Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-28

Az országgyűlés képviselőházának 28. morzsolódás megtörténik, olyan mértékben emelkedik az állami hozzájárulás, mert külön­ben egyensúlyba nem jutna. Még azt kívánom megemlíteni, hogy aa Öregségi biztosítás díjtételei igen jelentős ösz­szegekre rúgnak. Hiszen, ha a hivatalos ki­mutatás szerint 72.800 esetet évi 60 pengővel számítom, az 43 millió pengő. Ehhez hozzájön a 60 éven felüli özvegyeknek kifizetendő évi 48 pengő, ami összesen másfélmillió vagy egy­millió pengő. Nem tudom a pontos számot, mert az indokolásban erre nézve nem kaptunk számot, amit nem is kifogásolok, hiszen na­gyon nehéz megállapítani az özvegyek jelen­legi számát. Mindenesetre körülbelül 5 millió pengőt kell kifizetni. Ezzel szemben befolyik 13,273.000 pengő az állami hozzájárulásból, a törvényhatóságoktól és a földbirtok részéről és befolyik a 428.575, könyvet kiváltott munkás 20 filléreiből —• átlagosan csak 6 pengőt veszek számba — 25 millió pengő. Tehát kereken 17 millió pengővel rendelkezik ez az alap az első évben és az alapot körülbelül 5 millió pengős kifizetés terheli. Nagyon természetes, hogy díjtartalékokról gondoskodni kell, de ugyan­akkor legyen szabad arra utalnom, hogy jó lenne jó előre törvényben gondoskodni arról, hogy hol helyezzék el ezeket a díjtételeket. Nyilvánvaló, hogy mezőgazdasági célokra mozgósított és a mezőgazdaságtól igénybevett összegek csak mezőgazdasági célokat szolgál­hatnak. Ebben a törvényjavaslatban azonban sehol nem látom ennek nyomát. (Maróthy Ká­roly: Telepítésre kell fordítani!) Az a meggyőződésem, hogy ezeket az ösz­szegeket nagyon jól fel lehetne használni kis házak építését elősegítő kölcsönökre. Ilyen mó­don évi 10 millió pengővel, ha csak házanként 1000 pengő olcsó hitelt nyújtanának, közel 10.000 ház felépítését lehetne elősegíteni. Azt hiszem, amikor programmba vették a házhely­íikciót és amikor már mindenki tudja az or­szágban, hogy legalább 100.000 ház szükséges a megszaporodott vidéki lakosság számára, ak­kor valami ilyen intézkedés feltétlenül helyes és indokolt lenne. T. Ház! Az idő előrehakidottsága miatt to­vábbi részletekbe nem kívánok menni. Űjra hangsúlyozom azonban a következőket. Nagy sajnálattal látjuk, hogy a kormányzat nem szerves, átfogó intézkedésekkel jön az ország­gyűlés elé, (Úgy van! Űgy van! a szélsőbal­oldalon) hanem ilyen foltozásokkal és nem lát­juk kibontakozni egy nagy szerves szociálpo­litikának és földbirtokpolitikának körvonalait. Ezért a törvényjavaslatot bizalmatlanságból nem fogadom el. (Helyeslés és taps a, szélsőbal­oldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Gesztelyi Nagy László! Elnök: Gesztelyi Nagy László képviselő urat illeti a szó. Gesztelyi Nagy László: T. Ház! Legyen szabad előttem szólott 'képviselőtársam egyik­másik észrevételére néhány szóval ref­lektálnom. Képviselőtársam amint az általában szoká­sos a túlsó oldalon, ahol minden olyan intéz­kedést kévéseinek, amely bizonyos anyagi szol­gáltatást jelent a köz terhére, a szóban lévó szolgáltatásra is azt mondja, hogy kevés es Összehasonlításul előadta az Oti.-járadekok tése 1939 szeptember 21-én; csütörtökön. 