy megmutassam, hogy nekem ez a kérdés nem páltkérdés. Én ma nyilas vagyok, akkor függetlenségi voltam. De amilyen nyilasbeszéd volt ez a függetlenségi beszéd, olyan függetlenségi magyarnak érzem magam mint nyilas is. (Taps.) Ne jöjjön most az Omge., mint jött a múltban is adatgyűjtéssel. Az ember azt gondolná, 'hogy örültek, hogy megúszták úgyahogy, hiszen eleget mosdatták azt a megszületett kis földreform kisgazdagyereket. Nagyatádi volt az édesapja, Rubinek is segédkezett ott, én is ott bábáskodtam körülötte, n Mayer János igen t. barátom is az egyik főszereplő volt ott. Amikor a világra jött ez a föle reformjavaslat, igazi jó, egészséges, pirospozsgás kisgazdagyerek volt. Amikor azután nekiálltak, az ankétok, értekezések, meg a szagos szappannal való mosogatások folytán (Derültség.) olyan kis törpévé zsugorodott össze, hvgy nem ismertünk rá. pedig mi láttuk, amikor a világra jött. (Derültség.) Rá kell térnem itt Nagyatádi és az akkori kisgazdapárt szerepére. Olyan könnyen elfelejtenek itt dolgokat. Magyarországon mindent könnyen felejtenek, csak ha valami roszszat tett valaki, azt azután 30 évig is a szemére hányják, de a jót elfeledik. Hát vegyék tudomásul, hogy az a kisgazdapárt, azok a csizmás magyar képviselők, akik ebben a Házban a nemzetgyűlésen ültek, örök tiszteletet érdemelnek az utókortól (Úgy van! Úgy van!), mert ők voltak azok, akik az akkori forradalmat levezették. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ök voltak azok, akik a népszerűségüket odadobták a haza, a nemzet érdekében. (Élénk felkiáltások: Igaz! Ügy van!) Ezzel a ülése 1939 október 20-án, pénteken. kijelentéssel tartozom volt bajtársaimnak. Igaz, előfordult, hogy ők úgy érezték, nekem nem tartoznak ezzel, mert nagyon vígan jön egyikmásik ellenem korteskedni. (Derültség.) Ezt csak úgy megemlítettem. (Derültség.) Emlékszem, a földreform tárgyalásánál ezen az oldalon ültem, mint az ellenzéki kisgazdapárt elnöke. Régebbi képviselőtársaim emlékeznek arra, amikor Nagyatádit meginterpelláltam. Az ő válasza az utolsó beszéde volt. Mintha megérezte volna, hogy a halál angyala már ott van mögötte, felállt- és azt mondotta: »Igaza van a képviselő úrnak, egy éve megígértem a választókerületemben* — valami házhely dologról vagy más nagyon kis dologról volt szó — »s nem birtam igéretemet teljesíteni; lefogták a kezemet«. Azután lemondott. Ez a lemondás, ez a kézlefogás, ez a nem engedés szülte azt, hogy 1920. után 19 évvel megint jövünk egy foltozással (Ügy van! Ügy van! balfelől.), holott, ha akkor rendes gúnyát csináltunk volna, akkor várhatnánk még vele. (Közi-Horváth József: Lefogták a kezét!) Én a korlátozott és felelős magántulajdon elvének alapján állok, amely elv a Szent Koronában gyökerezik. (Helyeslés balfelől.) Mindenki csak a Szent Korona jogán birhat földet és bármely javakat. (Helyeslés.) A javak használata pedig csak a közösség, a nemzet egyetemének érdekében történhetik, amit a Szent Korona jelképez. (Stitz János: Visszatérés az allődiumra!) Mélyen t. képviselő úr, nekem nincs pkom visszatérni az alkotmányra, mert én mint nyilas, mindig alkotmányos alapon álltam, nekem nem kellett semmit revízió alá vennem. (Taps a baloldalon.) Én mozgalmamat Isten nevével kezdtem és alkotmányos hűséggel folytatom. (Stitz János: Rosszul értette, mert én allodiumot mondottam és nem alkotmányt!) Én csak magamért és pártomért felelek, másért nem tartozom felelősséggel. A Szent Korona jogán tehát a javak használata nemcsak korlátozható, hanem meg is szüntethető, ha a nemzet érdeke ezt megköveteli. És most jön a keresztény etika, a Krisztusi evangélium, Prohászka szelleme, amely szellemnek hitetője vagyok. Büszkén és alázattal vallom magamat Prohászka Ottokár tanítványának, a nagy apostol szerény kis tanítványának. Azt mondom, hogy a Gondviselés minden tulajdont tulajdonképpen csak használatba, úgyszólván bérbe ad, elszámolási és beszámolási kötelezettség mellett. Jogos tehát az ellenőrzés; tudnunk kell, hogy miként használják fel egyesek a földbirtokot és bármely Istentől adott javat: Istennek tetsző, valamint az emberiség és a magyarság érdekeit szolgáló alapelvek szerint-e, avagy nem azok szerint? (Inántsy-Pap Elemér: Üj Werbőczy-Tripartitum!) A javaslatról sokan elmondták a véleményüket, ezért nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. Én lehetőleg röviden érintettem azt, amit mások elmondtak, csak éppen azért, hogy jelezzem: mit tartok magam is helyesnek, de igyekszem valami mást is mondani. Hogy nem* bérletet akartunk, errevonatkozólag kijelentem, hogy Nagyatádi és a régi földrendezők * naPT magyarságról álmodoztak, minden puskalövésnyire egységes kis tanyákat képzeltek el lelki szemeik előtt, a kultúra minden vívmányával, templommal, iskolával, kultúrintézményekkel, népházakkal, rádióval, stb. felsze-