Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-41
Az országgyűlés képviselőházának 41. ülése 1939. évi október hó 19-én, csütörtökön, vitéz Bobory György és Szinyei Merse Jenő elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. - A kishaszonb érietek alakításának és házhelyek szerzésének előmozdításáról s más íoldbirtokpolitikai rendelkezésekről szóló torvényjavaslat iolvtatólagcs tárgyalása. Hozzászóltak: Tóth János, Hendrey József, ftaky László, Tegzes László, K^zi-Horvath jozsef, fotitz János, Taufíer Gábor, boniogyi Ferenc. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Jaross Andor, vitéz gr. Teleki Mihály. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 3 perckor.) (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Nagy Ferenc, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Spák Iván, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Mocsáry Ödön jegyző urakat kérem fel. Napirend szerint következik a kishaszonbérletek alakításának és házhelyek szerzésének előmozdításáról s más^ földbirtokpolitikai rendelkezésekről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 40.) Szólásra .következik Tóth János képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott; őt illeti a szó. Tóth János: T. Ház! Amidőn a tegnapi nap folyamán Tribolt képviselőtársam a törvényjavaslathoz szólott, megboldogult Nagyataui Szabó István szellemét idézte. Ezzel kapcsolatosan örömmel fogadta el a törvényjavaslatot. Visszaemlékezve az 1920—24-es évekre, amikor Kaposvárról egy nagyobb földbirtokreform indult el, nagyobb földtömeg felajánlása történt telepítési célokra és földhözjuttatásra, én csak azt mondhatom: ha nézzük ezt a javaslatot, amely most előttünk fekszik: hová süllyedt az a nagy előkészület? Akkor sokan birtokaiknak negyedét, harmadát, sőt felét ajánlották fel a telepítés és a földbirtokreform elintézésére s később oda sülyíyedtünk, hogy másfél és egy hold földeket adtak, a falutól legmesszebb, a legdrágább árban és a legrosszabb földekből a magyar parasztságnak. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Amidőn ezt a törvényjavaslatot átvizsgáltam, rettenetesen sok kibúvót találtam. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. Ha előjönnének azok, akik az 1920-as földbirtokreíorrn elgáncsoló! voltak, akkor látnánk, hogy minden zsiüó nagybirtokos, minden uradalom egyenesen olyan embereket állított oda, hogy védjék az ő birtokaikat a megosztástól, akik mindenre képesek voltak, képesek voltak a saját felebarátaik, a magyar parasztság becsületébe gázolni, hogy azoü: ne kapjanak földet. (Ügy van! Lígy van! a baloldalon. — Szöllosí Jeiio: Mindenül kommunista volt!) Amikor azt látom, hogy az a nagy horderejű reform, amely akkor Nagyatádi Szabó István esziuejéüoi megszületett, milyen semmivé vált, kérdezem, hogy ebből a törvényjavaslatból, amely úgyis vérszegény születésétől kezdve, vájjon mi lesz? Amikor megboldogult Nagyatádi Szabó István loid'míveiesugyi miniszter volt, több községből jöttek fel hozzá küldöttségileg. Mindenütt vágytak arra, hogy tudják, vájjon meg fog-e valósulni az Ígéret, amely Kaposvárott elhangzott. A reform végrehajtása, sajnos, nagyon ellanyhult és amikor ezt a magyar falu népe nem bírta már türelemmel, feljött magához a miniszterhez és kérdezte tőle: Mi ván, kegyelmes urunk, küldöttségileg jöttünk fel és kérnénk, mondja meg, hogy azokból az ígéretekből, amelyek elhangzottak, mi fog megvalósulni. Nagyatádi Szabó István azt kérdezte a küldöttségtől: Kedves barátaim, hányan jöttek fel? Azt felelték: Feljöttünk öten egy községből! Akkor hogyan képzelik — felelte Nagyatádi Szabó István — hogy abból valami lesz? Vegyék tudomásul, hogy csak akkor fogunk valamit elérni, ha minden községből legalább 50—60 paraszt fog feljönni és fog harcolni a magyar parasztság jövőjéért. Magyar testvéreim, t. Ház! (Zaj jobbfelől. —- Szöilősi Jenő: így is jó!) Amikor hozzászólok a törvényjavaslathoz, úgy érzem, hogy a jó Isten bölcs rendelkezése szerint egy emberi •, lény csak úgy és akkor tud az életben boldo51