21 összegét, amely valóban lényegesen nagyobb, mint a mezőgazdasági biztosítással kapcsola­tos járadék. Képviselőtársam azonban elfelej­tette elmondani, hogy az Oti.-ban biztosítottak 10 éven keresztül igen jelentékeny összeget fizettek be és hogy csak tavaly kezdték kifi­zetni nekik az ennek ellenére is elég csekély összegű járadékot. A férfiak az Oti.-tól 8—16 pengőt, a nők pedig 6—8 pengőt kapnak, de ismételten hangsúlyozom, hogy ezért 10 evén keresztül igen jelentős összegeket fizettek be­(Matolcsy Mátyás: Nem dicsértem az Oti.-t! Vissza az egész!) Ezzel szemben az az özvegy, aki 48 pengőt, vagy az az öreg munkás, aki 60 pengőt kap ebben a pillanatban, egy kraj­cárt sem fizetett be és most azonnal megnyílt számára ennek az összegnek az igénylése. T. képviselőtársam elmondotta azt is, hogy az ipar milyen túl van dotálva ebben a tekin­tetben. Eirre majd később fogok válaszolni. Elmondotta azt is, hogy a fiatal özvegy nem kap semmit. Ez azonban öregségi biztosí­tás, mint ahogy címében is benne van; itt öz­vegyi és öregségi járadékról van szó, tehát a fiatalok, akik munkaképesek, természetesen nincsenek ebben érintve. Elmondotta előttem szólott képviselőtár­sam, hogy eddig még csak igen kevés ember váltotta ki a könyvét. Ez tényleg igaz, de ha hozzáteszem, hogy közben a törvény életbe­lépte óta eltelt tizenkét hónap alatt három be­vonulás volt, akkor meg lehet érteni, hogy ré­szint a közigazgatás emberei, akik ezzel fog­lalkoztak, mással voltak elfoglalva, részint pe­dig az érdekeltek mind nem tudták kiváltani a könyveiket. Hiszem azonban, hogy most már rövidesen mindenki be fogja a könyvét mu­tatni. Még csak azt kívánom megemlíteni, hogy igen t. képviselőtársam szólt arról is, hogy ezek az összegek hol helyeztessenek el. Vagyok bátor megemlíteni, hogy a párt ülésén ezt egyenesen én hoztam szóba és megnyugtató választ is kaptam arra vonatkozólag, hogy ezek a pénzek kizárólag mezőgazdasági célt fognak szolgálni. Én magam tiltakoztam az ellen, hogy bármilyen másféle célra használ­tassanak fel ezek az összegek, mert egyenesen a mezőgazdaságból jön be ez az összeg és ezért kívánatos, hogy ilyen célokat is szolgáljon. {Egy hang a szélsőbaloldalon: Akkor vegyük be a törvénybe! — Meskó Zoltán: Világosan bele kell venni a törvénybe!) Az előttünk levő törvényjavaslat szintén láncszeme annak a sorozatos szociális törvény­alkotásnak, amely Gömbös Gyula kormányra jutása óta állandóan minden kormány pro­grammjában benne van és a rendeletek és tör­vények egész légiójában is jelentkezik. (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: De nem csinálnak semmit! Nem hajtják végre! — Zaj.) Azt lehetne mondani, hogy ma, amikor Európa egén borús felhők vannak, az idő nem alkalmas arra, hogy ilyen kérdésekkel foglal­kozzunk. Ezzel szemben megállapítani kívá­nom, hogy dicséret illeti a földmívelésügyi mi­niszter urat azért, hogy ilyen nehéz időben is volt bátorsága ezt a kérdést idehozni. Állítom ugyanis, hogy óriási lelki hatása lesz ennek a törvénynek a faluban, mert mégis gondosko­dás történik e törvény által azokról az elesett özvegyekről, akik eddig semmihez sem tudtak hozzájutni, (Meskó Zoltán: Kezdetnek el kell ismerni!) s akik eddig rá voltak utalva arra,

Next

/
Oldalképek
Tartalom