Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-41

Az országgyűlés képviselőházának ki. sőt nemcsak most kellene telepíteni, hanem ezt még 1920-ban kellett volna megkezdeni — mert ha ezek belegyökereznek a magyar földbe, ezeket senki ki nem tudja onnan mozdítani. Amikor erről volt szó, több képviselőtársam azt mondta, hogy a magyar parasztság, a magyar falu népe a saját határából nem akar kimozdulni. (Pándi Antal: Dehogy nem! Amerikába is elmentek!) Erre van egy élő példa 1936-ból. Matolcsy képviselőtársammal lent voltunk a Dráva mentén, Vízvártól egészen Csurgóig föl, a herceg Festetics-féle birtokot áttekinteni, amelyiknek egyrésze akkor eladásra volt bocsátva a Magyar Földhitelintézet útján. Erről beszélgetve a nagykátai járásban, hogy ott mit láttunk és hogy ott milyen földek és milyen árak vannak, csak a beszélgetés alapján 10 nap alatt 120 család iratkozott össze és jelentkezett, hogy hajlandók lejönni két teherautóval és megtekinteni a birtokot. Amikor a birtokot meglátták, mindegyiküknek megtetszett. 350 pengőért adták volna katasztrális holdankint az épületekkel együtt. Mindenki ragaszkodott hozzá, de szomorú dolog volt, hogy mielőtt a kötés megtörtént volna, nem tudom, kinek a keze nyúlt bele, de a bank azonnal visszahívta a megbízottját és a vételt nem tudtuk lebonyolítani. (Papp József: Biztosan Vida Jenőék voltak!) Itt bizonyosodott be, hogy a magyar parasztság Magyarországon ott tartja az Ő otthonát, ahol a megélhetése megvan. T. Ház! Arról vitatkoztak itt többen, hogy melyik birtok termel töbüet, a kisuirtok-e vagy a nagybirtok. J^n erre egy élo példát hozóit Tapiógyörgye község hatarából, ahol kisbirtokosok is vannak, üe van egy 400U holdas Prónay-íeie hitbizomany is, ameiyet rossz gazdálkodásáról és rossz cselédmunkabéróröl ismernek a környéken. Amikor erről a birtokról és ennek gazdálkodásáról már egy hónappal ezelőtt interpelláltam a foidmivelésügyi miniszter úrhoz, a foidmivelésügyi miniszter úr kiküldötte az ö megbízottját, aki átvizsgálta ott a birtokon folytatott gazdálkodást. Megállapítást nyert a cseiódlakások ós a munkabérek helytelensége, megállapítást nyert, hogy igenis, mind igaz az, amit én előadtam. A miniszter úr utasította is az arra illetékes hatóságokat és a járás f őszolga bírája foganatosította is az eljárást és kiadta rendelkezését. Mi történt? Ká egy hétre Pest vármegye tiszti alügyésze, aki ugyanakkor Prónaynakis ügyésze, ez ellen fellebbezést adott be, a gazdasági albizottság visszadobta a főszolgabírói rendelkezést s azóta minden a régiben van, úgy, mint azelőtt. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Papp József: Ezekre akarják a végrehajtást rábízni, az albizottságokra! — Elnök csenget.) Amikor ilyen dolgok megtörténnek (Matolcsy Mátyás: Felmegy Prónay és mindent elintéz!), és amikor ilyen szerény törvényjavaslatot nyújtanak be nekünk, a Kaposvárott elhangzott Ígéretek után, ahol 1920-ban kijelentették, ihogy megvalósítják a helyes birtokmegosztást, most pedig látjuk, hogy milyen semmivé vált az egész, hogyan várjunk egy erős megoldást ettől a szerény és vértelen törvényjavaslattól, amely már megszületésekor is sovány! (Egy hang a szélsőbaloldalon: Majd elintézik a jegyzők! — Egy hang a középen: Ott leszünk, vigyázunk! — Egy hang a szélsőbáloldalon: