Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-42

Az országgyűlés képviselőházának 42. ülése 1939. évi október hó 20-án, pénteken, vitéz Bobory György és Szinyei Merse Jenő elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Az indítványk"nyv fölolvasása. — A kis^aszonbérletek alakításának és házhelyek szefzesuaek előmozdításáról s más Mdbirfcokpoli.tikai rendelkezésekről szóló torvényjavaslat folytatólagos tárgyalusa. Hozzászóltak: .ueskó /."ltán. Pápai István liodor Márton ürtutay Jeni», áze^nere LÍ^La Horváth remié és iüalasiis uéza. — A legközelebbi uW idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 2 perckor.) (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az Ülés jegyzőkönyvének vezetésére Nagy Ferci.c, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Spák Iv:r', a javaslatok ellun felszólalók jegyzésére Boczonádi tízabó Imre jegyző urakat kérem fel. A t. Ház tudomására hozom, hogy az indítvanykönyvbe bejegyzés történt, kérem ezért a jegyző urat, hogy az inditványkönyvet felolvasni szíveskedjek. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): sVágó Pál: Törvényjavaslat a korszerű országépítesről. Vagó Pál: Törvényjavaslat a közérdekű pénzügyi rendszer és hitelszer vezetnek inegali.otusöról.« Elnök: Vágó Pál képviselő úr mindkét indítványát írásban is benyújtotta s azok a hazszaoályokban előírt kellékeknek megtelelnek. Mindkét indítvány indokolására nézve később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. A Ház az elnök bejelentését tudomásul veszi. Napirend szerint következik a kishaszonbérletek alakításának és házhelyek szerzésének előmozdításáról s más foldk>irtokpolitikai rendelkezésekről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom.: 40. sz.) Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: Igen t. Képviselőház! Tisztelettel kérek félóra meghosszaLbítást, nehogy beszédidőm korlátozása következtében feszélyezve legyek az elmondandókban. Elnök: Méltóztatik a hosszabbítást megadni

1

? (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. Meskó Zoltán: T. Ház! Mindenekelőtt egy elvi jelentőségű kijelentést óhajtok tenni, amely abból áll, hogy amikor a földkérdéshez hozzászólunk, a földrendezés kérdését, ezt a nagyfontosságú kérdést itt tárgyaljuk, ezt szenvedélymentesen, tisztán és kizárólag a fajszeretet jegyében szabad lefolytatnunk. (Helyeslés jobbfelől. — Mozgás.) Csakis a szereKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ II. tet, a mélységes szeretet szellemében szabad a földrendezési javaslathoz hozzászólni és nagy szeretettel magához az édes magyar földhöz hozzányúlni. Szeretnünk kell elsősorban magát a magyar földet, amelyet őseink szereztek, amelyet azok utódai sokszor vérrel áztattak, verejtékkel és könnyel öntöztek. Nagyon természetesnek fogja találni a t. Ház, hogy szeretetem, mélységes hálám első szavam azoké, akiket én a legönzetlenebb magyaroknak szoktam nevezni, akik ezt a földet külső és belső ellenséggel szemben önfeláldozóan mindenkor megvédték, becsülettel kiszolgálták, nekünk a mindennapi kenyeret kitermelték, pedig ebből a földből egy kapavágásnyi sem volt a tulajdonuk. Ezek a legönzetlenebb magyar hazafiak, tehát ezekről kell elsősorban gondoskodnunk és ezek iránt kell hálás szeretettel viseltetnünk. De nem szabad ellenszenvvel, gyűlölettel, még kevésbbé irigységgel viseltetnünk azokkal szemben sem, akik ma a föld tulajdonosai, ha azok sokszor áldozatok útján, a tradíciókat követve, az ősöket tiszteletben tartva, nehéz körülmények között megtartották az ősi kúriákat, ellentétben azokkal, akik semmi kíméletet nem érdemelnek, akik ezt az ősök által szerzett földet idegenek kezére juttatták, akár bérlet, akár öröktulajdon formájában. Ha időm lenne rá, én igenis egyénenkint bírálnám el az egyes megváltást szenvedő birtokokat, vájjon a földszerző ősök késői leszármazottai miként sáfárkodtak azzal a földdel, amelyet örökségként kaptak? Itt akarok válaszolni arra a sokszor könynyedén, mondhatnám meggondolatlanul odavetett kijelentésre, amely szinte szállóige már, hogy könnyű a másét osztani. Erre esak^ egy válasz van: sokkal nehezebb volt a másét önzetlenül, önfeláldozóan megvédeni. Amikor földet akarunk juttatni azoknak a becsületes magyar testvéreknek, akik a hazáért ércfalat álltak a frontok különböző részein, akik minden viszontagság ellenére a legnehezebb körülmények között is végezték a világ legnehezebb munkáját mindnyájunk érdekében, akkor nem lehet ezt a »földosztás« egyszerűen odadobott frázisával elintézni. Nem földosztás-