Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-41

Az országgyűlés képviselőházának Ul. minisztrációs nehézségek teszik szükségessé azt, hogy ezek a földek egyelőre és átmenetileg kishaszonbérlet alakjában hasíttassanak ki. (Ügy van! a középen.) T. Ház! Én a javaslatnak azokat a szakaszait tartom a legnagyobb horderejűeknek, amelyek házhelyek szerzésére is módot adnak. Elvitathatatlan tény, hogy az 1920. évi földreformtörvénynek is legüdvösebb és legsikerültebb rendelkezése a nincsteleneknek házhelyhez való juttatása volt. Hogy menynyire nagy szükség volt erre az akcióra, azt igazolja az a körülmény, hogy ma már alig van olyan juttatott házhely, amely azóta be ne épült volna, bármiiven nagy áldozatok árán is sikerült a házhelyhez juttatottaknak előteremteniük azokat az anyagi eszközöket, amelyek a házak felépítéséhez szükségesek n voltak. A házhelyhez juttatás újabb lehetőségének nagy fontosságát különösen abban látom, hogy az állandó otthon a mezőgazdasági munkásokat szorosabban fogia a munkahelyükhöz kötni és így lehetőséé: nyílik arra, hogy szorgalmukkal és munkájukkal ezek az elemek is maholnap majd szintén törpe- vagy kisbirtokosokká váljanak. (Helyeslés. — Horváth Géza: Ügy van! Ez a cél!) De különösen fontos rendelkezést tartalmaz erre vonatkozóan a 10. §, amely előíria, hogy házhelvek céljára olyan ingatlanókat kell átengedésre kötelezni, amelyek a házépítésre alkalmasak (Helyeslés balfelőli) és amelyek községfejlesztési, egészségügyi és közlekedési szempontból is mes-feleinek. T. Ház! Az 1920. évi földreformtörvény, sajnos, nem tartalmazta ezeket a rendelkezéseket, úgyhogy bizony annak végrehajtása, során előfordult az, hogy vagy messze a községektől vagy ppdig egyes vidékeken olyan vizes helyeken adtak egyeseknek házhelyeket, ahol ezek miatt az okok miatt máié' sem tudták felépíteni a házat. (Ügy van! balfelől.) Legyen szabad még rámutatnom a javaslat 17. Vának arra a fontos és megnyugtató rendelkezésére, mely a haszonbérben dott birtokoknál a bérbeadót arra kötelezi, hogy a bér beadott terület egyharmadát kishaszonbérletbe adja le. A iavaslatnak ebből a rendelkezéséből kétségtelenül az a szándék csendül ki, hogy a föld azé legyen, aki azt megműveli és minthogy különböző okok miatt a jövőben is több birtokos lesz abban a helyzetben, hogy földjót haszonbérbeadás útján lesz kénytelen haszno sítani, ez a szakasz mindig módot fog adni arra, hogy újabb és újabb kishaszonbérletek alakíttassanak. Ugyancsak nagy szociális érzékre vall a javaslat 31. és 32. §-ának az a rendelkezése, hogy a kishaszonbérelt területek az általános kereseti adó alól három éven át mentességben részesülnek s a törvény rendelkezései alapján készült szerződések, okiratok, beadványok és telekkönyvi feljegyzések szintén illetékmentesek (Helyeslés a középen.), továbbá átírási illetékmentességben részesülnek azok a területek is, amelyeket az igénylők a törvény alapján igényeltek és kaptak. Ezek a szociális rendelkezések főleg azért birnak nagy fontossággal, mert ezáltal a földhöz jutott szegény, falusi nincstelen lakosság tetemes kiadásoktól lesz megkímélve és így a javaslat módot ad arra, hogy ezek az emberek a kezdet nehézségein is hamarább és könnyebben essenek át. T. Ház! Sokan kifogásolják azt, hogy a javaslat a végrehajtást a gazdasági albizottsáülése 1939 október 19-én, csütörtökön. 