Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-40

322 Az országgyűlés képviselőházának UO. minél előibb kiküszöbölhető legyen, nehogy az ügy elmérgesedjek, mert közérdekről van szó. Ma mar ezeknek' az iljusági egyesületeknek óriási nagy hatósugaruk van. Hiszen nagyon jói tudjuk, hogy az egyik legnagyobb iljusági szervezet, a Kalot., az országnak 20UO laiujában működik, lbU.UOO tagja van és 4OU0 ialuvezetővel rendelkezik. De ugyanígy vannak a legényegyletek, amelyek egyik volt képviselőtársam vezetése alatt ailanaK ós körülbeiül 5Ü.0OÜ tagot számlálnak. Ide vehetem azután még a felvidéki ifjúsági egyesületeidet is, ameiy esnek körül Délül 2U.UÖ0 tagjuk van, és ide lehet még venni a tanoneegyeisuleteket is, amelyek különösen városokban nivatást töltenek be, amikor a tanoncifjúságot egy, helyre gyűjtik össze és megfelelő lelki kiképzésiben részesítik. Nyugodtan mondhatom tehát, hogy többszázezer fiatalemberről, közérdekről van itt szó. Mélyen t. Ház! A leventéknek kiadott utasítás szerint lehetőleg mindenütt leventeotthonokat keli feáilítani. Ez ellen nekem nincs kiiogásom, ez jó és helyes, valósítsak is meg, (Helyeslés.) viszont azonban, ha nem lehet a leventéket arra kényszeríteni, hogy annak a leventeotthonnak az életében reszt vegyenek, akkor ellenmondás van ebben. Ha oda nem lehet őket bekényszeríteni, miéirt ne lehessen akkor elmenniök oda, ahova Őket szívuk-lelkük húzza és vonzza $ (Bodor Márton: Még a szentmisére sem engedik őket. — Élénk elienmonaások.) Elnök: Kérem Bodor képviselő urat, tartózkodjék az ilyen közbeszólástól, (vitéz Várady László: Tájékozatlan.) Reibel Mihály: Ne szorítsuk az ifjúságot arra, hogy az utcán csatangoljon, mert nyilvánvaló, hogy ezek a legényegyletek, amelyek rendesen tanítók és papok vezetése alatt állanak, adják a legjobb leventéket. Abban a legény egyletben ugyanis a haza- és istenszereteten kívül kötelességteljesítésre is nevelik óikét, és én a magam falujából tudom azt, hogy a segédoktatók mind a legényegylet tagjaiból kerülnek ki. Erre mi büszkék vagyunk ós úgy is neveljük őket, hogy az az ifjú lássa, hogy ez neki, mint magyar ifjúnak, kötelessége. Éppen azért, amikor ilyen nevelésben részesítjük őket, nagyon kérjük, hogy az ifjúsági egyesületek munkáját ne korlátozzák, ne akadályozzák, sőt ellenkezőleg, segítsék meg, hogy amint a Felvidéken ezek az ifjúsági egyesületek voltak a faj- m hazaszeretetnek a fókuszai, úgy itt is meglegyen ez. Nem is hinném egyáltalában azt, hogy bármilyen aggodalom is volna az, egyházakkal szemben, ha megvan az akarat arra, hogy az egyházakkal karöltve, az ifjúságot derék, hazafias magyarokká neveljék. Ebből a munkából annakidején kikértük a részünket, ezt eddig is megtettük, a jövőben is ugyanezt fogjuk tenni. Mólyen t, Képviselőház! Az előbb az egyik képviselő úr közbeszólt és azt mondotta, hogy nem engedik őket elmenni a szentmisére. (vitéz Várady László: Nem igaz!) En ezt nem merem mondani, mert nagyon sok helyen elmennek. Ez bizony mindenütt helyi jellegű, a vezetéstől függ, de általánosítani nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) Nálam az előtt mindig rendesen eljöttek a templomba, külön levente-mise volt, az új rend szerint azonban egyáltalában nem jönnek, viszont másutt elmennek a templomba és mindenki meg van elégedve