Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-40

306 Az Országgyűlés képviselőházának 40. és egymás mellett a községeik egész sorába 500—1000 főnyi lengyel katona került, —ezeknek a községeknek életét teljesen megváltoztatják, ezeknek képét felforgatják, mert ott ólálkodnak a sötétben íkéső este ötös, tizes csoportokban. Az a kép, mintha minket a lengyelek szálltak volna meg. T. Ház! Lehetetlen az, hogy Magyarországon egy ilyen kérdést a kormányzat ennyire rendezetlenül kezeljen, mert az a tapasztalás, hogy ezek a katonák — meg kell állapítani itt az ország színe előtt — jelenleg teljesen fegyelmezetlenül kóborolnak a vidéken, a falvakban és a tanyákon. Bár azt mondják, hogy le vannak (fegyverezve és veszélytelenek, erre az a válaszom, hogy Nagykátán a múlt hét keddjén egy klocsmai mulatozás közben, — mert ezzel is töltik idejüket a szegény menekült katonák — lelőtték egymást. Egy lengyel katonát Nagykátán már el is temettek. Ha minket nem érdekel az ő egymás között lefolyt vitájuk, viszont érdekel az, hogyan vannak ezek leszerelve, ha egymást le is lőhetikf^Érdekel az, hogy az a négyes-ötös, vagy tízes csoport, amely meglátogat egy kis tanyát valahol a határban, — mint ahogyan most ezt teszik — mit visz ott végbe és milyen lehetetlen helyzeteket teremt. Ez az egyik dolognak, hogy katonai fegyelem nélkül kóborolnak és kószálnak a falvakban, de ugyanakkor meg kell állapítani azt is, hogy a közerkölcsre mérhetetlenül rossz hatással vannak, ami nekünk szintén nem közömbös. Ügy látszik, a kormányzatot és a miniszterelnök urat ez nem érdekli, de nekünk nem közömbös az, hogy a mi falvainkban ezerfőnyi hadsereg ott álljon teljesen felelőtlenül. Bármi következzék be, még csak kihallgatni sem lehet őket, egyáltalán szólni sem lehet hozzájuk. Annak alátámasztására, hogy ez a dolog így van és hogy mennyire súlyos a helyzet, felhozom ismét Nagykáta esetét, ahova ezer főnyi lengyel katonaságot szállítottak. Itt a főszolgabíró úr összehívta a község és a járás vezető társadalmát és arról tett javaslatot, hogy az erkölcs süllyedésének megakadályozása érdekében nyilvános házat kellene felállítani Nagykátán a lengyel katonaságnak. (Mozgás.) Amikor ilyeneket látunk, és amikor egy ilyen javaslat elhangzott, nyilván nem .. azért hangzott el, hogy ilyen kérdésekben pillanatnyi megoldást találjanak, hanem, mert érzi annak a vidéknek vezető társadalma, hogy súlyos erkölcsi károkat és süllyedést okoz L lengyel katonaságnak ilyen rendezetlen és fegyelmezetlen ottartása. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Katonai fegyelem alá kell őket helyezni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Matolcsy Mátyás: T. Ház! Ezzel kapcsolatban az a tiszteletteljes javaslatom és kérésein, hogy a kormány sürgősen intézkedjék, ne három hónap múlva kapjunk választ. Mit tudjuk, hol lesznek ezek akkorára, hanem most, amikor ez a kérdés sürgős. Tessék sürgősen intézkedni, mert végre is a lengyel menekült katonák (Jandl Lajos: Szökevények, nem menekültek! — Meskó Zoltán: Dehogy szökevények!) katonai felügyelet alá tartoznak, ne engedjék őket szabadjára, hogy ott lézengjenek a községekben. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) T. Ház! Az a felfogásom, hogy tessék szigorú katonai fegyelem alá helyezni őket és a községekből kivonni, táboütése 1939 október iB-án, szerdán. rokba vinni. (Helyeslés balfelől.) Az is a felfogásunk és kérjük a kormányzatot, hogy tessék az ilyenmódon veszendőbe menő munkaerejüket kihasználni. Tessék őket igenis munkára felhasználni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Matolcsy Mátyás: Mi az ellen tiltakoznánk, hogy a szegény mezőgazdasági napszámosok elől vegyék el a kenyeret, de azt meg egyenesen megköveteljük, hogy a 30.000, vagy talán 50.000 főnyi (Jandl Lajos: Jóval több!) ilyenmódon ideengedett hadsereget katonai fegyelem alatt út- és vízépítési munkálatoknál azonnal használják fel. (Helyeslés.) Valaki azt mondta, hogy a kőbányák teljesítménye nem elég és nem tudjuk most ezeket a munkálatokat befejezni. Inkább ne fejezzük be teljesen a munkákat, de a 'földmunkákat végezzük el most. Ki tudja megmondani, hogy esetleg egy félévig nem maradnak-e itt ezek a menekültek, már pedig egy félév alatt 50.000 embernek óriási munkateljesítménye vész el és a jelenlegi kormányintézkedések mellett ezek az emberek egyébre nem valók, mint a közerkölcs lezüllesztésére. (Egy hang balfelől: Szomorú!) Az a felfogásom tehát, hogy itt ebben a kérdésben sürgős intézkedésre van szükség, ezt kérjük és nagyon nehezményezzük, hogy a miniszterelnök úr és a kormány tagjai közül senki ezzel a kérdéssel nem foglalkozik. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Matolcsy Mátyás: Mi odakint látjuk ennek súlyos erkölcsi hatását. Én tehát azzal a kéréssel és azzal a felháborodással fordulok a kormányzat felé, hogy itt ne három hónap múlva adjanak írásbeli választ, hanem még holnap intézkedjenek. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Csoór Lajos képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a. m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz a könyvekkel űzött részletügyletek tárgyában. Tekintettel arra, hogy különféle könyvkiadó vállalkozók élelmes ügynökök útján a falusi szegény lakosságot olyan tárgyú könyvkiadványokkal árasztják el, amely kiadványok ára a falusi nép jövedelmi viszonyaival egyáltalán nincs arányban, a kiadványok tartalma pedig a falusi lakosság részére csaknem teljesen értéktelen, kérdezem a miniszter urat, hajlandó-e gondoskodni aziránt, hogy az 1939. évi .XII. t.-e.-ben foglalt felhatalmazás alapján a minisztérium az árurészletügyletek szabályozását a könyvkiadványoknak részletre való eladására is kiterjesszél* Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. €soór Lajos: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Egészen röviden vagyok bátor interpellációmat megindokolni. Az 1939: XII. tc.-et törvénybe iktattuk azért, hogy egyes árurészlet ügyleteket szabályozzunk, így a varrógépek, gépek ós egyéb ilyen dolgok részletügyletét, amelyek a szegény népnek közszükségleti tárgyai, és amelyeknek részlet-eladásánál rendkívül sok viszszaélés következett be. A törvényhozás úgy