329 gokra, illetőleg azok szakreferenseire, a gazdasági felügyelőkre bizza; mondván, hogy a gazdasági felügyelők részben nem ismerik eléggé a helyi viszonyokat azért, mert folyto nos áthelyezéseknek vannak kitéve, részben pedig összeköttetéseiknél fogva nem alkalmasak arra, hogy ezt a fontos törvényt végrehajtsák. Én megnyugtatom az aggódókat és felhívom szíves figyelmüket arra, hogy a mai gazdasági felügyelőség már egészen más, mint a 20 évvel ezelőtti volt, amikor valóban a gazdasági felügyelői karba sok protekciós egyén és régi uradalmi volt gazdatiszt került (Egy hang a jobboldalon: Végzett birtokos!), akik az ő eddigi nevelésüknél és összeköttetéseiknél fogva nem tudták magukat annakidején beleélni a földreform szellemébe. A gazdasági felügyelői kar 20 év alatt nagy változáson ment át és ma már olyan szakismeretekkel rendelkező gazdasági felügyelői karunk van, amelyre nyugodtan rá lehet bizni ennek a fontos törvénynek végrehajtását. (Papp József: Maga sem hiszi!) Elnök: Kérem, méltóztassék az ilyen megjegyzésektől tartózkodni. Hendrey József: Ha történnek is áthelyezések, mindig lesz egy-két régi felügyelő a vármegyében, aki ismeri a vármegye gazdasági viszonyait, aki esetleg végigcsinálta az 1920. évi földbirtokreformot és az ottani tapasztalatok alapján, azoknak felhasználásával bizonyára azon lesz, hogy ezt a törvényt is jól és gyorsan végrehajtsuk. T. Ház! Természetesnek tartom, hogy egy ilyen nagy horderejű törvényjavaslatot, ahol annyi ellentétes érdek ütközik, nem lehet mindenkinek megelégedésére megalkotni és másától értetődik, hogy a javaslat minden részletkérdésre nem is terjedhet ki. Éppen azért az egyes törvényhozók feladata, hogy ezekre a hányokra a t. Ház figyelmét felhívják és a miniszter urat felkérjék arra, hogy a módosításokhoz hozzájárulni szíveskedj éli. (Ügy van! jobbfelől.)^ Ez meg is történt az előzetes tárgyalásokon és itt a legnagyobb elismerésemet és köszönetemet fedezem ki a földmívelésügyi miniszter úrnak azért, hogy az ez^n tárgyalások alkalmávnl történt felszólalásomban foglaltakat magáévá tette és a módosított javaslat 29. §-án*k (2) bekezdésében lehetővé tette, hogy erdők létesítése és kiegészítése céliából a községek, közbirtokosságok és erdőbirtokos ságok is részesülhessenek a rendelkezésre álló ingatlanokban. Bár meg vagyok győződve arról, hogy a t. Ház valamennyi tagja tudatában van indítványom fontosságúnak, mégis legyen szabad néhány szóval kitérnem az erdőgazdaság fontos nemzetgazdasági szerepére. Az elmúlt 20 év szomorú és keserves tapasztalatai megtanítottak bennünket arra, hogy mit jelent az, ha egy ország fa szükségletét külföldről kénytelen beszerezni. Ennek illusztrálására csak annyit legyen szabad megjegyeznem, hogy a kárpátaljai területek visszafoglalása előtt CsonkaMagyarország évente átlag 90 millió pengő értékű fát volt kénytelen importálni, vagyis ugyanakkora összeget, mint amennyit búzakivitelünkből bevettünk. Meg kell még jegyeznem, hogy a kárpátaljai erdőségek visszacsatolásával az ország faellátásának kérdése még mindig nincs rendezve, éppen azért a jövőben az Alföld fásítására még nagyobb gondot kell fordítanunk, mint a múltban tettük. Az Alföld fásításának kérdésére más alkalommal szándékozom részletesebben kitérni.