a helyzettel. Ezek tehát ülése 1939 október 18-án, szerdán. pusztán csak helyi jellegű dolgok, ezeket nem lehet általánosítani. Mindenesetre azonban intézkedést 'kérnék arra nézve, hogy mindenütt így legyen és mindenütt eljárjanak a templomba. A lelkészeknek is alkalmat kell adni arra, hogy hozzájuk szólhassanak, necsak éppen a szentmisében, hanem szentbe szedeket kell hozzájuk intézni. Ezeket szintén rövidre kell fogni, mert máskülönben nagyon igénybe veszik az idő't. Szükséges, hogy amint regeoben alkalmuk volt rá, hogy hozzájuk szólhassanak, most is kioktassák őket az erkölcsi kérdésekről. Ez roppant fontos dolog, ezt nekem nem kell magyaráznom, hiszen a lelkiségen múlik, hogy milyen katona lesz valaki. [Ugy van! ügy van! a baloldalon.) Ha ez a lelkiség megvan, akkor meg fogja állni a helyét a legnagyobb zivatarban is, viszont ha ez nincs meg, a kiváló katona is keresni lógja, hogyan tudja megmenteni a puszta életét. T. Ház! Amint értesültem, itt félreértésről van szó, mert csak arról van rendelkezés, hogy a fiatalság csak 18. életévétől kezdve lehet valamilyen egyesület tagja, 18 éves koráig pedig a leventeegyesületen kívül csak vallásos egyesületnek és cserkészegyesületnek lehet a tagja. Ebből így az következik, hogy a tanoncotthonok is kiürülnek, mert ezekben a városi tanoncotthonokban éppen azok vannak, akik 18. életévüket még nem érték el. A tanoncotthonok is egyesületek, belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabályokkal működnek, ha tehát egyesületek, akkor a tanoncokat is kizárják onnan az utcára. Akkor ezeken a szervezeteken, amelyek a magyar keresztény nemzeti gondolkozás védőbástyái, egy nagy rés támad és mi ezeket a tanoncokat más oldalra engedjük, hogy ott azután felforgatásra készítsék elő őket. Mélyen t. Ház! Meg vagyok győződve arról, hogy ezt az ügyet meg lehet oldani, és nagyon kérem, hogy amire ezek a fiatalok kimaradnak az iskolából, tehát 16 éves koruktól kezdve, tagjai lőhessenek a szóbanforgó egyesületeknek. Hiszen a belügyminiszter is úgy hagyja jóvá az alapszabályokat, hogy a kiskorúak 16 éves koruktól kezdve lelhetnek az egyesületek tagjai, tehát ettől a kortól kezdve lehessenek tagjai az ilyen vallásos, lelkészek, tanárok és tanítók vezetése alatt álló egyéb egyesületeknek is. Nem akarunk mi ott politikát, mert a politikától igenis, távol kell őket tartani. (Helyeslés.) Először tanuljanak dolgozni, tanuljanak engedelmeskedni, tanuljanak áldozatkészséget, és ha majd kész férfiakká nőnek, akkor tudjanak helyesen élni azzal a joggal, amelyet az alkotmány nekik nyújt. Nem lehet itt politikai pártról beszélni, itt tisztán csak politikamentes egyesületekről van szó, amelyeket nem lehet elzárni előlük, ha be akarnak lépni. A püspöki kar három tagja annak idején eljárt ebben az ügyben Imrédy miniszterelnök úrnál és megkérte, hasson oda, hogy ne gördíttessenek akadályok az elintézés útjába. Az Actio Catholica országos központja ugyancsak köziben járt, vitéz Subik Károly memorandumot nyújtott át, én is tanuja voltam ennek és valóban nem is gördítettek nehézséget az ügy elintézése elé. Itt olyan esettel állunk szemben, amely nem egy falura, nem is egy nagy járásra szorítkozik, hanem miután az elnöki osztályból ment ki a rendelkezés, valószínű, hogy még nagyobb területről van szó. Ezért