Az se hiszi, aki hozta a javaslatot Matolcsy Mátyás: Fogalmunk sincs róla, mikor megy fel Prónay meg Purgly! — Zaj. ülése 1939 október 19-en, csütörtökörí. ,$27 — Elnök csenget. — Matolcsy Mátyás: Csak mi tudjuk, hogyan fürészelnek el mindent. —Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Tóth János: Ezt a törvényjavaslatot nagyobb módosítások nélkül, azt hiszem, minden igazi fajmagyar érzésű ember hátrányosnak tartja, és addig, amíg ez a törvényjavaslat nagyobb módosításokkal a magyar parasztság részére kiadósabb segélynyújtást és kielégítést nem fog jelenteni, a javaslatot nem fogadhatom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldaIon.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Hendrey József! Hendrey József: T. Ház! Ha a mai települési és birtokmegoszlási kérdéseket vizsgáljuk, azt látjuk, hogy ezek a kérdések nem újkeletűek, hanem ősi időktől fogva állandóan foglalkoztatták a közvéleményt, mivel a nagykiterjedésű latifundiumok mindig szoros összefüggésben állottak a magyarság terjeszkedésével és gazdasági megerősödésével. A múltban is mindig hallottunk ennek a kérdésnek gyökeres megoldásának fontosságáról, de — amint ezt a javaslat indokolása is megállapítja — nálunk még a XIX. században és a XX. század elején sem tartott lépést a birtokmegoszlás folyamata a nyugati államok birtokmegoszlási folyamatával, úgyhogy mi ezzel a súlyos és elintézetlen problémával kezdtük meg a világháborút. A háború utáni összeomlás elemi erővel vetette fel a földreform gondolatát és most már valamennyi társadalmi osztály belátta azt, hogy a háborúból hazatérő magyar parasztság földigényeit ki kell elégíteni és hogy a földbirtokreformmal szorosan Összefüggő nemzeti és szociális problémák megoldását tovább ha^ lógatni nem lehet. (Bodor Márton: Ügy is van!) Ilyen körülmények között vette kezébe a magyar földkérdés megoldását Nagyatádi Szabó István, aki mint fajtájának rajongója és fanatikus híve mindig önzetlenül küzdött a magyar parasztság jobb sorsáért, aki élete céljául tűzte ki azt, hogy a földbirtokreformot úgy fogja megoldani, hogy az hosszú időre lekerüljön a napirendről. Nagyon jól tudjuk, hogy nem Nagyatádi Szabó Istvánon múlt az, nogy a törvény végrehajtása nagy csalódást okozott. (Bodor Márton: A nagyzsidókon!) Elnök: Kérem Bodor képviselő urat, méltóztassék csendben maradni és a szónokot nyu-. godtan meghallgatni. Hendrey József: Éppen ezért vált szükségessé az, nogy alig másfél évtizeddel később, 1936-ban újabb törvénnyel szabályozzák a magyar földbirtokpolitikai kérdéseket. Bár kétségtelen, hogy mind az 1920. évi, mind az 1936. évi törvények nagy lépéssel vitték előre a helyesebb birtokmegoszlást, az 1937. évi statisztikai adatok szerint azonban a kisés nagybirtokok között még mindig olyan nagy aránytalanságok állanak fenn, hogy ezért alkotja a földbirtokreform kérdése ma is a magyar közélet megoldandó problémáját. Az 1937. évi statisztikai évkönyv adatai szerint ugyanis Csonka-Magyarország egész területe körülbelül 16 millió katasztrális hold., a Magyarországon élő összes birtokosok száma pedig 1634.400. Ha tehát az egy magyar földbirtokosra eső átlagot keressük, vagyis a 16 millió (katasztrális holdat elosztjuk az 1,634400 birtokossal, akkor azt látjuk, hogy átlag kereken 51*